A nagyszebeni Challenger-tornán a legjobb négy közé jutó Piros Zsombor (ATP. 110) már hivatalosan is Madarász Gergellyel készül az előtte álló feladatokra. A top 100-tól hajszálnyira lévő 23 éves teniszező a héten ismét értékes pontokat gyűjtött, Madarász szerint ez is egy lépés volt a közös céljaik felé.
Gy. Szabó Csilla
Éppen tizenegy éve jegyzik az ATP-ranglistán Madarász Gergelyt, aki első karrierje idején 2014. nyarán, a 618. helyezéssel érte el pályafutása addigi csúcsát, majd amerikai tanulmányait követően, tavaly augusztusban, immáron második nekifutásra a 441.-ig jutott. Összesen hat páros, valamint öt egyéni ITF-tornát nyert és a magyar Davis-kupa-válogatottba is többször meghívást kapott. A bajai fiatalember idén lesz 29 éves, s bár még tavaly is kiváló eredményeket ért el, egy évvel ezelőtti csuklósérülését követően már a korábbinál kisebb lendülettel kezdte meg az ideit. Még akkor is, ha egy döntővel és egy elődöntővel tért vissza a pályára, majd a franciák elleni Davis-kupa-találkozóra is meghívót kapott Nagy Zoltán kapitánytól. A tavasz folyamán azonban egyre többször tűnt fel Piros Zsombor oldalán, s az alkalmi kíséretből a nyár végére komolyabb együttműködés alakult ki. A törökök elleni Davis-kupa-meccset követően pedig végérvényesen a korábbi junior Australian Open-győztes mellett tette le a voksát, saját karrierje helyett, az övét építi tovább, s immáron edzői minőségben.
− Amikor négy évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy ismét nekivágok a profi tenisznek, nem igazán tudtam, mire számíthatok – idézte fel 2019. tavaszát és az újrakezdést Madarász Gergely. – A célom az volt, hogy megjavítsam a korábbi legjobb világranglista helyezésemet, és bekerüljek a férfiválogatottba. Mindkét álmom teljesült, ezért valóban nyugodt szívvel mondhattam igent Zsombinak, akit régóta ismerek és becsülök. Nemcsak játékosként, de emberként is. Természetesen én is szerettem volna teniszezőként eljutni egy Grand Slamre, de az nem jött össze, viszont az ATP legjobb ötszáz játékosa közé tartozni, Challenger-tornákon indulni, azért mégiscsak jelent valamit a sportágunkban. Magyarországon viszonylag kevés teniszező mondhatja el magáról, hogy sikerült ebbe az elitkörbe kerülnie. Tavaly szeptemberben megsérült a csuklóm, januárig csak edzegettem, versenyen nem is indultam, így idén még fennmaradok a világranglistán. Igazából a játék szeretete az, ami ilyen sokáig és ennyi áldozat árán is a pályán tartott, és az, hogy éreztem magamban a fejlődés lehetőségét. Ez utóbbi fogyott el szépen lassan, ezért azt hiszem, éppen jókor jött a váltás.
De bármennyire is az eszére hallgatott Madarász Gergely, a döntés mégsem volt olyan könnyű számára, hiszen a mai napig imád versenyezni. Ha nem így lenne, már az amerikai diplomával a zsebében sem a teniszpályán akart volna bizonyítani. Az elmúlt öt évben számos csapatversenyt vállalt annak érdekében, hogy egyensúlyban tartsa a költségvetését, s ennek köszönhetően igen szerény plusszal fejezi most be aktív pályafutását. Ebből persze nem futja különösebb luxusra, viszont kellemes életet élhetett, s azt csinálhatta, amit a világon a legjobban szeret. Teniszezett.
− Helyes irányba indult el az ATP az alapjövedelemre vonatkozó terveivel, ám ez nem sokat segít a négyszáz-hatszáz körüli játékosokon – fejti ki véleményét a teniszezők javadalmazásáról Madarász Gergely, aki éppen ebbe a leginkább „veszélyeztetett” kategóriába esett. – Pedig ők adják a bázisát annak a piramisnak, aminek csúcsán a legjobbak vannak. Ennek az az oka, hogy az érintettek az ITF-tornákon keresik a mindennapira valót, ez a szervezet pedig nem aggódik annyira a játékosok jólétéért, mint a profi liga vezetői. Pedig a tenisz a világ egyik legnépszerűbb sportága, nehéz elhinni, hogy nem lehet megoldást találni erre a problémára.
Ami pedig a Piros Zsomborhoz fűződő kapcsolatát illeti, Madarász május óta baráti alapon kísérte el a versenyekre a pillanatnyilag harmadik legelőkelőbb helyezéssel rendelkező magyar teniszezőt. Akkor meg sem fordult a fejében, hogy abbahagyja a teniszt, ám olyan jól alakult kettőjük együttműködése, hogy helyesebbnek látta, ha szeptembertől teljes munkaidőben az MTK játékosának szenteli minden tudását és energiáját.
− Zsombi nagyon sokat utazik, idén különösen, mert saját magának és persze a világnak is be kellett bizonyítania, hogy bírja azt a sorozatterhelést, amelyet a legjobbaknak bírniuk kell. Ehhez az erőltetett menethez azonban olyan kísérőre volt szüksége, akivel nemcsak az edzések mennek flottul, de a pályán kívül is megvan a közös hang. Nálunk ez adott volt, a próba pedig azt igazolta, kellően hatékonyak vagyunk együtt. Zsombi tenisztudása, technikája és játékintelligenciája alapján nemcsak a top százba, de az ötvenbe, vagy akár a harmincba is bejuthat. Teniszütővel a kezében bármire képes. Amiben fejlődnie kell az az erőnlét, valamint a pályán kívüli stabil rendszer kialakítása. Előbbiért már jó ideje Kiss Áron felel, utóbbi pedig az én feladatom. Az, hogy idén már a huszonhatodik Challenger-tornáját játszotta, miközben három Grand Slam-en is indult, az arra az óriási fejlődésre utal, amelyet a kondiban értek el. Nem volt nagy sérülése, láthatóan jól bírta a sorozatterhelést. Nem véletlenül jutott el végre a top száz kapujába. Most, a nagyszebeni tornán pedig egy újabb lépést tett afelé, hogy hamarosan be is lépjen rajta. Nem aggódom amiatt, ha ez két-három, vagy négy héttel később történik meg. Még akkor sem, ha pontosan tudom, emiatt milyen nagy nyomás van rajta a top száz bűvöletében élő közvélemény részéről. Persze voltak hullámvölgyek is, összességében azért ez már egy nagyon jó év volt – foglalta össze Madarász Gergely a tanítványával kapcsolatos gondolatait, nem megfeledkezve arról a tényről sem, hogy Piros Zsombor rendkívül jó versenyző típus, akit a mérkőzések és a sikerek hoznak igazán lázba.
Edzeni azonban neki is kell, mégpedig alázatosan, a lehető legnagyobb elszántsággal. Ezt Madarász Gergely is tudja, és a köztük lévő baráti kapcsolat ellenére szigorúan igyekszik fellépni ezen a téren. De nem is tehetne mást, hiszen rá egész karrierje során jellemző volt a végtelen fegyelmezettség, és alázat. Saját személyiségéből is leginkább ezt kívánja átadni a nála éppen öt évvel fiatalabb tanítványának.
− Ha kell, természetesen tudok szigorú lenni, szerencsére ilyenkor is hallgat rám – tette hozzá Madarász Gergely. – De én arra is figyelek, hogy még a legnehezebb edzés közben is legyenek élvezetes, szórakoztató részek, az ő egyéniségéhez ugyanis ez áll közelebb. Egyensúlyra törekszem, s mindig keresem azt a keskeny sávot, amelyen a kemény munkát betolhatom a mindennapjaiba. Amerikában az egyetemi csapatomnál szereztem az első edzői tapasztalatokat, de egyetlen emberrel, ráadásul ilyen magas szinten még nem foglalkoztam. A közös munka éppen ezért számomra is kihívás. Bízom benne, hogy a tengerentúlról hozott pozitív szemléletmódommal, valamint a gyakorlásokhoz való alázatos hozzáállásommal, amely saját második karrieremet is sikeressé tette, Zsombort is hozzá segíthetem ahhoz, hogy maximálisan kiaknázza a benne rejlő tehetséget.
Piros Zsombor a nagyszebeni elődöntővel hétfőtől beállítja júliusi, 109.helyen elért karriercsúcsát, ám ennél akár előrébb is jegyezhetik az argentin Acosta (ATP 104.) pontjainak kiesése miatt, a nem sokkal mögötte álló cseh Kopriva tornagyőzelme esetén viszont marad a 109.-en.