A férfi CSB II. hétvégi fordulójában a PG Tenisz 7-2-re verte a Kiskunfélegyházi VTKE (képünkön) együttesét. Utóbbi sajátos összeállításban lépett pályára az egyéni meccsek során, négy Horváth mellett két Rekedt-Nagy szerepelt a jegyzőkönyvben. Egy különleges családi történet a Homokhátságról.
Gy. Szabó Csilla
A teniszpályán nemcsak életre szóló barátságok születhetnek, de a már meglévő rokoni kapcsolatok is erősödhetnek. Nem egyszer hallottunk már olyan párosról, amelyet testvérek, apa és fia, vagy anya és lánya alkotnak. Arra azonban talán még nem volt példa, hogy egy csapatbajnoki mérkőzésre két összetartó család adja a hat egyéni során pályára lépő valamennyi játékost. A hétvégén azonban ez is megtörtént, mégpedig a férfi CSB II-ben. A PG Tenisz - Kiskunfélegyházi Városi Tenisz Klub Egyesület mérkőzésen Rekedt-Nagy Zoltán, Horváth Tibor, Horváth István, Horváth Ábel, Horváth Döme és ifj. Rekedt-Nagy Zoltán összeállításban lépett pályára a vendégegyüttes. A Horváthokat három testvér (Tibor, István és Ábel), a Rekedt-Nagy vonalat pedig apa és fia (a két Zoltán), valamint keresztfia (Döme) képviselte.
A találkozót végül 7-2 arányban a budapesti csapat nyerte, a kiskunfélegyháziaknak azonban így is az egyik legszebb emlékük marad a találkozó, amely a sport, és a sportág hihetetlen erejére is bizonyíték.
− A tenisz a legszebb dolog a világon, a mi családunkban pedig ez a szenvedély most már nemzedékről nemzedékre öröklődik – tudtuk meg a hétvégi különleges meccs kapcsán idősebb Rekedt-Nagy Zoltántól, aki ugyan asztalitenisszel kezdte sportolói karrierjét, de teniszezőként lett szuperliga-játékos mégpedig a Honvéd Szondi színeiben, később háromszoros egyéni szenior ob-t nyert, a felnőtt magyar ranglistán a 38. volt a legjobb helyezése. – Apukám, aki a mai napig szívesen ütöget, vitt le magával gyermekként a céges teniszpályára, én pedig edző nélkül egyedül tanultam meg az alapokat, s vált életem meghatározó részévé. Később elvégeztem a TF edzői szakát, valamint a szövetségi képzéseken is gyakran részt vettem, így a mi gyermekeink Pannika és Zolika, valamint keresztfiam Döme már biztos alapokat kaptak. Igaz ők bele is születtek a teniszbe és szinte előbb volt ütő a kezükben, minthogy futni tudtak volna.
Nagypapa, unoka és fiú. A Rekedt-Nagy család három generációja a legfiatalabb egyik győzelmét ünnepli.
A Horváth fivérek teniszszerető állatorvos édesapjuk hatására a foci és a kézilabda alternatívájaként választották a sportágat Kiskunfélegyházán, ám abban a szerencse is közrejátszott, hogy Tibor és István később korosztályos válogatott, U14-es és U16-os csapat Eb-résztvevő lett. Akkoriban ugyanis Csongrádon volt edző Papp Sándor, akihez két éven keresztül jártak át edzeni, s tanulták meg tőle a helyes alapokat. Amikor a kiváló szakember Sopronba igazolt, ők maradtak szülővárosukban, és édesapjuk irányításával, Rekedt-Nagy Zoltánnal folytatták a munkát. A középiskolát a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban végezték, de két-három évet magántanulóként jártak. Ez azért volt fontos, hogy Budapesten rész vehessenek az úgynevezett „Elit team” edzésein, ahol Bocskay József, Barátosi Levente, Zachár Zoltán és Hornok Miklós voltak a mestereik.
− Tibi nagy csatákat vívott Kellner Ádival, én pedig Balázs Ati korosztályához tartoztam – idézte fel honlapunk számára a korosztályos éveket Horváth István, aki ma a kiskunfélegyházi klub elnöki posztját tölti be, munka után pedig szívesen gyakorol tanítványaival. – Játszottunk az IDOM-on, a Tálentumon, majd az MTK színeiben. Érettségi után azonban mindketten a tanulást választottuk, Tibi a TF-re ment én pedig a Corvinusra közgazdásznak. A tenisztől azonban nem tudtunk elszakadni, túl jó sport ahhoz, hogy abbahagyjuk. Most pedig különleges élmény, hogy mind együtt játszhatunk, gyakorlatilag két család, de olyan mintha egyetlen egy lenne. Nagyon mélyen belénk ivódtak a gyermekkori emlékeink, akkoriban egyetlen sátor volt a városban, mi pedig biciklivel mentünk suli után az edzésekre, s alig vártuk a két óránkat, hogy „zabálhassuk a salakot”. Megszakadtunk Zoli edzésein, de imádtuk. Nagyon sokat kaptunk a tenisztől, önállóságra, munkára és sportszerűségre nevelt bennünket. Nem is emlékszem már kinek jutott eszébe ez a csapat, de nagyon jó ötlet volt, az biztos.
Az édesapának (középen) nagy szerepe volt abban, hogy István és Tibor korosztályos válogatott játékos lett
A kiskunfélegyházi teniszre egyébként is jellemző ez a családias hangulat, s nemcsak a házi bajnokságok és a csb-k esetében. A júliusi Erste Hand BMW Kupára (F14, F2, F3) érkezők szívesen maradnak a meccseik után is, annyira jól érzik magukat a hangulatos és vendégszerető klubban.
− Bármilyen sok időt töltöttem is életem során teniszpályán, azért a hétvégihez hasonló élményben még nem igazán volt részem – ismerte el idősebb Rekedt-Nagy Zoltán. – A PG ellen úgy kezdtünk, hogy Zolika és Döme játszott mellettem, s mivel az én meccsem hosszúra nyúlt, Pistivel és Tibivel is töltöttem némi közös időt a pályán. Számomra óriási büszkeség, hogy kicsi gyermekkoruk óta kísértem a pályafutásukat és még mindig együtt vagyunk, mi több egy csapatban küzdünk a győzelemért. A közös történetünk most már több mint három évtizedre nyúlik vissza, s remélem még nagyon sok szép év áll előttünk. Igyekszem formában maradni, hiszen a fiatalok egyre jobban és jobban játszanak, tartani kell velük a ritmust. Ugyanakkor hihetetlenül jó érzés látni a fejlődésüket, s azt, hogy egy vidéki kisvárosból ilyen szintre is el lehet jutni.
Horváth István (középen) ma már gyakran tart edzést a legfiatalabbaknak
Érdekesség, hogy az együttes legfiatalabb játékosának, ifj. Rekedt-Nagy Zoltánnak ifjú kora ellenére is már tiszteletre méltó eredménylistája van, hiszen amellett, hogy a hazai F12-es ranglista vezetője, kilencszeres magyar bajnok, háromszor egyéniben, négyszer párosban, kétszer pedig a Dunakeszi TK csapatával nyert országos bajnoki címet. Miközben a nemzetközi porondon is letette már a névjegyét, a Tennis Europe sorozatában hétszeres tornagyőztes. A felkészülését irányító édesapa azonban nagyon figyel arra, hogy Zolika ne legyen túl korán túlterhelve, csak annyi tornán vesznek részt, amennyit a nemzetközi szabályzat engedélyez és a pihenő idők betartására is nagy hangsúlyt fektetnek. Számukra az a fontos, hogy szeresse, amit csinál, egészséges, kiegyensúlyozott felnőtt váljék belőle, a sérüléseket pedig amennyire lehet elkerülje. Mindezek megvalósításában pedig talán nem is lehet jobb segítség az OB II-es férfi csapatnál és annak példájánál, amelynek minden tagja hasonló elvek mentén lép pályára hétről hétre.
− Az MTSZ csapatbajnokságába harminchárom évvel ezelőtt neveztünk be először, azóta mindent megteszünk azért, hogy minden évben jó kedvvel és örömmel vegyünk részt a küzdelmekben. Ez nemcsak nekünk, de a kiskunfélegyházi tenisznek is fontos, hiszen a csb-meccsek hangulata mindenki számára csábító. Remélem, sokáig folytathatjuk ezt a szép hagyományt, s bár mi még egyáltalán nem tervezzük, hogy szögre akasztanánk a teniszütőt, jó látni, hogy a gyermekeink itt állnak mögöttünk, és egyszer majd átveszik a stafétát tőlünk. Ez persze nem holnap lesz, addig jó sok olyan meccset játszhatunk együtt, mint amilyen a hétvégi PG Tenisz elleni is volt – tette hozzá optimistán a csapat kapitánya Horváth István.
