A papírforma szerint Piros Zsomborra várt a nehezebb feladat a Keszthelyen zajló Magyarország – Törökország mérkőzés második találkozóján, hiszen a vendégek legjobbja, az ATP 219. helyezett Cem Ilkel volt az ellenfele. S bár a közel százötven helynyi előny a magyar játékos mellett szólt, azért ő sem mehetett biztosra. A legutóbbi kettejük közötti összecsapást ugyanis Ilkel nyerte, igaz kemény pályán, és három szettes nagy csatában.
Gy. Szabó Csilla
Piros Zsombor azonban mesterien építette fel a találkozót, mindkét szettben 2:2-nél breakelt, s a folytatásban sem hagyott kétséget a fölénye felől. Végül 6:2, 6:3-ra hozta a találkozót, s ezzel 2-0-as előnnyel zárta a magyar válogatott a törökök elleni csata első napját.
− Tudtam, hogy leginkább kemény, fedett pályán veszélyes, azon is kaptam tőle korábban ki, így salakon most bizakodtam, hogy felém billen a mérleg nyelve – mondta el a TotalTenisz kérdésére Piros Zsombor a találkozót követően. – Akkor brutálisan szervált, most viszont csak időszakosan villantotta meg nagy adogatásait. Azt is tudtuk, hogy szívesen játszik majd hátulról, nem akarja gyorsan lezárni a labdameneteket. Kereste a tenyeresemet, a hosszú pontokból azonban jobban jöttem ki nála. Ennek ellenére úgy gondolom, nem tudtam magamból mindent kihozni, különösen a meccs elején ütött tenyeresek terén maradt bennem némi hiányérzet. A közönségnek nagy szerepe volt abban, hogy a kisebb hullámvölgyekből gyorsan kijöttem. Összességében olyan ellenállással találtam magam szemben, amilyenre számítottam.
Az ATP 111. helyezett magyar érzése szerint végig ellenőrzése alatt tartotta a meccset, a pontok nagy részében ő irányított, annak ellenére, hogy a szervái nem működtek olyan jól, mint az edzéseken. Arra a kérdésünkre, hogy mikor gondolt először a győzelemre, a második szett 2:2-es állását követő breaket említette. Ez igencsak megnyugtatta, és a folytatásban sem engedett ki.
− Azért más volt úgy ideállni a találkozóra, hogy kötelező győzelmet kell aratnom a világranglistás helyezéseink alapján. De most nagyon jó érzés, hogy ez maradéktalanul sikerült, s ennek mindenképpen önbizalmat kell adnia számomra az egyéni karrierem tekintetében. A Challenger-tornákon hasonló szintű játékosokkal találom magam szemben, s most az szolgálja leginkább a fejlődésemet, hogy minél több ilyen meccset játszhassak.
Ami pedig a szombati folytatást illeti, amennyiben a mérkőzés végkimenetele már korábban eldőlne, akkor semmiképpen sem ragaszkodik ahhoz, hogy pályára lépjen, mégpedig azért, hogy a csapat többi tagja is átélhesse ezt az élményt. Nagyon is jól emlékszik még azokra az időkre, amikor ő először kapott lehetőséget, tét nélküli találkozón.
A magyar csapat kapitánya, Nagy Zoltán elégedetten, mégis szerényen értékelte a pénteki nyitónapot:
− Reméltük, hogy az első két meccs után kettő-nullára fogunk vezetni, ez hál’ Istennek realitás lett. Fábiánnak az elején ugyan nem volt meggyőző a játéka, de végül a jobbik nyert. Felőrölte a törököt, és nem engedte visszakapaszkodni. Zsombor esetében nyugodtabb voltam, nem érezte olyan pontot a meccs folyamán, amikor veszélybe került volna a győzelme. Az első perctől kezdve megvalósította azt a taktikát, amelyet kijelöltünk. Most mind a kettejüknek relaxálniuk kell, mert bár nagyon megnyugtató a kettő-nullás vezetés, de nem szabad hátra dőlnünk, a mai mentalitással kell tovább küzdenünk.