Akármennyire is furcsa érzés, lassan fájdalmas búcsút kell venni Andy Murray-től is. Ő az, aki a három nagy: Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovics mellett felejthetetlenné tette az elmúlt húsz év férfi profi teniszsportját.
Csizmazia Zoltán
Andy Murray már nem indult egyesben Wimbledonban, párosban majd a 38 éves testvérével, Jamie Murray-vel fog a gyepre lépni, míg vegyes párosban Emma Raducanu fogadta el a megtisztelő felkérést. A korábbi kétszeres bajnok kétségtelenül utolsó meccsei lesznek ezek az All England Clubban.
Épp Raducanu kapcsán milyen döbbenetes az a tény, hogy a fiatal teniszező amióta megszületett, és idáig eljutott, addig Andy Murray egyet jelentett a brit tenisszel, Wimbledonnal, amely csúnya mélypontokat és felejthetetlen csúcsokat hozott életében, amely mostani, vélhetően utolsó wimbledoni szereplésében csúcsosodik ki.
Andy Murray a brit tenisz számára aranyörökséget hagy maga mögött. 2013-ban, 77 év után végre Nagy-Britanniának nyert wimbledoni férfi egyest. Ez olyannyira nagy dolog, hogy Fred Perry 1936-os sikere óta még csak a döntőbe eljutni is egy hazai játékos volt csak képes. Andy Murray 2012-ben még Roger Federer ellen elbukta, egy évvel később Novak Djokovics ellen megnyerte a finálét. Majd három évvel később Milos Raonic ellen újra, a brit tenisz újjászületését sejtetve ezzel a helyi rajongókban.
Már 2012-ben nagyon közel állt, óriási várakozás előzte meg a Federer elleni döntőt. Bunny Auston 1938-as fináléja óta az első brit volt, aki eddig eljutott. Már az első szettben ember felettit teljesített, de aztán Roger 4:6, 7:5, 6:3, 6:4-gyel hozta karrierje hetedik wimbledoni sikerét.
Az olimpiai döntőben hihetetlen játékkal, 6:2, 6:1, 6:4-es győzelemmel mutatta meg Murray a világnak, hogy igenis, felveheti a versenyt a „Nagy Hármassal” szemben.
2013-ban karrierje meghatározó sikere jött. Nem csak azzal, hogy a már emlegetett történelmi tettet hajtotta végre és Djokovics ellen nyert a fináléban 6:4, 7:5, 6:4-re, hanem ahogy ez a siker összejött. Óriási meccs volt, a harmadik szettben Murray 2:4-ről nyert négy játékot egymás után, az utolsót úgy, hogy Djokónak 40-semmi után még három bréklabdája volt, mégsem tudott egyenlíteni: 77 év után újra brit férfi győztese lett Wimbledonnak.
Három évvel később Milos Raonic ellen úgy nyert, hogy a kanadai szervakirály az elődöntőben Federert söpörte félre. Murray úgy ölelte át a wimbledoni trófeát, mint talán még senki soha. 2016 amúgy is a skót nagyszerű éve volt. Ő vitte a britek zászlaját a riói olimpián, majd Juan Martin del Potro ellen a második bajnoki aranyát nyerte. Aztán megverte az ATP Finalsban Djokovicsot, az év végén a világranglistát az első helyen zárta.
2017-ben jött a dráma. Csípősérülést szenvedett, és ez a betegsége majdnem végig kísérte a mai napig. 2018-ban a szezon nagy részét kihagyta, 2019-ben meg kellett műteni. A játék iránt érzett hihetetlen szeretete és elszántsága hajtotta őt az elmúlt években is. De már évek óta kétséges volt, hogy valóban képes lesz-e ugyanazon a szinten játszani.
Aztán 2023-ban még egyszer, és szinte biztos, hogy utoljára, elkápráztatta Wimbledont. A második körben a görög Sztefanosz Cicipasz ellen vívott sokáig emlékezetes meccset. 6:7, 7:6, 6:4-re vezetett, amikor a kijárási tilalom miatt félbeszakították a meccsüket. Másnap az ötödik kiemelt Cicipasz aztán két nagyon szoros, 7:6, 6:4-es szettben fordított és a harmadik körbe jutott.
Az idő vasfoga már csak ilyen. Federer már nem játszik, Nadal is lassan befejezi, Djokovics is érzi már végét, Andy Murray pedig végleg elbúcsúzik Wimbledontól. Attól a helytől, amelyet ő tett halhatatlanná, és amely őt tette ugyanazzá. Wimbledon=Andy Murray és Andy Murray=Wimbledon.
