Nyakunkon az idei harmadik Grand Slam-bajnokság, már a selejtezőket játszák Wimbledonban. Lesz sok érdekesség a két hét során, de most nézzük a korábbi váratlansági sorozat legérdekesebbjeit.
Csizmazia Zoltán
Nagyon sok meglepetés született a wimbledoni teniszbajnokság évszázados története során, s voltak ezek között kiemelkedők is. Szubjektív gyűjtés a kilenc legdöbbenetesebb eredményről, mondjuk a meglepetés súlyától emelkedő sorrendben.
A 2014-es női egyéni bajnokság 3. fordulójában a francia Alize Cornet 1:6, 6:3, 6:4-re győzte le Serena Williamst. A gyenge AusOpen és Roland Garros után Williams kétségbeesetten igyekezett, hogy utolérje Chris Evert és Martina Navratilova 18. GS-címét, de aztán a második hetet sem élte meg.
2003-ban Llyeton Hewitt volt az első férfi címvédő, aki rögtön a nyitókörben kikapott. Ivo Karlovic 1:6, 7:6, 6:3, 6:4-re győzte le az ausztrált, pedig Hewitt a nyitószettben ledarálta ellenfelét.
2012-ben Rafael Nadal a Roland Garros bajnokaként, és Melbourne döntőseként érkezett az All England Clubba, de ott sokkoló vereséget szenvedett Lukas Rosoltól, 6:7, 6:4, 6:4, 2:6, 6:4-re. Úgy tűnt Nadal a negyedik szettben elért sikerével fordítani tud, de aztán Rosol a döntő játszmában, sokáig emlékezetesen, három ásszal zárta le a meccset, és először nyert a spanyol ellen.
Ha hátulról előre lépkedünk, a hatodik legmeglepőbb eredmény Boris Becker 1987-es, második fordulós veresége volt. 1985 és 1986 bajnokaként érkezett Wimbledonban, de második meccsén kikapott az akkor 70. ausztrál Peter Doohan ellen 7:6, 4:6, 6:2, 6:4-re.
Nadal a 2013-as londoni tornára sem emlékszik szívesen. Egy évvel a Rosol elleni meccs után 7:6, 7:6, 6:4-gyel szenvedett vereséget a belga Steve Darcis ellen, már rögtön az első körben.
Wimbledon egyik legnagyobb bajnoka Pete Sampras 2002-ben az utolsó fellépésre készült az angol fővárosban, valami emlékezetest akart tenni, de csak a második körig ment. Ott a svájci George Bastl verte öt szettben, 6:2, 6:2, 4:6, 3:6, 6:4-re, aki ráadásul szerencsés vesztesként lett főtáblás. Sampras hiába jött vissza 0-2-ről, hiába kapta el a fonalat, végül kikapott.
2013-ban Serena Williams a csúcson járt. Címvédőként és 34 meccses győzelmi szériával készült a Sabine Lisicki elleni, 4. fordulós meccsre. A német nem volt esélytelen, de Serena kirobbanó formája miatt kevesen bíztak benne. Főleg azok után, hogy bár 6:2-re megnyerte az első szettet, Serena 6:1-gyel fordított, kilenc gémet nyert egymás után és már 3:0-ra, majd 4:2-re is vezetett a döntő játszmában. Lisicki viszont álomjátékkal, 6:4-re megfordította a találkozót.
Ugyanezen a bajnokságon, a sokak által „Furcsa szerda” néven emlegetett játéknap legnagyobb szenzációja az volt, hogy a 116. helyen álló ukrán, Szerhij Sztahovszkij 6:7, 7:6, 7:5, 7:6-ra legyőzte Roger Federert, aki címvédőként és egy egyedülálló sorozattal érkezett Wimbledonba: sorozatban 36 ATP-tornán volt minimum negyeddöntős, itt viszont a második körben kiesett.
Talán a legnagyobb sokkot az 1994-es női egyes első fordulója hozta. A színesbőrű amerikai Lori McNeil okozta azzal, hogy az első fordulóban legyőzte Steffi Grafot. Nem csak azért volt történelmi ez az eredmény, mert Graf pályafutása ebben a szakaszában szinte érinthetetlen volt, háromszor nyert egymás után Wimbledonban és 34 WTA-negyedöntős szereplése volt egymás után. Azért is történelmi volt McNeil 7:5, 7:6-os sikere, mert ez előtt a meccs előtt sosem fordult elő az Open Érában, hogy egy címvédő rögtön a nyitókörben kiessen.
