Az idei Roland Garroson Bondár Anna volt a legeredményesebb magyar, hiszen a belga Greet Minnen oldalán a legjobb nyolc közé jutott a női párosok mezőnyében. A WTA világranglistáján 104. helyen rangsorolt hajdúszoboszlói játékos ezzel megismételte tavalyi eredményét. Edzője, Kuhárszky Zoltán szerint a mostani páros negyeddöntő azonban értékesebb az elmúlt évinél.
Gy. Szabó Csilla
Bondár Anna egyesben már az első fordulóban vereséget szenvedett a Begutól, ahogy Udvardy Panna és Gálfi Dalma is alulmaradt Simanovics, illetve Gracheva ellenében. Párosban előbbi a belga Bonaventure, utóbbi pedig a lengyel Piter oldalán javított, s jutott el a második fordulóig. A férfi főtábla egyetlen magyar teniszezője, Fucsovics Márton, épp ellenkezőleg, egyesben nyert egy meccset, párosban viszont az első körben kikapott a kazah Bublik partnereként.
A nemzetközi teniszéletben talán legismertebb hazai szakemberrel, Kuhárszky Zoltánnal nem csak tanítványa, Bondár Anna teljesítményéről, de az idei párizsi nyílt teniszbajnokság általános tanulságairól is beszélgettünk:
− Mekkora része volt az első körös vereségben Anna betegségének?
− Fizikálisan rendbe jött a párizsi rajtra, a játéka azonban egyáltalán nem állt össze. Nehéz sorsolása volt, immáron sokadszor kezdett kiemelt ellen, bár nem szeretnék kifogásokat keresni. Anna ugyanis nem játszott jól, bár ez Begura is igaz volt. Most talán elcsíphető lett volna, de a sportban nincs helye a feltételes módnak. Mindketten elmaradtak a tudásuktól. Pedig Rómában végre nagyon jól játszott, úgy nézett ki, hogy határozottan elindul fölfelé. Két napra rá jött a betegség, tehát a lehető legrosszabb pillanatban.
− Mi volt a probléma Begu ellen?
− Bár taktikailag a megfelelő játékot játszotta, nagyon sokat hibázott. A magas tenyereseiből is jó párat elrontott, jóllehet ez az egyik legnagyobb fegyvere. Emiatt már meccs közben is elégedetlen volt önmagával, ami még inkább hátráltatta. Gyorsan negatívvá vált. Bevallom, ez tetszett a legkevésbé. Később próbált ugyan javítani, de mentálisan ekkor már túlságosan mélyre csúszott. Ezen a szinten ez nem fér bele.
− A történtek a jövőre nézve is tanulsággal szolgálhatnak…
− Így van, mindig lesznek rosszabb vagy jobb periódusok, amelyeket meg kell tanulni kezelni. Viszont már másnap sokkal jobban játszott az edzésen, a páros meccseken pedig kifejezetten tetszett, amit láttam. Tavaly is pontosan itt kaptak ki a Gauff, Pegula duótól, de össze sem lehet hasonlítani a két találkozót. A mostani szereplés sokkal többet ér, mert az idáig vezető úton három nagyon jó, köztük két kiemelt párost vertek. Tavaly szerencsésebb volt a sorsolás, ráadásul az amerikaiak azóta oldalt is váltottak és így még hatékonyabbak lettek. Kifejezetten jó meccset játszottak ellenük.
− A párosban elért eredmény az egyesre is adhat önbizalmat?
− Nagyon remélem, hiszen emiatt is maradtunk egy héttel tovább Párizsban. Mivel Annának mostanában nagyon sok pontot kell védenie, talán szerencsésebb lett volna menni tovább a következő tornára. Emberileg azonban ez volt a jobb megoldás, hiszen élvezte a játékot és a győzelmeket, ráadásul kifejezetten jól teniszezett. Jól ütött, jól szervált, megvolt a ritmus, önmagához képest pedig még jól is röptézett. Ez utóbbiban azonban még nincs a legjobb páros játékosok szintjén. A jó formából kell önbizalmat merítenie, remélem, viszi tovább ezt a lendületet.
Bondár Anna és belga partnere, Greet Minnen - Fotó: FFT
− Hogy alakul Anna további programja?
− A belga lánnyal Wimbledonban játszanak legközelebb együtt, de mivel jól megértik egymást, ott is gyorsan összerázódhatnak. Egyesben a valenciai százhuszonötös WTA-torna a következő állomás, a jövő héten. Wimbledon egyelőre feltételes mód, de bízunk benne, hogy felcsúszik a főtáblára. Ha így lesz, akkor előtte még játszik Bad Homburgban a kétszázötvenesen. Ott nem lesz meg a főtábla, reméljük, befér a kvaliba. Az angol túrát követően megyünk át salakra, elsősorban a megvédendő pontok miatt. Tavaly nem játszott rosszul füvön, mégsem tartozik a kedvencei közé. Ha jól szervál, amire nagyon is képes, akkor ezen a borításon is bárkire veszélyes lehet. Wimbledont bónusznak tartjuk, örülünk, ha kiszalad egy jobb eredmény, ám ezt inkább az azt követő tornáktól várjuk.
− Milyen általános tapasztalatokat szerzett a Roland Garroson a világ elitjét nézve?
− Ismét szembesültem azzal, hogy a fiatalok milyen közel vannak a felnőttekhez. Az ütések minősége, a technika, a játékfelfogás és a taktika terén egyaránt magas szinten játszanak, csak még sokat hibáznak, ami életkori sajátosság. A fiúknál láttam tizenhat éveseket is, akik fizikailag ugyan még gyengébbek voltak idősebb és erősebb ellenfelüknél, de nagyon gyorsan felvették a ritmust. A tizenöt esztendős cseh Maxim Mrva különösen tetszett, az első szett elején szinte leütötték a pályáról, végül mégis nyert, majd a következő körben is. Ennyi idő alatt is szemmel láthatóan fejlődött. A junioroknak minél előbb olyan intenzitású és minőségű ellenfelekkel kell játszaniuk, ami előre viszi őket fejlődésükben. Állandó kihívásokra van szükségük, amelyek az egyre nagyobb teljesítmény felé húzzák őket. Nagyon megnéztem volna, hogy a legígéretesebb magyar fiújátékos, Kincses Kolos, mire lett volna képes ebben a mezőnyben? De ha már ide nem is jutott el, miért nem indult a Nyíregyházán zajló legalacsonyabb szintű férfi ITF-tornán? A külföldiek ebben a korban már megszerzik első ATP-pontjaikat a hazai rendezésű viadaloknak köszönhetően.
− Egy jó versenyprogram összeállítása a felnőtteknél is fontos, de a junioroknál talán még inkább indokolt az előrelátás.
− Az ő esetükben minimum egy évre előre kell gondolkodni, akik most itt voltak tizenhat-tizenhét évesen, azok jövőre már nagy eséllyel a felnőttek között tűnnek fel. Minden játékossal a saját határáig kell menni, majd azt egyre messzebb és messzebb tolni. Az egészséges önbizalomhoz ugyanakkor győztes meccsekre is szükség van, ezért fontos a kellő egyensúly a gyengébb és az erősebb ellenfelek száma között. A jó edző pontosan ismeri a játékosát, és annak aktuális igényeit, s ennek fényében szabja személyre a programot is.
A 2023-as párizsi női finálé két szereplője
− Milyen tendenciát figyelt meg a felnőttek mezőnyében?
− Kevés kivétellel erőnlétileg tökéletesen felkészültek a játékosok, intenzív, gyors teniszt játszanak, csak taktikailag láttam nagyobb különbségeket közöttük. Az ütésekre nagyon kevés idő marad, az igazán jók azonban ennek ellenére tudnak színt vinni a játékukba. Régóta nagy kedvencem Karolina Muchova a komplett és összetett tenisze miatt, valamint Iga Swiatek, aki hihetetlenül korán üti meg a labdát, és egyedi módon tudja dominálni a pontokat. A női tenisz negyven éve követi a férfit, igaz, elég nagy lemaradással. Mindkét nem esetében először nagyon fizikális lett a játék, azután jött például Federer, aki színes játékkal tudott győzni. És most itt van Alcaraz, akihez hasonlóan komplett játékost még nem láttam. A világ a tökéletesség irányába halad. Aki az óriási tempót, a gyors lapos játékot tartani tudja, majd színt is visz bele, az óriási előnyre tesz szert. De ez valamennyi labdajátékra igaz, egyre kevesebb idő alatt kell megcsinálni ugyanazt a technikai trükköt.
− Hogy látta a különböző nemzetek eredményeit? A rendező franciák nagyon csalódottak voltak, a második fordulóból egyetlen férfi játékosuk sem jutott tovább…
− Ezt nem is értem. Pedig a Grand Slam-torna révén bőven van pénzük, hihetetlen mennyiségű teniszklubbal dicsekedhetnek, a sportág népszerű, sokan teniszeznek. Pontosan negyven éve, először és utoljára nyert Yannick Noah személyében francia játékos az open érában Grand Slamet. Pedig a mezőnyben nagyon sokan vannak, ám az élre nem tudnak betörni. A pénz néha hátrány is lehet, elkényelmesedhetnek a játékosok és az edzők. Az amerikaiaknál most alakul egy jó fiatal generáció, de Agassi és Sampras után azért jó nagy űr keletkezett, a Williams nővérek javítanak csupán a mérlegen. Az ausztráloknál is van pénz, jó infrastruktúra, sok játékos, szponzori háttér, mégis aránytalanul kevés az élteniszezőjük. Az angoloknál társadalmi kérdés is, hogy nem a versenyzésen van a hangsúly, de azért az ő esetükben is jobb szereplés lenne elvárható ilyen háttérrel.
− Úgy tűnik, a legjobbak pillanatnyilag nem a nagy tenisz nemzetek soraiból kerülnek ki.
− Mindig is az emberi tényezőt tartottam a siker legfontosabb tényezőjének. Kulcskérdés, hogy kinek mennyire és miért fontos a győzelem. Nézzük csak meg Djokovics hátterét, ő erre a legjobb példa. Valamennyi pénz persze mindig kell az induláshoz, de nem ez a legfontosabb összetevő. Vannak országok, ahol a középosztály, de még annak alsó rétege is megengedheti magának, hogy a gyermeke teniszezzen. Nálunk ezzel szemben hatalmas áldozatokat követel meg egy családtól a versenyzés. A tehetség azonban ritkán születik „jó helyre”, s ha mégis, akkor gyakran a kellő hozzáállás hiányzik. Egyértelmű recept tehát nincs a sikerre, bár az alázatos munka, a hozzáértés és a kitartás azért mindig meghozza gyümölcsét.
