Az év első Grand Slam-tornáján a fiúk mezőnyében két korosztályos játékosunk, Kincses Kolos és Nagy Botond (képünkön Marozsán Fábiánnal) indulhatott a selejtezőben. A főtáblára ugyan nem jutottak fel, az Australian Open hangulata azonban őket is megérintette, és további munkára sarkallja. Párizsban és Wimbledonban ugyanis ismét nekifutnának a végső 64-be kerülésnek.
Gy. Szabó Csilla
A traralgoni előverseny Nagy Botond számára ért előbb véget, hiszen a kvalifikáció első körében 6:4, 6:4-es vereséggel búcsúzott. Az ausztrál McFadzean ugyan pont száz hellyel állt az Alfa TI játékosa mögött a junior-világranglistán, ám azt mindenkinek gyorsan meg kellett tanulnia, a hazaiakkal szemben óvatosnak kell lenniük. Ráadásul ekkor még a külföldiek, így a magyarok is, az átállás nehézségeivel küzdöttek. Pedig Nagy Botond – önszorgalomból – már az indulást megelőzően igyekezett az ausztráliai időzónához igazodva szervezni a budapesti napjait.
− Az alvással nem is volt problémám, talán éppen a felkészülésnek köszönhetően, nappal azonban volt, hogy rám tört a fáradtság – tudtuk meg Nagy Botondtól, aki szerint a szabadtéri kemény pályát és a szelet is meg kellett szokniuk. – Úgy éreztem, hogy az előverseny selejtezőjét követő napokra sikerült a teljes átállás. Az a meccs egyébként is nagyon kevésen múlt, mindketten többször kerültünk előnybe, végül az ausztrál jött ki jobban ezekből. Bántott a vereség, de gyorsan túl tudtam tenni magam rajta. Párosban Kolossal kisebb esélyünk volt a táblára kerülésre, ezért külön kerestünk partnert, ami nekem nem sikerült. Ennek azonban előnye is volt, hiszen így napi egy másfél órákat tudtam edzeni a többiekkel, miközben a Vaskó Balázs által meghatározott kondi programot is csináltam. A „mini-edzőtábornak” köszönhetően a Grand Slam-torna selejtezőjére jó formában állhattam oda.
Nagy Botond és Kincses Kolos az ausztráliai díszes trófeákkal a stadion-látogatás soránFotó: Nagy Botond és Kincses Kolos
Az első mérkőzésen Chase Zhao személyében a korosztályos világranglista 329. helyezettje volt Szabó Tamás tanítványának ellenfele. Az Alfás fiatal nem is hagyta ki a lehetőséget és igen stabil játékkal hozta a meccset. Az egyetlen aggasztó pillanat az volt, amikor ráesett a kezére és ápolni kellett. S bár az első gyors vizsgálat a törést sem zárta ki, végül túlzónak bizonyult a diagnózis, csupán zúzódásról volt szó. A második fordulóban tehát jöhetett a világranglista 72. helyén álló dél-koreai fiú.
− Visszatekintve úgy érzem, nagyon ráfeszültem mentálisan a találkozóra és ezért nem is ment úgy a kezem, ahogy azt megszoktam – idézte fel a találkozót Nagy Botond honlapunk számára, aki az előző napi kézsérülést ekkor már nem érezte. – Ellenfelem kezdett jobban, kettő-ötről sorozatban öt játékot nyerve hoztam vissza a szettet. Sajnos mindig hátrányból teniszeztem, ellenfelem a játszmákat nagyon kevés hibával, koncentráltan kezdte. Ez sokat kivett belőlem. A görcsök is a stressz miatt jöttek, fizikálisan nem éreztem kimerültnek magam. A második szett nagyon kevésen múlt, igazából azt sokkal jobban sajnálom, mint a harmadikat. A döntő játszma elején még hullámvölgyben voltam, ekkor kezdtem a fáradtságot is érezni. Hosszú pontok követték egymást, a srác igazából az ütéserőmből élt. Ezt a vereséget már nem tudtam néhány óra alatt kiheverni, s különösen akkor lett fájó, amikor Melbourne-be érkezve megláttuk, milyen fantasztikus környezetbe kerültünk volna játékosként.
Arról már nem is beszélve, hogy a főtáblán Cruz Hewitt – a korábbi világelső LLeyton Hewitt fia – lett volna az ellenfele, azon a 3-as pályán, amelyen Marozsán Fábián is játszott az olasz Sonego ellen…
Kincses Kolos a traralgoni előversenyen kifejezetten jól kezdett, szabadkártyás ausztrál ellenfelét 6:0, 7:5-re verte. S bár a kültéri kemény pálya és a nagy szél számára is szokatlan volt, az átállását viszonylag gyorsnak és jónak értékelte.
− A sorsolás kedvező volt, az első mérkőzéssel sikerült játékba lendülnöm – foglalta össze az Ausztráliában történteket honlapunk számára Kincses Kolos. – A második találkozón viszont egy nálam előkelőbb helyezésű, gyors kezű, jó lábú, igen kellemetlen japán volt az ellenfelem. A szám szerinti eredmény alapján szoros meccs volt, de nem igazán éreztem ellene a ritörnöket, ami ezen a szinten már meghatározó. Ő egyébként a Grand Slam-tornán sikeresen fel is kvalizta magát a főtáblára. Bevallom, nagyon magam alatt voltam a két verseny között, a selejtezőből ugyanis mindenképpen szerettem volna továbbjutni. Sajnos éreztem az edzéshiányt, hiszen az ősz folyamán a szokásosnál kevesebbet tudtam gyakorolni, az iskolai elfoglaltságaim miatt. Párosban egy ausztrál sráccal sikerült indulnunk, ám az esőzés miatt gyakorlatilag három nap alatt játszottuk le a meccsünket. Szombat és hétfő között így folyamatosan ugrásra készen kellett lennünk, ami miatt teljesen szétesett a programom.
A magyar fiatalok, Bíró Melinda, Kincses Kolos és Nagy Botond (balról jobbra) Melbourne-ben Fekete Rudolf szövetségi edző kíséretében
Ilyen előzmények után szerdán már az Australian Open selejtezőjében lépett pályára az MTK fiatal játékosa, mégpedig egy újabb japán ellenében. A világranglista 121. helyezettjétől küzdelmes nagy meccsen, három szettben kapott ki a Nemzeti Edzésközpontban, Nagy Zoltán irányításával készülő magyar.
− Szerintem ekkor már jobban játszottam, mint az első héten, a második játszmában pontosan úgy teniszeztem, ahogy végig kellett volna, agresszívan, pontosan – elemezte selejtezős mérkőzését Kincses Kolos. – A döntő szett elején Kawanishi elvette a szervámat, ami az elsőhöz hasonlóan, ismét sokba került, nem tudtam visszakapaszkodni. Még a háromórás esőszünet sem segített a végén. A két japán nagyon hasonló stílusban játszott, gyors lábúak, hatalmas küzdők voltak, egyszerűen nem lehetett őket megtörni. Melbourne-be érkezve természetesen nekem is fájt a szívem, hogy nem tudtunk játékosként itt pályára lépni, de úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem a sikerért. Ez most ennyire volt elég. Számomra is óriási élmény, hogy itt lehetek és testközelből láthatom a világ legjobb játékosait. Jó lenne ezt újból átélni, Párizsban, illetve Londonban, ezért az a cél, hogy az előttünk álló korosztályos Grand Slam-tornákon is pályára léphessünk.
Ehhez azonban leginkább arra van szükség, hogy megőrizzék előkelő junior-világranglistás helyezésüket. Kolos és Botond - nem véletlen a többes számú fogalmazás - ennek érdekében a tavaszi nehéz európai versenyeken kíván indulni. Nemcsak az értékes pontok miatt, de azért is, hogy szokják ezt a színvonalat. A Roland Garroson és Wimbledonban ugyanis hasonlóan nehéz meccseken kell majd helytállniuk, ha fel akarnak kerülni a főtáblára. Ez az egyik fontos tanulsága az ausztráliai kalandnak, amelyre ifj. Fekete Rudolf szövetségi edző kísérte el fiataljainkat. A másik pedig az, hogy mind a hárman – a leánymezőnyben induló Bíró Melinda is – nagyon közel voltak a végső legjobb 64-be kerüléshez. Ez pedig a lehető legjobb motivációs erő a számukra.
Párosban a magyarok második várakozók a főtáblára.
Junior Australian Open.
Selejtezők. Traralgon. Ausztrália.
Leányok.
1. forduló: Bíró Melinda (16.) – Ellen Hirschi (ausztrál) 6:3, 6:3.
2. forduló: Julia Perapeknyina (fehérorosz, 8.) – Bíró 6:4, 6:0.
Fiúk.
1. forduló: Hyu Kawanishi (japán) – Kincses Kolos (12.) 6:4, 3:6, 6:4; Nagy Botond (14) – Chase Zhao (ausztrál) 6:2, 6:1.
2. forduló: MooBeen Kim (dél-koreai, 5.) – Nagy 5:7, 6:4, 6:3.
