A kétszázon kívül zárja a 2024-es esztendőt Piros Zsombor, jóllehet márciusban már csak néhány lépésre volt a top100-tól. A harmadik legjobb magyar férfi teniszező éppen ezért igencsak közepesnek értékeli az idényét, bár kitartásból most is jelesre vizsgázott. A nehézségek ellenére harminc tornán indult, és a Davis-kupában is lehetett rá számítani. (Fotó: Magyar Tenisz Szövetség)
Gy. Szabó Csilla
Második éve ostromolja Piros Zsombor a top100-at, 2023. sikeres nyarát követően nagy csalódás volt számára, hogy a 109. helyről nem sikerült feljebb lépnie. Éppen ezért 2024-ben már jobban kezelte az igencsak hasonló helyzetet. Március elején, nem sokkal cherbourgi Challenger-tornagyőzelmét követően, a 106. helyen állította be új karriercsúcsát. Székesfehérváron a legjobb magyarnak bizonyult negyeddöntős szereplésével, a top100-hoz azonban egy fináléra lett volna szüksége. Kicsit később, Splitben ugyan döntőt játszott, ám akkor már ez sem mentette meg attól, hogy egyre hátrább kerüljön a világranglistán. Április végén komoly hullámvölgybe került, hiába járta a Challenger-tornákat, két hónapon keresztül minden viadalon az első fordulóban búcsúzott. Csak július elején, a karlsruhe-i elődöntő jelentett üdítő kivételt, hiszen a nyár hátralévő részében is az első körös vereségek voltak többségben.
− Júniusban elváltak útjaink addigi edzőmmel, Nagy Zoltánnal – beszélt a hullámvölgy hátteréről honlapunknak Piros Zsombor, aki szerint a váltás oka elsősorban az volt, hogy a szövetségi szakemberrel túlságosan különböztek egymástól. – Az egyedüllét eleinte kicsit felszabadított, ám hosszútávon igen megterhelő lett a számomra. Elsősorban lelkileg. Sorra buktam el az első körös meccseket, s minden alkalommal úgy éreztem, egyre mélyebbre és mélyebbre zuhanok. Alig láttam már a fénysugarat az alagút végén. Ennek ellenére nem bántam meg a döntést, mert bár Zolival nagyon tiszteljük és becsüljük egymást, egyszerűen nem volt értelme a folytatásnak.
A franciaországi Challenger-tornagyőzelem a 2024-es esztendő egyik szép pillanata voltFotó: Challenger Cherbourg
Piros Zsombor kisebbfajta csodának tartja, hogy a sok nehézség ellenére kitartott, s ha nehezen is, de az Egyiptom-Magyarország Davis-kupa-meccsen is helyt tudott állni. Saját bevallása szerint ilyen körülmények között még szinte sohasem játszott. A rekkenő hőség, a rossz pálya, valamint a sportszerűtlen közönség egyaránt a magyar csapat ellen „dolgozott”. A nyitómeccsen 5:7, 6:3, 6:4 arányban verte a világranglistán jelenleg 637. helyen álló Amr Elsayedet, majd 7:6, 6:1-re a rutinos, négy évvel ezelőtt még a top100-at ostromló Mohamed Safwatot (ATP 539.).
− Kettős érzéseim voltak, hiszen büszkeséggel töltött el a győzelem, az első meccsen viszont nagyon rosszul játszottam, amit bevallok, szégyelltem is – idézte fel a kairói válogatott mérkőzést Piros Zsombor. – Hajszálon múlt a győzelmem. A második meccsre tudatosan emeltem a színvonalat, de ekkor már szerencsém volt abban, hogy egy fáradtabb Safwat állt velem szemben. Bár ekkor sem adtam a tudásomnál hatvan-hetven százaléknál többet, ebben az esetben ez már elegendő volt a győzelemhez. A Davis-kupában két éve őrzöm a veretlenségemet, ami szintén adott némi erőt ezekben a nehéz időkben.
Szeptember végén, Lisszabonba, ahol végül a negyeddöntőig jutott, még egyedül utazott az MTK-Budapest teniszezője, a stockholmi 250-es ATP-tornára azonban már Molnár Krisztián – Balázs Attila korábbi edzője – kísérte el. A szakember a Budai Tenisz Centrum vezetőjétől, Szendrei Dánieltől kapott segítség révén került Piros csapatába, amelynek erőnléti edzőként Wejwár Dávid már régebb óta tagja. A korábbi junior-Grand Slam-győztes játékos a megegyezés értelmében a BTC-t tekinti jelenleg bázisának, ahol igyekeznek ideális feltételeket teremteni a felkészüléséhez.
Piros Zsombor és Molnár Krisztián a nagy közös utazás kezdetén jár
− Nem sokkal Stockholm előtt kezdtük el a közös munkát Krisztiánnal, ami a lehető legjobban halad – tudtuk meg Piros Zsombortól, aki az új szezonra való felkészülést megelőzően még Franciaországban vett részt csapatversenyen. – Rendkívül jó megérzései vannak a játékommal kapcsolatban, ideálisan építi fel az edzéseimet, mindig tudom, mit, miért teszünk. Utóbbi nekem különösen fontos, szeretem érteni a dolgokat. Már az első meccsen, a szlovák Lukas Klein ellen óriási segítséget jelentettek a taktikai tanácsai. Kiválóan látja, ki ellen, mit kell játszanom, az adott esetben hogyan helyezkedjek a fogadásnál, milyen ütéseket válasszak? Agresszív stílust követel tőlem, és nemcsak a meccseken, de a gyakorlások során is. A pozsonyi Challengeren ennek is köszönhettem, hogy Geraszimov és Novak személyében két korábbi top százast vertem és feljutottam a főtáblára. Ez az agresszivitás azonban nem mehet a stabilitás rovására. Addig kell nyomnom, amíg nem hibázom. Idővel persze ez a határ egyre messzebb lesz, s akkor jönnek majd az igazán nagy eredmények is.
Piros Zsombor nehéz évet zár, de nem adja felFotó: Magyar Tenisz Szövetség
Nem véletlen tehát, hogy a legemlékezetesebb talákozóként a bresti Kacsmazov (ATP. 189) ellenit említi, jóllehet azon nem sikerült nyernie. Az orosztól 3:6, 6:4, 6:1-es vereséget szenvedett, tehát nem állt messze a későbbi elődöntős elleni sikertől. Olyannyira nem, hogy 6:3, 4:3-as állásnál a magyar teniszező vezetett 30:00-re.
− Ez volt a legtanulságosabb meccsem, ellenfelem top harmincas szintet hozott – tette hozzá Piros. – Nekem is jól ment a játék, ám amikor előnyös helyzetbe kerültem, ő mindent feltett egy lapra és bevágta a labdákat. De nem emiatt marad emlékezetes, hanem azért, mert én magam sem gondoltam volna, hogy tudok ezen a szinten teniszezni. Most ebből merítek motivációt és erőt a folytatáshoz, az új szezonban ugyanis újra nekifutok nagy álmom, a top száz valóra váltásának. Wejwár Dávidnak köszönhetően az utóbbi hetekben körülbelül másfél kilónyi izmot sikerült felépítenem, de még vagy hármat tervezünk. Az előttünk álló alapozás során nagyon nagy hangsúlyt fektetünk az erőnlétre, miközben Molnár Krisztiánnal a teniszemet is igyekszünk a lehető legaprólékosabban felépíteni. Szendrei Dániellel kiegészülve egy pici, de igen profi és erős csapatot alkotunk így együtt. Úgy gondolom, körülbelül egy évre van szükségünk ahhoz, hogy a munkának meglegyen a gyümölcse, azt követően már tényleg nem várathat magára a nagy áttörés.
