Idén mindössze két ITF-tornán indult Drahota Szabó Dorka (képünkön) a WTA-rangsorában két éve még 656. helyen rangsorolt fiatal szegedi teniszező. Hajnal István tanítványa tavasz óta egyre gyakrabban áll a háló másik oldalán, egyéni és csoportfoglalkozásokat egyaránt vezet. Versenyzői álmait azonban még nem adta fel teljesen.
Gy. Szabó Csilla
Ütőerejének és támadó játékának köszönhetően nagyon gyorsan indult be Drahota-Szabó Dorka felnőtt karrierje. Utolsóéves juniorként is inkább női ITF-tornákon indult, s ennek köszönhetően már 2020-ban, vagyis tizennyolc évesen a top700-on belül találta magát. Karriercsúcsát 2021 nyarán érte el a 656. helyezéssel. A folytatás azonban kevésbé volt sikeres, egy sérülést követően, tavaly októberben kicsúszott a legjobb ezerből, ahová a mai napig nem tudta magát visszatornázni. Ennek is nagy része volt abban, hogy úgy határozott, szünetet tart és edzőként igyekszik mind emberileg, mind anyagilag megerősödni az utolsó „csúcstámadás” előtt. Azt ugyanis nem tudná megbocsátani önmagának, ha harc nélkül adná fel azt a felnőtt karriert, amelyről sikeres juniorjátékosként álmodozott. És amelyért ő, és családja, annyi áldozatot hozott.
− Ezt az évet már biztosan edzőként csinálom végig, jövőre azonban megpróbálom a visszatérést – tudtuk meg Drahota-Szabó Dorkától, aki számára az is nagy változás, hogy a szentesi szülői házból egy szegedi albérletbe költözött a nyáron, így a teniszpályán korán megtanult önállóságot, most már a civil életben is kamatoztatja. – Ha nem tenném, az fájna csak igazán, szeretnék még egy utolsó esélyt adni magamnak. Sokszor érzem azt, hogy sokkal több munkát tettem bele, mint amennyit eredmény formájában ki tudtam hozni belőle. A kezemben most is ott van a játék, csak el kellene hinnem, hogy képes vagyok rá. Sajnos, ez a legnehezebb. De ha van a közelben, vagy könnyen megközelíthető helyen egy torna, amelyre felférek, akkor azért elindulok. Edzeni azonban nem tudok rá.
Így történt ez idén májusban is. A ciprusi 25 ezer dollár összdíjazású női ITF-torna kvalifikációjában mindkét meccsét megnyerte, majd a főtábla első fordulóját is sikerrel vette az orosz Zajceva ellen, akit 7:5, 2:6, 7:6(2) arányban vert. Pedig a 19 éves leány 402. a WTA ranglistáján. A következő fordulóban a hasonló korú, 504. helyen rangsorolt belga Van Impe-től ugyan kikapott, de nagy csatában, 6:1, 5:7, 7:3(3) arányban. Egy hónappal később, a madridi W25-ös viadal selejtezőjében is két jó meccset nyert, ám a főtáblára nem sikerült feljutnia.
− Számomra is kellemes csalódás volt a szereplésem, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó játékosok ellen, komoly felkészülés nélkül nyerhetek – elevenítette fel nyári élményeit a 2019-ben, Nagy Adrienn oldalán U18-as Eb-bronzot nyert teniszező, aki természetesen eddigi mestere, Hajnal István mellett ismerkedik az edzői szakmával. – Sokat segített, hogy tét nélkül, örömmel játszhattam. Ott éreztem meg, milyen jó elvárások nélkül, felszabadultan pályára lépni. Ez az utóbbi időben nem így volt, nagyon akartam bizonyítani. Olyan sokat edzettem, készültem, hogy a befektetett munkát mindenképpen eredmény formájában akartam viszontlátni.
Drahota-Szabó Dorka a szuperligában Susányi Zsófiát öleli egy győztes páros után
Drahota-Szabó Dorka szerint az sem segítette az előrelépésben, hogy szinte mindig egyedül kellett utaznia a versenyekre. Ez persze együtt jár a legjobbak felé vezető út nehézségeivel, és kívülről nem is tűnik olyan nagy áldozatnak. A fiatal játékosok közül azonban sokaknak ezen csúszik el ígéretes karrierjük.
− Természetesen elég önálló voltam ahhoz, hogy fogjam a poggyászaimat, és nekivágjak a nagyvilágnak – feszeget egy sokakat érintő, komoly problémát a szegedi Sportmánia szuperligás női csapatának tagja. – S bár pszichésen sem könnyű az egyedüllét, igazából nem is a lelki oldala zavart a legjobban. Ha sokat van úton a játékos, akkor nem elég annyi komoly edzés, amennyire az átszállások és az itthoni felkészülés során lehetőség nyílik. Nekem biztosan több célzott gyakorlásra lett volna szükségem a helyszínen is. Mesterem, Hajnal István azonban csak nagyon ritkán tudott elkísérni, amit mindig is megértettem, hiszen teniszklubot vezet, és családos ember. Annyi támogatást viszont sohasem kaptam, hogy utazóedzőt fizethessek. Legfeljebb havi egy alkalomra futotta volna, de akkor a fennmaradó három hétben nekem is itthon kellett volna maradnom. Így viszont nem lehet haladni a világranglistán. Maradt tehát a magányos utazás és a sok-sok intéznivaló. Az alsóbb szintű ITF-versenyeken szinte mindenki hasonló problémákkal küzd. Ha nagyon vesztésre állsz egy meccsen, akkor már közben átsuhanhat az agyadon, hogyan mondod majd le minél előbb a szállásodat, hogyan íratod át a repülőjegyedet annak érdekében, hogy kicsit spórolj és minél előbb hazajuthass. Aki ezt nem csinálta végig, nehezen érti meg ezeket a terheket, ahogy azt sem, milyen negatív hatással van a figyelem szétszóródása a játékra magára.
Drahota-Szabó Dorka érett döntést akart hozni, amikor az átmeneti edzősködés mellett döntött
Drahota-Szabó Dorka nem gondolja azt, hogy feladta álmait, inkább megpróbált egy olyan döntést hozni, amely nyitva hagyja számára egy későbbi lehetőség ajtaját. Ugyanakkor kifejezetten jó érzés számára, hogy önálló életet kezdhetett Szegeden, s bár szüleire továbbra is mindenben számíthat, most már saját maga próbálja megteremteni az anyagi biztonságát. Ráadásul így hasznosabbnak is érzi magát, mint versenyzőként, ami szintén hozzájárul a személyisége fejlődéséhez, miközben a szeptemberben kiújult lábsérülésének gyógyulását is lehetővé teszi.
− A terveim között természetesen soha nem szerepelt az, hogy huszonegy évesen leteszem az ütőt és hátat fordítok a teniszpályának. De azt világosan láttam, ha ebben a formájában folytatom a karrieremet, akkor magát a sportágat is megutálom, és később már nem lesz lehetőségem a visszatérésre. Most abban bízom, hogy a döntésemnek köszönhetően, épp ellenkezőleg alakul, kiéhezek a teniszre, a versenyzésre. Nyáron, Cipruson már kaptam egy kifejezetten pozitív visszaigazolást, remélem jövő tavasszal sem lesz másképpen – foglalta össze terveit Drahota-Szabó Dorka, aki a mai napig nem érti, tavalyi sérülését követően miért veszítette el olyan gyorsan a ranglistapontjait. Ezügyben több levelet is írt a WTA-nak, de választ nem kapott rájuk. Magányosan vívott csatájához, most már ez a tapasztalat is hozzátartozik, és tovább erősíti jövő évi terveit. Ha nem adna magának még egy esélyt, az ugyanis jobban fájna minden nehézségnél, amely eddigi karrierjét kísérte.
