Schmitt Petra személyében november 1-je óta egy korábbi kiváló teniszező vezeti az MTSZ irodáját, aki sportkarrierjét követően az üzleti marketing és a világversenyek szervezése terén szerzett nagy tapasztalatot. A hazai szövetség új főtitkára a TotalTenisznek adott bemutatkozó interjújában elmondta, elsősorban azért jelentkezett a posztra, mert szeretné kedvenc sportágának visszaadni a hagyományaihoz méltó rangját, ő pedig személyesen is tartozik a tenisznek, amelynek oly sokat köszönhet.
Gy. Szabó Csilla
Magyarország egyik legismertebb sportcsaládjából származik, édesapja párbajtőrvívó olimpiai bajnok, édesanyja pedig olimpiai ezüstérmes tornász. Ön – nővéréhez és húgához hasonlóan – mégis a teniszt választotta. Miért nem a szülői példát követték?
Tudom, nehéz elhinni róluk, de egyáltalán nem erőltették a versenyzést, bár igyekeztek a sportok felé terelgetni bennünket. Nekem a vívás például soha meg sem fordult a fejemben, az pedig gyorsan kiderült mindhármunkról, hogy a tornához túl magasak vagyunk. Az úszás volt az alap, úszóoviba jártunk, bár én csak egy-két versenyen indultam el. Mivel édesapám éppen akkoriban kezdett egyre többet teniszezni amatőr szinten, mi is azt próbáltuk ki először. A BSE-ben Bujtás Balázs bácsi tenisziskolájában kezdtem szivacslabdákkal. Gyorsan beleszerettem a teniszbe, s ez a szerelem a mai napig él bennem.
Tizennégy évesen igazolt át a Budapesti Honvédba, és az egyik legjobb hazai utánpótlás-nevelő edző, Hegedűs József tanítványa lett.
Oh igen, Dodi bá’nélkül sohasem váltam volna azzá, aki ma vagyok. Nemcsak teniszezőt faragott belőlünk, de embert is. Fegyelmet, alázatot tanultam tőle, miközben nagyon jól éreztem magam az általa létrehozott rendszerben. A csapatunk pedig egy kifejezetten összetartó közösség volt. Nem titok, a mai napig rendszeresen találkozunk, és ott segítjük egymást, ahol csak tudjuk. Bárhová sodorjon is minket az élet, a tenisz örökre összeköt minket. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, korosztályos és felnőttválogatottként pedig nemcsak az edzések, de az utazások és a versenyek idején is. Pont ahhoz a nemzedékhez tartoztam, amelyet tizenhat-tizenhét évesen felkarolt a hazai szövetség, Juhász Gábor irányításával, egy kisbuszban jártuk be a környező országok nemzetközi tornáit. A csehek és az oroszok már akkor is nagyon jók voltak, így mi is fejlődtünk mellettük.
A régi játszótársakkal Dodi bácsi edzésén (elől jobbról a második)Fotó: BHSE
Egyesben a WTA 419. helyén érte el karriercsúcsát tizenkilenc esztendősen. Mégsem lett profi teniszező. Miért?
Hogy meddig juthattam volna, azt ma már felesleges firtatni. Az érettségi után döntenem kellett, s mivel családunkban mindig fontos volt az iskola, én pedig nagyon jó tanuló voltam, a továbbtanulás sem volt kérdés. Az elsők között kaptam teniszösztöndíjat a dél-kaliforniai egyetemen (USC), amelynek csapata a legerősebb divízióban szerepelt, így a játék terén is tovább léphettem. Sok elismerésben és sikerben volt részem Kaliforniában, miközben ez a négy év a személyiségem fejlődése szempontjából is nagyon meghatározó volt. Üzleti szakon végeztem, ami jó alap volt a későbbi munkavállalásomhoz. Nagyon jól éreztem magam, ennek ellenére nem maradtam az Egyesült Államokban, az ott szerzett tudást itthon szerettem volna kamatoztatni. Huszonnégy évesen le is zártam a teniszkarrieremet, aminek nagyon szép kifutást adtak az amerikai egyetemi évek.
A sport azonban civil pályára lépve is mindig ott maradt az életében.
Igen, ez számomra mindig is fontos volt, bár eleinte multinacionális cégeknél dolgoztam marketingesként. Az MBA diplomám megszerzése után azonban igyekeztem a sport felé orientálódni. Így kerültem a világhírű Octagon sportmarketing céghez Londonba, később pedig saját cégemen keresztül sok hazai és nemzetközi sportági szakszövetséggel működtem együtt. Az első nagy eseményen, a kétezertízes magyarországi triatlon világbajnokságon, a zöld program szervezése közben szembesültem azzal, milyen fontos szerepe lehet a társadalmi felelősségvállalásban a sportnak, s ez hogyan kapcsolódhat a környezetvédelemhez és a fenntarthatósághoz. Megfogalmazódott bennem, hogy ezeknek a költséges világversenyeknek emberi, társadalmi értékeket is közvetíteniük kell. Hasonlóan meghatározóak voltak számomra a hazai rendezésű atlétikai, a cselgáncs és az úszó világbajnokságok szervezőbizottságában szerzett tapasztalataim is. A sorból a tenisz sem maradhatott ki, szerepet vállaltam az akkor még FED Kupa néven futó női csapatverseny lebonyolításában, a Play and Stay program elindításában, és nyolc éven át vettem részt a Taróczy Balázs nevével fémjelzett Tennis Classics események szervezésében a sztárjátékosok felelőseként. Sokan tudják rólam, hogy mennyire fontos számomra a fenntarthatóság, és örömmel látom, hogy az elmúlt több mint egy évtized során milyen sokat léptünk előre ezen a téren. A 2023-as budapesti atlétikai vébén már én vezettem a fenntarthatósági programot, amellyel nemzetközi szinten is sikereket arattunk.
A sportágakon átívelő munkáit követően főtitkárként tért vissza a magyar teniszbe. Miért pályázott a tisztségre?
Úgy gondolom, lezártam egy életszakaszt, amely során nagyon sok időt, energiát és tapasztalatot fordítottam a sport és a fenntarthatóság közötti harmónia kialakítására. Ebben a hazai úttörők közé tartoztam, s most látom, amint beérik a munkánk gyümölcse. Éppen a következő kihíváson gondolkodtam, amikor megláttam a kiírást. Hagytam, hogy a szívem döntsön, és pályáztam. Annyi jót kaptam a tenisztől, hogy most rajtam a sor, nekem kell ebből valamit visszaadnom. Éppen ezért ezt a tisztséget nem is munkának, sokkal inkább szolgálatnak tekintem, a magyar tenisz és a magyar teniszezők érdekeit szeretném a lehető leghatékonyabban képviselni. És visszaadni azt a rangját, amely a gazdag hagyományai alapján méltán megilletné.
Schmitt Petra (jobbról) a 2024-es L12-es mesterverseny döntőseivel, valamint Kisantal Péter szövetségi edzővelFotó: TotalTenisz
Egy hónapja nevezték ki főtitkárnak, melyek az első tapasztalatai, milyen célokat tűzött ki maga elé?
Azt tudni kell, hogy a jelenlegi főtitkárnak szűkebb hatáskörei vannak, mint elődeinek. Elsősorban az iroda működéséért és az operatív munkáért vagyok felelős, egyfajta ügyvezetői szerepkört töltök be. Azt szeretném, ha a gazdálkodás és a mindennapi működés területén egyaránt átláthatóan és szervezetten folyna a napi munka. Érkezésem után mindenkivel személyesen ültem le beszélgetni, mert azt is fontosnak tartom, hogy a munkatársak örömmel jöjjenek be dolgozni. Ugyanakkor nem titok, igen rendszerető ember vagyok, ahol tehát korábban hiányosságok voltak, ott igyekszem minél rendezettebb helyzetet kialakítani. Főtitkárként hatékonyan és eredményesen kívánok együttműködni a szakmai stábbal, amelynek Sávolt Attila a vezetője. S bár komoly teniszezői múltam van, nem szeretném átlépni a hatáskörömet, inkább egy olyan bizalmi légkört szeretnék kialakítani, amelyben természetes lesz, hogy az én meglátásaimra is figyelnek. Most éppen az évvégi országos bajnokságot szervezzük, amely ezen a téren nagyon jól alakul, láthatóan ők is számítanak a korábbi tapasztalataimra, amelyeket örömmel osztok meg velük.
A tenisz iránti elkötelezettsége már ilyen rövid idő alatt is szembetűnő volt, az elmúlt hetek valamennyi korosztályos versenyén találkoztunk, érdeklődéssel fordult a fiatalok felé.
Számomra tényleg öröm teniszmeccseket nézni, az utánpótlás támogatását pedig kiemelt szövetségi feladatnak tartom. Az edzésekre is lehetőség szerint bejárok, szeretném minél jobban megismerni a játékosokat. Függetlenül attól hány évesek és eddig milyen eredményeket értek el. De a vidéki tenisz sorsát is a szívemen viselem, a vármegyei igazgatóságok ráadásul az szmsz szerint is hozzám tartoznak. Sajnos a költségvetés nagyon szoros, így ezen is múlik, tudunk-e előrébb lépni azokon a területeken, amelyek korábban nem kaptak nagyobb figyelmet. Nehéz időszak áll a magyar tenisz mögött, a konszolidáció gazdasági része ugyan lezárult, a részben még zajló perek azonban nagyon sokat ártottak sportágunk megbecsülésének. Kiemelt feladataim közé sorolom, hogy ezen javítsak főtitkárként, a már említett hagyományok miatt pedig erre a tevékenységre újjáépítésként tekintek.
Gondolom a célok és a feladatok kivitelezhetősége nagyban múlik majd a jövő évi költségvetésen. Ismerik már a számokat?
Sajnos még nem, de azt már tudjuk, hogy az első negyedévre is megkapjuk az eddigi támogatásaink egy részét a zavartalan és folyamatos működés érdekében. A magyar sport annak ellenére kap jelentős és továbbra is emelkedő kormányzati támogatást, hogy sem a hazai, sem a világgazdasági helyzet nem kedvező a számunkra. A költségvetési tárgyalások zajlanak, Lázár János elnök úrral azon vagyunk, hogy sportágunk ezek során is a helyére kerüljön, és olyan programokra is legyen anyagi hátterünk, amelyeket korábban pénzhiány miatt nem lehetett elindítani vagy folytatni. Elsősorban a fiatalok, vagy az ITF-tornák rendezésének támogatására gondolok. A problémán sajnos nem segít, hogy bár olimpiai sportág vagyunk, a tenisz szerkezetileg nem igazán illeszkedik a klasszikus olimpiai sportágak felkészülés rendszerébe, így többnyire kilógunk a sorból. Azt is feladatomnak tartom, hogy összhangot találjunk az ötkarikás elvárások és a saját speciális rendszerünk között.
Ha egy év múlva ülnénk ugyanitt, milyen eredményekről szeretne beszámolni?
Bár alapvetően én is olimpiai ciklusokban gondolkodom, most még csak egy rövidebb távra, vagyis a jövő évre tekintek előre. Akkor lennék elégedett, ha biztosan látnám, hogy az általam elképzelt igen határozott rendszer felé haladunk a működésünk terén. Leginkább azonban annak örülnék, ha az iroda és a szakmai stáb egy igazi jó csapatként dolgozna a mindennapokban. Úgy gondolom, jó úton indultunk el, de még nagyon sok munka vár ránk.
