Nyár óta többször is Roman Hajdusik (képünkön) kísérte el külföldi tornákra legjobb teniszezőnket, Marozsán Fábiánt. A szlovák szakember korábban is gyakran dolgozott Magyarországon, kétszer is volt Valkusz Máté edzője, de Gubacsi Zsófia és Földényi Annamária karrierjét is segítette. A pozsonyi TF elvégzését követően, 1991-ben az MTK-nál kapta első komoly megbízatását. (Fotó: MTSZ)
Gy. Szabó Csilla
Roman Hajdusikot igen sok szál köti hazánkhoz, s ennek gyökerei egészen gyermekkoráig nyúlnak vissza. A Komárnóban született szakember anyanyelve ugyan a szlovák, ám apai nagymamájával mindig is magyarul beszéltek, így természetes volt számára a kétnyelvűség. A tenisszel a véletlen révén ismerkedett meg, barátaival a focipályán töltötték idejük nagyrészét, zajongásukkal azonban zavarták a szomszédos teniszezőket. Az idős edző ezért inkább áthívta őket, a fiúk pedig gyorsan teniszütőre cserélték a focilabdát. A nyolcfős társaság valamennyi tagja teniszező lett, még öt-hat évvel ezelőtt is együtt indultak a szlovák szeniorok csapatbajnokságában.
− Az egykori Csehszlovákia cseh területein virágzott a teniszélet, még a legkisebb városokban, falvakban is volt lehetőség a játékra, s ez ma is így van – mesélt a szomszédok szokásairól és saját indíttatásáról honlapunknak Roman Hajdusik. – A szlovák részen viszont csak a nagyobb városokban lehetett játszani, így mi nem is voltunk olyan eredményesek. Az éljátosok között általában háromszor annyi cseh volt, mint szlovák. Én is „csak” huszonkettedik lehettem a ranglistán, így nem is kerültem be a csehszlovák válogatottba. Ritkán jártunk külföldre, egyszer-egyszer Magyarországon, Kelet-Németországban, vagy Lengyelországban vettünk részt nemzetközi tornán. Nagyon irigyeltük a topjátékosokat, mint például Marián Vajdát, Djovokics későbbi edzőjét, aki velünk ellentétben már teniszezőként is bejárta a világot. Éppen ezért nem is álmodoztam profi karrierről, a középiskola elvégzése után a pozsonyi testnevelési főiskolán tanultam tovább. Mire kinyíltak a határok és népszerű lett a tenisz, friss szakedző diplomával a zsebemben, már fel sem merült bennem, hogy játékosként térjek vissza a pályára.
Egy rövid pozsonyi átmenetet követően Roman Hajdusik Budapesten, az MTK-nál kapta első komoly megbízatását. A Burde Éva technikai vezetésével működő szakosztályhoz, Bódai Zsuzsával érkeztek Pozsonyból, Molnár István vezetőedző mellett Nagy Gyula, Nemes Gábor és Győrbíró Zsolt kollégájaként tevékenykedtek. A tanítványai közül Kisgyörgy Gergely és Nagy Zoltán lettek sikeresek. 1994-ben tért vissza Szlovákiába, és közel hét éven át volt Janette Husarova (WTA 31.) mestere, akit a top kétszázból vitt be a százba. Utóbbi sérülése idején Gubacsi Zsófiának, később pedig Földényi Annamáriának is segítette karrierjét, de dolgozott Radka Zrubákovával (WTA 22.) és Martina Suchával (WTA 37.) is. Később egy linzi akadémián, majd Németországban és Prágában edzősködött, számos korosztályos éljátékost nevelve.
Magyar tanítványt 2013-ban vállalt ismét, az akkor 15 esztendős Valkusz Máté személyében, akivel szinte a nulláról indultak, és kevesebb mint két év alatt a legjobb húsz közé jutottak a korosztályos világranglistán. Amikor ismét visszatért Pozsonyba, jó kezekbe adta át tanítványát, Kuhárszky Zoltán irányításával ugyanis junior-világelső lett Valkuszból.
− Máté mindig is korosztálya egyik legjobbja volt, ez egyszerűen ténykérdés – idézte fel kedves tanítványát Hajdusik. – Azonnal kitűnt tehetségével, s amikor először beszélgettünk a nyíltsága, és a teniszről alkotott elképzelése is megfogott. Azt hiszem, a környezete alábecsülte az egészségügyi problémái súlyát, a felnőttek között eddig emiatt nem tudott olyan karriert befutni, amilyenre adottságai révén képes lenne. A világ összes szakembere egyetért velem abban, hogy játéktudása alapján minimum a top százban lenne a helye. Persze csak akkor, ha egészséges. Amikor elváltak útjaink, nehéz szívvel mentem vissza Pozsonyba. Csak az vigasztalt, hogy Kuhárszky Zoltán személyében a legjobb magyar szakembernek adhattam át a képzését.
Az emlékezetes macedóniai Challenger-győzelem Valkusz Mátéval
A szlovák fővárosban álmai munkája várt rá, hiszen a TK Slovan Bratislava edzője, egy évvel később pedig vezetőedzője lett. A közel nyolcesztendős, sikerekben gazdag időszaknak a koronavírus-járvány vetett véget, amelyből a szigorú szlovákiai korlátozások miatt igencsak meggyengülve jött ki az egyesület. Roman Hajdusik azonban a kényszerű váltás hatására sem kívánt az amatőrök felé fordulni, hiszen ő elsősorban versenyzőkkel, azok közül is a jobbakkal szeretett foglalkozni. A sors ekkor ismét Valkusz Máté felé sodorta. Az akkor még győri színekben szuper ligázó fiatal menedzsere, Somogyi Zsolt, néhány órával azt követően kereste meg ajánlatával, hogy felmondását aláírta a pozsonyi klubnál...
A 2023. áprilisában induló újabb közös munka gyorsan meghozta eredményét, Máté elindult felfelé, május végén Szkopjében megnyerte első Challenger-tornáját, júniusban pedig a 204. helyen érte el ATP-karriercsúcsát. A 2024-es évet is jól kezdte, az Australian Openen sikerrel vette a selejtező mérkőzéseket, a főtábla első meccsén pedig négy szettben kapott ki a hazai pályán játszó top százas Purcelltől. A februári németek elleni Davis Kupa meccsen azonban megsérült, majd a monónukleózis akadályozta a felkészülését. A szlovák mester felszabaduló idejét a Marozsán csapat használta ki, és kérte fel beugró utazóedzőnek. Az idei utolsó tornára, Belgrádba is ő kísérte el a legjobb magyar teniszezőt.
Roman és Fábi az egyik közös ferihegyi induláskor
− Bár Fábi teljes történetét nem ismerem, úgy gondolom, előnyös volt számára, hogy a felnőtt karrierje elején nem támasztottak vele szemben túlzott elvárásokat – vázolt fel egy a Valkuszéval teljesen ellentétes kiinduló helyzetet Marozsánnal kapcsolatban a szlovák szakember. – Úgy is fogalmazhatnánk, tiszta lappal indulhatott. De visszatérve a jelenre, az biztos, hogy a helye ott van a top ötvenben, az elvégzendő munka területén pedig még nagyon sok lehetőség rejlik benne. Ha ezt kiaknázza, természetesen még feljebb is léphet a világranglistán. Az ő esetében most a kemény edzések jelentik az első lépést, a másodikra később kell majd gondolni. Fábiával nagyon szeretek dolgozni, figyel, gondolkodik, jól felhasználja az edzői információkat, javaslatokat.
A cseh, a szlovák és a magyar teniszéletről beszélgetve Hajdusik csodálattal beszél, a Bondár Anna, Gálfi Dalma, Stollár Fanny, Udvardy Panna, Marozsán Fábián, Piros Zsombor és Valkusz Máté alkotta „nagy magyar generációról”. Még a cseh szövetségnél, ahol pedig egy nagyon jól működő rendszerből folyamatosan „jönnek ki” a jobbnál jobb játékosok, sem tud olyan időszakot említeni, amikor egyszerre hét ilyen sikeres korosztályos teniszezővel dicsekedhettek. Jó adottságú, elhivatott gyerekekből így vélhetően nálunk sincs hiány.
− Úgy látom, Magyarországon a hagyományos olimpiai sportágak kapnak több támogatást, a cseheknél viszont a központi segítség mellett nagyon erős a magántőke befolyása – beszélt a szomszédos országokban tapasztaltakról a szlovák mester. – Sportügynökségek vették meg a Davis-kupa és a Billie Jean King Cup helyi jogait is, tisztán üzleti alapon támogatják a teniszezőket, így mindenkinek az az érdeke, hogy eredményes felnőttjátékosok legyenek a tehetséges fiatalokból. Akik befutnak, azok természetesen később visszafizetőkké válnak. Ha egy teniszező esetében adottak az anyagi feltételek, akkor arra kell még ügyelni, hogy a szűk környezet egyetlen emberre, az edzőre hallgasson. Még akkor is, ha a szülők nagyon sokáig hoznak nagy áldozatokat gyermekük teniszkarrierje érdekében, így nélkülük nem is működne ez a rendszer. Az esetek többségében azonban nem értenek a profi sporthoz, így nem is tudnak jó döntéseket hozni. Ezt mindig szakemberre kell bízni.
A felnőttek közé való átlépés nehézségeivel kapcsolatban Roman Hajdusik úgy gondolja, a jelenlegi fiatalok figyelmét a gyorsan fejlődő és hangosan kommunikáló világ minden másrtól, így a sporttól is elvonja. Nehéz a kizárólagos fókuszt a teniszre helyezniük. Így nemcsak az ellenfelekkel kell harcolniuk, de a saját életmódjukkal is. Pedig az igazi munka valójában 16-18 évesen kezdődik, hiszen a világelső juniorjátékoshoz hasonló tudású a felnőtt mezőnyben több mint száz van. Ellenük kell hétről hétre bizonyítani.
− A legfontosabb tulajdonság a hosszútávú igen erős koncentrációs képesség – tette hozzá a szigorúságáról és következetességéről ismert szlovák szakember. – Több órán át kell elviselni a nagy nyomást, amire az edzéseken kell felkészíteni a játékost. Akik ismernek, tudják, ebből sohasem engedek. De én nem is családtag vagyok, hanem edző. Egy segítő, aki minden tudásával arra törekszik, hogy kihozza tanítványából a maximumot. Még akkor is, ha ez mindkét fél részéről sok áldozattal jár.
