Hihetetlen örömet érzett a szkopjei győzelem pillanatában Valkusz Máté, aki hétfőn a 225. hellyel állított be új ATP-karriercsúcsot. A GYAC 24 éves játékosa gyakorlatilag felnőtt karrierje kezdete óta várja, hogy végre minden összeálljon, de ez csak most, első Challenger tornagyőzelmével történt meg.
Gy. Szabó Csilla
A sikeres junior éveket követően számos hullámvölgyet megélt játékos az elmúlt hat évben gyakran küzdött kisebb-nagyobb sérülésekkel és egészségügyi problémákkal. De sohasem adta fel a reményt, hogy a „nagyok között” is a tehetségéhez méltó helyre, vagyis a legjobbak közé kerülhessen. Ez a vágy most a Macedon Open-en aratott sikerével részben meg is valósult, hiszen a nyár hátralévő részében nincsenek védendő pontjai, így Wimbledonban és a US Openen is ott lesz a selejtezőben.
Az argentin Comesana elleni 6:3, 6:4-es végső győzelmét mégis higgadtan vette tudomásul.
̶ Hatalmas kő esett le a szívemről az utolsó labdamenetet követően – idézte fel szkopjei menetelését Valkusz Máté, aki a selejtezőből indulva, hét nap alatt hét mérkőzést nyerve emelhette fel a győztesnek járó plakettet. – Óriási boldogságot éreztem, és nagy megnyugvást. Ennek ellenére nem ünnepeltem látványosan, szeretnék a lehető legnagyobb alázattal haladni tovább az úton. Merthogy számomra ez most csak a kezdet. Végre alanyi jogon eljutottam a Grand Slamek selejtezőjébe, ahová mindig is vágytam. Most húsz héten át nem kell pontot védenem, addig nyomom, amíg lehet, s meglátjuk ez mire lesz elég. Az mindenképpen nagy előny, hogy terhek nélkül, valóban örömmel teniszezhetek.
De vajon mi történt Mátéval az elmúlt hónapokban, hogyan tudott átlépni saját árnyékán?
A korábbi junior világelsőt ugyanis nemcsak a kisebb-nagyobb sérülések akadályozták az elmúlt évek során, de betegségek is. Az étkezésére nagyon kellett figyelnie, a glutént, a laktózt és a tojást már korábban kénytelen volt száműznie a tányérjáról. Ennek ellenére időről-időre visszajöttek a pályán tapasztalt furcsa rosszullétei, amelyekre ő maga sem igazán talált magyarázatot, a hosszabb mérkőzések lejátszását pedig szinte lehetetlenné tették. Többnyire úgy állt oda a meccsekre, hogy amennyiben az jól kezdődik, és gyorsan be tudja fejezni, akkor minden rendben, ám, ha döntő szettre kerül sor, akkor baj van. Minél hosszabbra nyúlt egy találkozó, úgy csökkent az esélye a végső sikerre.
− Végre találtam egy olyan dietetikust, aki nagyon alaposan nézett a problémáim mélyére – kaptuk meg a választ Valkusz Mátétól. – Az ő szaktudásának köszönhető, hogy Splitben már tökéletesen tudtam, mit ehetek és mit nem. A lehető legszélesebb allergiatesztem eredményét egyébként éppen egy héttel korábban, Portugáliában kaptam kézhez, s amikor megláttam, mennyi minden került tiltólistára, akkor meg is ijedtem. Egyetlen szendvicset mertem csak enni a második körös meccsem előtt. Szkopjéban már jól felkészültünk, minden nap külön betaxiztunk a városba a speciális alapanyagokért. Nem volt más választásom, az eredmény pedig magáért beszél. Hiába tudtam, hogy laktózérzékeny vagyok, kiderült, hogy a laktózmentes termékeket is kerülnöm kellett volna, s még a növényi italok között is választanom kell. S bár az utóbbi időben a már említett élelmiszereket nem fogyasztottam, így is került be némi, általunk akkor még nem ismert „méreganyag” a vérkeringésembe. A dietetikus szerint nagy terhelésnél ezek okozták az érthetetlen gyengeséget és szédülést. A meccsek napján gyakorlatilag a legnagyobb igyekezetem ellenére is orosz rulettet játszottam a reggelivel. Most alaposan leszűkült azon élelmiszerek köre, amelyeket fogyaszthatók, de ha szigorúan betartom a diétát, akkor végre úgy működik a testem, ahogy kell.
Edzés közben: Valkusz Máté és Roman Hajdusik
A sikernek persze ez csak az egyik összetevője, még ha Máté szerint pillanatnyilag ez volt a legfontosabb. A magyar teniszező felkészülését április óta ismét Roman Hajdusik vezeti, akivel már dolgozott együtt korábban. Igaz, akkor még nagyon fiatal volt, ám első sikerei egy részét, tizennégy-tizenhat évesen vele érte el. Hasonlóan nagy változás jelentett Tóth Péter csatlakozása, aki szeptember óta felel Máté erőnléti felkészítéséért. A Fit4Race szakemberének köszönhető, hogy egy nagyon hosszú, két-három hónapos alapozást követően most már jó fizikai állapotának köszönhetően is nyert meccset. Szkopjéban ráadásul kettőt is, a cseh Paulson, valamint az indiai Nagal ellen.
− Mindketten nagyon jó játékosok, az a két győzelem nagyon fontos volt, s mindkettő kevésen múlt – beszélt a Macedon Cup részleteiről Valkusz Máté. – Az indiai alig tudott már a végén levegőt venni, láthatóan fáradtan állt oda a labdamenetekhez. Én viszont bírtam a terhelést. A főtáblán borzasztóan nehéz sorsolást kaptam, a negyeddöntőben volt csak könnyű meccsem az első kiemelt, tunéziai fiú ellen. A legnehezebb pedig a svéd Madaras volt, az elődöntőben. Az első szettben egyértelműen jobb volt a teniszem, a másodikban pedig mentálisan nőttem fölé a szoros végjáték során. A Comesana elleni döntőben is az erőnlétem győzött, bár ekkor azért már éreztem a hosszú sorozatot a lábamban. S bár furcsán hangozhat, hogy eddigi legnagyobb sikerem kapcsán nem vagyok igazán elégedett a játékommal, de sajnos ez az igazság. Elég szenvedősre sikerültek a meccsek, még ha nyertem is. Az ütőket sem éreztem jól, a döntő után oda is adtam őket a szurkoló kisgyerekeknek. Most három újat is tesztelek, ezek közül választom majd ki a legjobbat, amellyel a jövő heti prostejovi tornának nekivágok, majd Pozsony, Poznan és Wimbledon szerepel a programban.
Valkusz Máté körülbelül másfél éve egyedül rótta útját, nem volt hivatalos edzője. Amikor valaki végre elkísérte, mindig jobban érezte magát, volt kivel eltölteni az üres órákat, s a meccsek alatt is volt kivel összenézni a fontos pontokat követően. Éppen ezért van nagy jelentősége annak, hogy most láthatóan kialakult egy pici, de erős csapat körülötte, amelyre számíthat. Még akkor is, ha a 24 éves játékos az elmúlt időszakban nemcsak a pályán kívül lett teljesen önálló, de a tenisszel kapcsolatos fontos döntéseit is bátran vállalta.
Valkusz Máté a NEK-pályán - Fotó: huntennis.hu
− Gyakorlatilag egy éve kizárólag Challenger-tornákon indulok, s ez az én elhatározásom volt. Amikor ismét elkezdtünk Romannal együtt dolgozni, akkor szerette volna, ha siker miatt elindulok néhány huszonötezres ITF-tornán. Én azonban határozottan nemet mondtam. Úgy gondoltam, itt a helyem, itt tudok csak fejlődni. Az élet most engem igazolt, jóllehet az út nehéz és kanyargós volt. Az alaptempóm ennek a mezőnynek köszönhetően fejlődött sokat, bár még van mit tanulnom. Ezért is örülök, hogy edzőm most látta a problémákat, tudjuk, min kell javítani a következő hónapokban. Az önbizalmam szempontjából óriási dolog ez a győzelem, és innen már nincs visszaút. Bebizonyítottam, hogy képes vagyok Challengert nyerni, s már a következőre készülök. Persze szerényen és alázatosan, nem szeretnék most elszállni, keményen dolgozom tovább. Szerencsére a fizikai állapotom lehetővé teszi, hogy napi kétszer, összesen négy-öt órákat gyakoroljak. Erre rég nem volt példa. Mind a pontok, mind pedig az anyagiak szempontjából óriási lehetőség, hogy indulhatok a következő három Grand Slam-tornán. Eddig nem voltak olyan bevételeim, amelyek biztonságot adtak volna, ha most mindent beleadok, talán könnyebb lesz a folytatás. Éppen ezért a maximumot szeretném kihozni magamból Wimbledonban, New Yorkban és Melbourne-ben is. Az elsőn különösen nehéz lesz, hiszen a kvali harmadik meccsén már három szettet kell nyerni, de ha így haladok, azzal sem lesz gond – foglalta össze a közeljövő elvárásait Valkusz Máté, aki szlovák edzőjével remek sorozatot tudhat magáénak, így nagyon bízik a hosszú távú, sikeres együttműködésben. Ugyanakkor annak is örül, hogy amikor éppen itthon vannak, a NEK-en készülhetnek, ahol Palágyi Miklóstól és Nagy Zoltántól is kap néhány jótanácsot, miközben Bartha Kincső gyógytornász-fizioterapeuta segítségére is számíthat.
