Fucsovics Márton sikeres évet zár 2023-ban, hiszen július óta folyamatosan az ATP legjobb hatvan játékosa között van. Nem véletlenül jelölte meg jövő évi célként a top30-at a honlapunknak adott interjújában. A férfi világranglista legelőkelőbb helyén rangsorolt magyar teniszező szerint ehhez elsősorban kiegyensúlyozottságra lesz szüksége, és a nehezebb időszakokon is gyorsabban szeretne átlendülni.
Gy. Szabó Csilla
Egyetlen kisebb megingást leszámítva, több mint hat éve tartja magát Fucsovics Márton a világ legjobb száz teniszezője között, annak is leginkább a második harmadában. Karriercsúcsát 2019. márciusában a 31. helyen érte el, amihez idén ismét egyre közelebb került. Különösen a szezon második felében, július óta ugyanis folyamatosan a legjobb hatvan között található. Úgy tűnik, a legjobb magyar férfi teniszező még egyáltalán nem fáradt bele a legjobbak közötti kemény csatákba. A Fucsovics Mártonnal készült évértékelő interjúnkban, ezért magától adódott a kérdés, megcélozza-e a top25-öt, vagy a top10-et?
− Minél feljebb vagyok a világranglistán, annál jobb – kaptuk a határozott választ Fucsovics Mártontól. – A legjobb harmincat tartom pillanatnyilag reálisnak a számomra, ezért a következő idényre is ezt tűztem ki célul magam elé. Ha ez sikerül, akkor persze lehet messzebbre is tekinteni, újrafogalmazni az elvárásokat. Úgy gondolom, hogy ehhez elsősorban kiegyensúlyozottságra lesz szükség a részemről. Idén is volt néhány kifejezetten jó meccsem, amelyen tökéletesen kijött a lépést, és nálam magasabban rangsorolt játékosok ellen tudtam nyerni. Ezekből kéne jövőre még több, miközben a nehezebb időszakokon, esetleges hullámvölgyeken is könnyebben kellene átlendülnöm.
− Az évet a világranglista nyolcvanhetedik helyezettjeként Canberrában, egy Challenger-tornán kezdte, amely azonnal sikerélményt adott. A tornagyőzelemnek és az abból fakadó önbizalomban volt része abban, hogy az Australian Openen hozta a kötelezőt? Sőt, még kicsit annál többet is, hiszen Sinnertől öt szettben kapott ki.
− Nagyon jó döntés volt elindulni Canberrában, mert segített felvenni a ritmust és az év elején azonnal játékba tudtam lendülni. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy a felkészülésem jól sikerüljön, decemberben tettük le azokat a szükséges erőnléti és technikai alapokat, amelyekre ezt követően építkezni tudtunk. Most is hasonlóan tervezzük az előttünk álló időszakot. Ami pedig az Australian Opent illeti, Sinner klasszis játékos. Kettőnk között ezen a meccsen az jelentette a különbséget, hogy ő a két elvesztett szett után is szintet tudott még lépni.
− Februárban rövidebb hullámvölgybe kerültél, Indian Wells-ben azonban ismét nagy skalpokat gyűjtött. Mi volt a formaingadozás oka?
− Az első negyedév mindig nagyon szoros és sűrű. Így volt ez most is. Az ebből fakadó fáradtság hatott ki a koncentrációmra, szerintem ez játszotta legnagyobb szerepet a váratlan vereségekben. Idén az a célunk, hogy ezeket a szakaszokat is jobban kezeljük, mint korábban. Tavasszal nagyon jól ment a játék, még apróbb sérülések sem hátráltattak, ezért alakult minden ilyen jól. Tudat alatt, lehet, hogy a juniorként füvön aratott sikereim is befolyásoltak.
− Júliusban ismét Challenger-tornán „melegített” a folytatásra, a negyeddöntőben azonban megállította az akkor még kétszázharmincnegyedik helyen rangsorolt, francia Atmane. Később az élet igazolta, hogy inkább ATP Tour szintű játékos. Ez már ott és akkor érezhető volt?
− Abszolút! Nagyon fiatal teniszező, aki éhes a sikerre. November elején, Szófiában, ismét összehozott minket a sors, mégpedig a kétszázötvenes ATP első körében. Újból nagy csatát vívtunk, de már én nyertem.
− Az idény egyik szép pillanata volt a Korda elleni győzelem a US Openen. Különösen annak fényében, hogy az azt megelőző héten, Winston-Salemben kikapott tőle…
− Az volt az a győzelem, amely borzasztóan felspannolt. A US Openen sohasem könnyű legyőzni egy hazai játékost, nekem is mindent ki kellett adnom magamból azért, hogy meglegyen a továbbjutás. A folytatásra sajnos nem sikerült tökéletesen regenerálódnom, a második fordulóban Hijikata a frissességével volt jobb nálam.
− Kínában újabb nagy skalpot gyűjtött Felix Auger-Aliassime személyében. Hogyan sikerült ez a bravúr?
− Azért azt tudni kell, hogy Félix idei szezonja korántsem a karrierje legjobbja, ez az utóbbi meccsein különösen jól látható volt. Bár az igaz, hogy ősszel már kezdte megközelíteni a csúcsformáját. Nagyon jól tudtam, hogy egy koncentrált, összefogott játékkal nyerhetek ellene, az külön öröm volt a számomra, hogy ez éppen egy ATP ezres tornán sikerült.
− Melyek voltak a 2023-as éve legértékesebb győzelmei?
− Mindenképpen Indian Wells és Stuttgart volt a csúcs. Persze voltak még máshol is jó meccseim, mint például Kínában az előbb említett Félix elleni találkozó, ezen a két tornán azonban sorozatban tudtam nyerni. Márpedig ahogy azt már említettem, idén éppen az a célunk, hogy ne csak egy-egy kiugróan jó meccs jöjjön össze, hanem a különböző tornákon végig stabil formában tudjak teniszezni. Ezért is emeltem ki éppen ezt a kettőt, hiszen ezekből a pozitív példákból tudok igazán erőt meríteni.
− Volt idén olyan vereség, amely miatt bánkódott?
− Nem szokásom vereségeken rágódni. Szerintem az nem vinne előre. Minden meccset alaposan átbeszélünk és kielemzünk az edzőimmel, levonjuk a tanulságokat, beazonosítjuk a gyenge pontokat, majd ez utóbbiakon dolgozunk az edzéseken.
− Hogyan értékeli a 2023-as évet?
− Egyértelműen pozitívan. Stabilizáltam a ranglistahelyezésemet, annak ellenére, hogy több tornán is kvaliznom kellett. Ez utóbbi számát szeretném a jövőben igen határozottan csökkenteni. Közbejött néhány apróbb sérülés is, jó lenne ezeket a jövőben teljesen elkerülni. Ennek érdekében nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a regenerációra. A teniszem szerintem rendben volt, a már említett kiegyensúlyozottságon kell még javítanom.
− Kik alkotják most a csapatát, hogyan alakult az együttműködés Nagy Péterrel?
− Petivel nagyon jól megy a közös munka, amit az eredmények is bizonyítanak. Azon kívül, hogy együtt utazunk, ott van velem a meccseken, az itthoni edzéseimben is segít. A hazai gyakorlások során Palágyi Miklósra számíthatok még, valamint erőnléti edzőként Vaskó Balázsra.
− Több mint tíz éve járja a világot profi teniszezőként, miben alakult át a felkészülése?
− Bevallom, az utazás része most már nagyon egyhangú tud lenni. A tornák azonban továbbra is lelkesítenek, mindig van miből újabb motivációt meríteni. Az biztos, hogy sokkal több időt kell szánnom a már említett regenerációra, mint korábban. Akár azért, hogy megelőzzem a sérüléseket, akár azért, hogy egy hosszabb tornán is végig top formában tudjak játszani. Ehhez persze folyamatosan feszegetnem kell a saját határaimat, mint minden profi sportolónak. De ez szerintem az élet minden területére igaz. Előbb minden áldott nap bele kell tenni a munkát, a fejlődés és az eredmények csak ezután jönnek.
− Nagy Zoltán Davis-kupa-kapitánnyal gondolom továbbra is jó a kapcsolata. Ha hívja, igennel válaszol?
− Igen, továbbra is nagyon jó a kapcsolatunk, sokat beszélgetünk a versenyek között. Mindig megtiszteltetés számomra a válogatottban játszani. Amennyiben szüksége lesz rám a csapatnak, akkor a játékomra is számíthatnak.
− Hogy látja a nemzetközi mezőnyt, merre tart a világtenisz? Hoztak-e új színt a fiatalok?
− Azt azért nyugodtan kijelenthetjük, hogy szinte minden játékosnak más a stílusa. Van, akiét talán picit könnyebben kezelem, van, akiét nehezebben. Összességében azonban egyértelmű, hogy azok lesznek hosszútávon sikeresek, akik variálni tudják saját játékukat. A tempóban és a játékelemek sokszínűségében egyaránt. A mezőny borzasztóan sűrű. A legjobb százban mindenki jó teniszező, és kis túlzással mindenki meg tud verni mindenkit. A játéktudás az alap, a koncentráció és a játékod variálhatósága az, ami végül a különbséget jelenti.
Fotók forrása: Fucsovics Márton Team