A hazai teniszsport meghatározó egyénisége, Droppa Erika 69 esztendős korában váratlanul elhunyt.
A magyar tenisz Nagyasszonya, de fogalmazhatunk úgy is, és nem túlzás ezt mondani, a sportági adminisztráció Királynője volt. Nem a pályán, sportolóként elért eredményei okán kapta az elismerő minősítést, hanem azért, mert minden percét az határozta meg, hogy a pályákon minden rendben legyen.
Fél évszázadon keresztül hozzá fordultunk, ha a magyar teniszt illetően bármilyen kérdésünk volt.
Ő mindenre tudta a választ. Telefonját éjjel-nappal nyitva tartotta, s hívták is Egerszegtől Fehérgyarmatig mindenhonnan, ha naptárral, ranglistával, versenyrendezéssel, szabályokkal, nevezésekkel, játékrenddel kapcsolatban valami fontos információra szükség volt, vagy egyszerűen csak egy teniszes telefonszámot akartunk megtudni. Ő volt az, aki mindig elérhető volt, aki mindig visszahívott, s mindig szakszerű feleletet adott.
Tehette, hiszen ami a honi tenisszel kapcsolatos, mindent tudott, mindenkit ismert. Más sportágban, más területen ténykedett pályája kezdetén, de már a hetvenes évek végén a teniszhez „igazolt”. A KSI szakosztályának utódjaként létrejött Lénia SE szakosztályvezetője volt, s informatikai ECDL-ismeretei jóvoltából 1983-ban már ő készítette a hazai ranglistát. Pontosan negyven esztendővel ezelőtt. De közreműködött a Margitsziget különböző pályáin sok száz résztvevővel rendezett orvostenisz-világbajnokság egyáltalán nem egyszerű levezénylésében, igazi csapatmunkásként dolgozott.
Hivatalosan 1992 és 2020 között állt a Magyar Tenisz Szövetség alkalmazásában, de előtte, s utána is aktív szereplője, szervezője volt a honi teniszéletnek. Minden szinten. Rendszeresen összeállította az 1993-2011 között megjelent Évkönyvet, versenybíráskodott szerte az országban a gyermekversenyektől a Szuper Ligáig, az amatőr tornáktól a különböző társasági összecsapásokig. Ha hívták, s nem ütközött más megbízással, örömmel ment mindenhová. A tenisz volt a családja, ez volt az élete.
A Testnevelési Egyetemen sportszervezői, -oktatói és sportmenedzseri diplomát szerzett. A szövetségben a minősítő- és szabályszerkesztő bizottság titkára volt, tagja a Játékvezető és versenybíró bizottságnak, 1997-ben pedig főtitkár-helyettesi megbízást kapott. Mindegy, hogy milyen pozícióban, mely munkakörben, s hogy szerződéssel, hivatalos megbízással vagy vállalkozóként, 2015-től pedig nyugdíjasként, de állandó közreműködője, aktív tagja volt a hazai versenyek, csapatbajnokságok szervezésének.
Tevékenységét 2015-ben a Magyar Tenisz Szövetség életműdíjjal, a MOB 2021 novemberében fair play-díjjal ismerte el.
Versenybírói munkát is rendszeresen vállalt. Amikor kis autója megjelent egy-egy klubépületnél, a rendezők megnyugodtak. Itt van Erika Néni, indulhat a verseny. Így volt ez a napokban a PVTC sportközpontban is. A hivatalos szálláson érte banális véletlen folytán baleset, a pécsi orvosok napokig küzdöttek az életéért, de sajnos hiába. Örökre elveszett számunkra és pótolhatatlan űrt hagyott maga után.
Élete volt a tenisz. Mostanáig. Fájó szívvel értesültünk értelmetlen, hirtelen haláláról.
2023. július 14-én, pénteken 13:30-kor a Cinkotai temetőben helyezik végső nyughelyére
Droppa Erika (1954. november 12., Szekszárd – 2023. június 12., Pécs)
*
Minden teniszező Erika nénije. Nem túlzás a kifejezés, amelyet egy korábbi éljátékos fogalmazott meg Droppa Erikáról, hiszen mindig is ő volt az a biztos pont, akihez bárki fordulhatott a problémájával. Fiatal vagy idős, amatőr vagy profi, edző vagy játékos egyaránt bátran kérhette segítségét, ha éppen elveszett a sportág szabályrendszerének útvesztőjében. Soha nem tett különbséget közöttük, jóllehet a majd négy évtizednyi versenybírói karrierje során azért neki is voltak szívéhez nagyon közel álló játékosok. A szimpátia effajta látványos kifejezése azonban nem volt rá jellemző, kedves és bátorító mosolyából mindenkinek jutott, akivel a tornákon összetalálkozott. Több generáción keresztül, játékosok, no és persze az elmaradhatatlan szülők százait vezette be a versenyzés világába, akik ezt soha nem felejtették el, és soha nem is fogják. Ahogyan a tőle tanultakat sem: hogyan is kell illően viselkedni a teniszpályán és azon kívül?
Droppa Erika mindig is úgy nyilatkozott, hogy a magyar teniszt szolgálja.
Erre nemcsak a sportágon belül eltöltött évtizedeket hozhatjuk fel bizonyítékul, de a szövetségben végzett tevékenységét is, hiszen főtitkárok és elnökök sorával dolgozott együtt, munkájára egyiküknek sem lehetett kifogása. Ahogyan az általa képviselt pontosságra és alázatra sem, amely mindig is az egyik legfőbb erénye volt. A rá jellemző hatalmas munkabírása leginkább abban nyilvánult meg, hogy a versenyek rendezésével kapcsolatos problémákkal, vagy bármely más a teniszre vonatkozó kérdésben, őt tényleg bármikor meg lehetett keresni. Nem számított sem a napszak, sem az évszak, sem a hétvége, de még a kora reggel vagy a késő este sem. Ő mindig ott volt, készen a válaszadásra vagy a megoldásra.
Minden teniszező Erika nénije valójában a sors furcsa szeszélyének köszönheti, hogy a tenisz lett az élete. A BVSC röplabdázójaként egy hosszantartó, makacs kézsérülés vetett véget aktív sportolói karrierjének, s akkor kézenfekvőnek tartotta, hogy bíróként folytatja. Természetesen röplabdabíróként. Egy újabb apró véletlen következtében azonban végül a teniszt választotta, sportágunk legnagyobb szerencséjére.
Hosszan sorolhatnánk a területeket, amelyen Droppa Erika megállta helyét és a munkaköröket, amelyek révén a magyar teniszsport fejlődéséhez is hozzájárult. Ám mindez eltörpül az egykori és mai játékosok szeretete és megbecsülése mellett, amely igazából most, a búcsú pillanatában igazán látványos. Köszönjük szépen minden teniszező Erika nénije!
