Palágyi Miklós szerint tanítványa, Marozsán Fábián augusztus elejére akár a százba is befuthat, azt követően azonban már nehezebb dolga lesz a megvédendő pontok miatt. Az MTSZ szakembere életében is ritka pillanat ez a siker, s bár Rómába nem kísérhette el személyesen tanítványát, bízik benne, hogy sok szép közös élményben lesz még részük. Az edző úgy véli, nyugodtan és megfontoltan kell kezelni a hirtelen jött népszerűséget.
Gy. Szabó Csilla
A legjobb nyolc közé ugyan nem sikerült bejutnia Marozsán Fábiánnak a római 1000-es ATP-tornán, olaszországi szereplésével így is méltán került reflektorfénybe. Ez elsősorban annak a ténynek volt köszönhető, hogy hétfőn délután legyőzte a néhány napon belül ismét világranglista vezető Carlos Alcarazt. Bár karrierje első ilyen szintű tornáján, a selejtezőből indulva, a spanyol skalpja nélkül is óriási eredmény lett volna a legjobb tizenhatba kerülés. Így azonban duplán örülhettünk.
− Ami most történt, az valóban világszenzáció – értékelte tanítványa teljesítményét Palágyi Miklós, aki lassan hat éve irányítja Marozsán Fábián felkészülését a Nemzeti Edzésközpontban. – De nyomban hozzá is teszem, hogy óriási megtiszteltetés, valamint páratlan lehetőség volt, hogy egyáltalán játszhatott egy világelső ellen. Úgy gondolom, Fábi a lehető legjobb pillanatban, a lehető legjobb formában volt a legjobb helyen. Minden összeállt és ennek volt köszönhető ez a páratlan siker.
− Milyen eredményt vártak a torna előtt?
− Ahogy azt Fábi is nyilatkozta, már a részvétel lehetőségét is egy fontos lépcsőfoknak tartottuk, és elégedett lettem volna azzal, ha jó játékkal, egy-két mérkőzést megnyer. A főtáblára való feljutás már egyértelmű siker volt, ami utána következett, az pedig a ráadás. A selejtező első fordulójában Skatov ellen meccslabdáról fordított, ami egészséges önbizalmat adott neki a folytatáshoz, s a brazil Alves ellen már jobban is játszott. Amikor megláttam a főtáblás sorsolást, úgy gondoltam, hogy Corentin Moutet az egyik legjobb ellenfél, akit kifoghatott, s ez be is igazolódott. Szakmai szempontból számomra továbbra is az a legfontosabb, hogy ilyen szintű tornán játszhatott, a világ legjobbjai ellen.
− Minek köszönhette a sikereket?
− Nagyon gyorsan játszott, miközben remekül használta ki az egyik legnagyobb fegyverét, a jól kivitelezett ejtéseket. Ez az ő játéka, amivel sokakat meglepett. Nem véletlenül, hiszen egyrészt ezeket az ütéseket nehéz a nagy lendület közben tökéletesen megcsinálni, másrészt ő nagyon jól tudja elrejteni ezt a szándékát. A sikerben természetesen annak is része volt, hogy ellenfelei nem ismerték. A helyzet annyiban mindenképpen változni fog, hogy most már tökéletesen felkészülnek majd ellene. De Fábinak egyébként is nagyon veszélyes játéka van, ha jól megy neki, akkor bárkinek méltó ellenfele lehet. Ahogy ezt a mostani mérkőzések is bizonyítják.
Tornagyőzelem tavaly Banja Luka Challengerén
− A franciák elleni Davis Kupa-találkozón Marozsán még arról beszélt, hogy nem tudta felvenni a ritmust az ellenfél éljátékosaival. Mi történt néhány hónap alatt?
− Azért azt meg kell jegyezni, hogy ott kemény pályán játszottak, Rómában viszont salakon. De ettől eltekintve tény, hogy Fábi játéka valóban felgyorsult. Ez pedig annak köszönhető, hogy sok meccset játszott és egyre jobb és jobb ellenfelekkel szemben. Ebben a sorban pedig a tatabányai meccseknek is megvan a saját helyük. A tenisz egy módszeres építkezés, én pedig csak és kizárólag a kemény és elkötelezett munkában hiszek. Amit most Rómában láttunk, az ennek a folyamatnak egy csúcsa volt.
− Mire fektetik majd a legnagyobb hangsúlyt a folytatásban?
− Az adogatások terén még egyértelműen sokat kell fejlődnie, de én úgy gondolom, hogy technikailag, taktikailag, valamint mentálisan és fizikálisan is bőven van még dolgunk. Szeretném, ha azokban a pillanatokban, amikor kevésbé megy a játék, megtanulja kicsit húzni az időt, az első, második ütéseken túllendülve nyújtani a labdamenetet. Ehhez már tapasztalat és rutin is kell, amit ezeken a meccseken tud megszerezni. Remélem, hogy ez a siker nemcsak önbizalmat ad neki, de egyben motivációt is ahhoz, hogy az eddigieknél is keményebben dolgozzunk tovább.
− Önök között nagyon jó a kapcsolat, mit érzett a győzelmek után?
− Természetesen nagyon boldog voltam, ritka pillanat ez egy edző életében. Sajnos nem tudok mindig utazni vele, most is fontos ügyek tartottak itthon, ezért telefonon gratuláltam neki. Bízom benne, hogy sok hasonlóan eredményes, közös élményünk lesz még. Most az a legfontosabb, hogy nyugodtan kezelje a hirtelen jött népszerűséget, és ugyanolyan alázattal folytassa a munkát, mint tette eddig. Ezt a szintet kellene most tartani, majd kicsit emelni, azt ismét tartani, majd újból emelni, s így tovább. A következő feladat pedig már ott is van előtte, hiszen egyenesen utazott tovább Párizsba a Roland Garrosra.
− Mit vár most tanítványától?
− Csak annyit, hogy a tudása legjavát adva játsszon. Nagyon nehéz lesz egy Grand Slam-tornán helytállnia. Most ez a következő feladat. Szívem szerint most egy picit meg is álltam volna és a kemény edzésekre tettem volna át a hangsúlyt, de nem lehetett, menni kell tovább. Majd kicsit később erre is sort kerítünk. Szerintem reális elvárás, hogy augusztus elejére befusson a legjobb százba. Utána viszont nagyon sok megvédendő pontja lesz, akkor kezdődik majd az igazán kemény küzdelem. De bízom Fábiban, ahogy ezt a sikert elérte, úgy az előtte álló újabb helyzetekkel is meg fog birkózni. Köszönöm a szövetségnek, hogy a Nemzeti Edzésközpontban ideális körülmények között, nyugodtan készülhetünk, s mind erkölcsileg, mind pedig anyagilag támogattak bennünket az idáig vezető nehéz úton. Szerencsére a komoly sérülések elkerültek bennünket, amely egyrészt genetikai kérdés, másrészt pedig a jó felkészítésé. Ehhez kapcsolódik, hogy bár eddig is nagyon sokat erősödött fizikálisan, ezen a téren mindenképpen jelentős további fejlődésre lesz szükségünk, amennyiben a világ legjobbjai között akarunk maradni. Márpedig más célunk nem is lehet!
