Szettveszteség nélkül nyerte a hallássérültek Australian Openjét a debreceni Máthé Gábor. A DEAC teniszezője kihozta magából a maximumot, bátran és agresszíven játszott. Temesvári Andrea tanítványa nem fél a győzelmet követő nagy elvárásoktól, már megszokta azokat.
Gy. Szabó Csilla
A DEAC teniszezője, Máthé Gábor sportágtörténeti győzelmet aratott Ausztráliában, hiszen először hívták meg a világ legjobb tíz férfi és tíz női hallássérült játékosát Grand Slam-tornára. S bár az idén még csak bemutató jelleggel léphettek pályára az Australian Openen, a kedvező tapasztalatok alapján a szervezők már a jövő évi folytatásra készülnek. Számunkra persze nem is ez a legfontosabb, hanem az a tény, hogy egy magyar teniszező emelhette fel először férfi egyes győztesének járó trófeát, mégpedig a Melbourne Park 3-as pályáján, a Margaret Court Aréna közvetlen északi szomszédságában.
Az újdonsült bajnokot az edzései helyszínéül szolgáló Budapest Tenisz Centrumban kérdeztük friss Grand Slam-tapasztalatairól.
− Nagy várakozással vágott neki az útnak, tényleg olyan nagy élmény volt, mint amilyenre számított?
− Fantasztikus volt! Így pedig, hogy nyerni tudtam, duplán is. Egy gyermekkori álom vált most valóra azzal, hogy játékosként jutottam el egy Grand Slam-tornára. Bátran kimerem jelenteni, teljesen más volt Melbourne-ben pályára lépni, mint mondjuk egy siketlimpián, vagy egy hallássérültek Európa-bajnokságán. Természetesen nem lebecsülve ez utóbbi kettő jelentőségét sem. De hát a mi sportágunkban, egy Grand Slam-tornánál valóban nincs feljebb.
Máthé Gábor, Temesvári Andrea és Varga Antal Facebook
− Szettveszteség nélkül masírozott végig a mezőnyön, amely a siket világranglista alapján, a legjobbakból alakult ki. Egyetlen tiebreaket játszott, azt is az első mérkőzés első szettjében. Ennyivel jobb volt a többieknél?
− A nyitómeccsen egy francia teniszező volt az ellenfelem, aki a tipikusan kemény pályás szerva-röpte játékot erőltette. És nem is akármilyen színvonalon. Az az első szett egy órán keresztül tartott, meg kellett szoknom a környezetet, a borítást, egyszóval be kellett melegednem. Egyébként is hajlamos vagyok az óvatos, lassabb kezdésre, s most Melbourne-ben is szettről-szettre, meccsről-meccsre lendültem bele a játékba. Szerencsére nagyon jó felkészülés áll mögöttem, edzőmmel Temesvári Andreával és az erőnléti tréneremmel, Varga Antallal sokat dolgoztunk ezért.
− Magabiztosan nyerte meg a csoportját és végül a döntőt is. Nagy ellenfele, a világranglista-vezető Jaroslav Smedek viszont el sem jutott a fináléig, így nem jöhetett létre a várva várt párharc.
− A csoportban a már említett francia után egy brit és egy ausztrál következett, négy-négy játékot veszítettem csupán ellenük. Az elődöntőben viszont a világranglistán közvetlenül mögöttem álló, harmadik helyezett Prithvi Sekhar ellen játszottam, akit salakon ugyan már kétszer is legyőztem, kemény borításon azonban még sohasem. De végig irányítottam a meccset, kezdeményeztem, mozgattam az első labdamenettől kezdve. Ez a taktika pedig jól bejött és végül őt is sikerült legyőznöm, jóllehet azt megelőzősen alig-alig vesztett gémet a csoport másik három teniszezőjével szemben. A siker kulcsa szerintem az volt, hogy agresszíven játszottam, pont úgy, ahogy azt edzőm, Temesvári Andrea kéri tőlem. Én pedig egyre inkább a pályán, versenyhelyzetben is véghez tudom vinni a tőle tanultakat.
− A döntőben végül a Smedeket három szettben búcsúztató Marino Kegl lett az ellenfele.
− A szlovén fiútól még sohasem kaptam ki, éppen ezért egyáltalán nem zavart meg, hogy legyőzte a cseh világranglista-vezetőt. Ráadásul a torna előtt sokat edzettünk együtt, jól ismerem, felkészültem belőle. Nem gondoltam, hogy bármivel is meg tudna lepni. Az elődöntőhöz hasonlóan, ellene is végig irányítottam, azonnal breakkel kezdtem a meccset. Ráadásul a stílusa is feküdt nekem, hiszen egy jó alapütésekkel rendelkező magas srác a szlovén, aki azonban nem elég gyors. Éppen ezért a szögeket játszottam meg, s többnyire ezekről a labdákról le is maradt. Összességében nemcsak az eredménnyel vagyok elégedett, de a teljesítményemmel is. Kihoztam magamból a maximumot.
− Ezek szerint jó versenyzőalkat?
− Azt leszámítva, hogy fokozatosan lendülök bele a meccsekbe, szerintem igen. Ausztráliában ráadásul nem voltak holtpontok sem, végig azonos színvonalon, jól játszottam. Nem izgultam feleslegesen. Ami nehézséget jelentett, hogy a nagyon párás időben három nap alatt kellett öt egyéni és egy páros találkozót lejátszanunk, tehát valóban feszes volt a tempó. Szerencsére nagyon jó a kondim, ebben a helyzetben ez nagyon sokat számított. S bár edzőm, Temesvári Andrea nem tudott elkísérni Ausztráliába, minden nap megbeszéltük a történteket, valamint a taktikát, de azt is, hogy mire kell figyelnem magam körül. De hát az ő tapasztalatával nem is csoda, hogy hasznos tanácsokat tudott adni.
− Párosban Glen Flindell oldalán is második kiemelt volt, így a legjobb négy között játszottak először, sikeresen bejutva a döntőbe. A finálét azonban nem játszották le.
− Sajnos az esőzések miatt végül az már nem fért bele a programba, pedig Smedekék lettek volna az ellenfelek. De ezen egy percig sem keseregtem, így is nagyon jól esik a sok gratuláció és köszöntés. Ennek a sikernek láthatóan messzebb megy a híre, mint a korábbi győzelmeimnek. Ezt azonban már előtte is sejtettük.
− Az ünneplés azonban nem tarthat túl sokáig, hiszen február végén már Franciaországban versenyez, szeptemberben pedig a siketek világbajnokságán lép pályára. Nem lesznek túl nagyok az elvárások önnel szemben?
− Biztos, hogy lesz rajtam teher, de én ezt már megszoktam. Voltam világranglista-vezető, ismerem azt az érzést, amikor nem lehet veszíteni, és mindenki engem akar legyőzni. De ez a sport természetes velejárója, inkább így legyen, mint fordítva. Pontosan úgy, mint Ausztráliában ezután is csak magammal, az edzéseimmel és a meccseimmel leszek majd elfoglalva. Nem is néztem meg a sztárok meccseit élőben, mert amikor éppen nem játszottam, vagy gyakoroltam, akkor a szállodában igyekeztem minél gyorsabban kipihenni magamat. Végig a saját céljaim lebegtek a szemem előtt.
− Azért csak látott valamit Ausztráliából is. Egy hetet még ráhúzott a kenguruk földjén.
− Valóban így történt, de ez már a hivatalos programom után volt. Átmentem Brisbane-be, egy ausztrál hallássérült teniszező barátomhoz. A versenyekről ismerjük egymást, és kihasználtam a lehetőséget. Kirándultunk, teniszeztünk, golfoztunk és kajakoztunk. A gyönyörű táj, a tengerpartok és a hegyek csodálatosak voltak. Az igazi motivációt azonban mégiscsak a Grand Slam-győzelem adja, amelynek elérése igazi csapatmunka volt. Temesvári Andreán és Varga Antalon túl, a BTC-nek, az MTSZ-nek és a FÉT-bizottságnak is köszönettel tartozom folyamatos támogatásukért.
*
Ausztrál nyílt teniszbajnokság. Melbourne. Hallássérültek tornája.
Férfiak. Egyes. B csoport. Máthé Gábor (2.) – Mikael Laurent (francia) 7:6 (3), 6:2; Máthé – John Lui (ausztrál) 6:3, 6:1; Máté – Esah Hayat (brit) 6:2, 6:2; Máthé – Prithvi Sekhar (3., indiai) 6:4, 6:2.
Döntő: Máthé – Marino Kegl (szlovén) 6:4, 6:2.
Páros. Elődöntő: Glen Flindell, Máthé Gábor (2. ausztrál, magyar) – Esah Hayat, Prithvi Sekhar 6:1, 6:4. A döntőt nem játszották le.
