A napokban zárult MaxCity MT700-as kategóriájú ITF World Tennis Masters Tour szenior viadalnak több mint kétszáz résztvevője volt. A hagyományos, immár 46. alkalommal megrendezett Balaton-parti nemzetközi torna az idén Paul McNamee személyében egykori ATP páros világelsőt, ötszörös Grand Slam-bajnokot, Davis Kupa nyertest csábított a keszthelyi pályákra. A 68 éves ausztrál klasszissal készítettük az alábbi interjút.
Árvay Sándor
A nyolcvanas évtized sztárjátékosát két mérkőzése között arról faggatuk, vajon mi szél hozta ide, a magyarországi salakpályás tornára.
– Az ausztrálok nem rajonganak a salakpályáért. Mi volt tehát az oka annak, hogy mégis salakos versenyre nevezett?
– Életem fordulópontja volt, hogy annak idején, öt évtizeddel ezelőtt a Roland Garros selejtezőjében kikaptam egy dél-amerikaitól. Akkoriban éljátékosnak számítottam a juniorok között Ausztráliában, s mégis a 41 esztendős Pancho Gorostiaga 6:2, 6:1-re elpáholt. Az volt pályafutásom első salakpályás meccse. S egy életre megváltoztatott. Nos, akkor, a vesztes találkozó ellenére beleszerettem a salakpályás teniszbe. Figyeltem Nastase játékát, s a többi salakpályás klasszisét, s tanultam. A salak vált a kedvenc pályaborításommá. Az 1980-as Roland Garroson centerpályáján legyőztem McEnroet, s az idők során Wilander, Noah, Leconte ellen is nyertem, ezek azért nem lebecsülendő eredmények. A legeredményesebb persze füvön voltam, hiszen az Australian Openen egyéni elődöntőt is játszhattam. De az igazi kedvencem a salak lett.
– Le is írta, hogy mások is tanuljanak a nagy váltásból.
– Második könyvemben, a Welcome to the Danceban megírtam ennek a szerelemnek a történetét. Úgy gondolom, a mi sportágunkban akkor érhetsz el eredményeket, ha először a salakon tudsz már mindent. Számomra a salakpályás játék jelenti a sportág esszenciáját, alapját. Én immár a salakkal kötöttem örök házasságot, azon játszom, s számomra a kemény pályás tenisz nem vonzó. A salak az igazi játék, a variációk, a keresztütések tömege. A kemény pálya az erő, az egyenes ütések, a gyors winnerek világa. A salak olyan, mint a sakkjáték. Megtervezed, kialakítod, s végrehajtod a pontnyerés lehetőségét. Kemény pályán nincs erre időd. A salak az igazi tenisz.
McNamee könyve, a salakpálya dicsérete
– Ausztráliában erre nincs ok lehetőség…
– Azért van néhány ilyen pálya is. Az Ausztrália&Óceánia régiós bajnokság sem kemény pályán, hanem salakon zajlik, s Sydneyben, a Kooyong tenisztelepén, a klubomban fű és salakpálya is van. Ez a két borítás a tenisz alapja. Számomra a salak az igazi. Ezzel együtt nem sok időm marad a játékra, edzőként is dolgozom, a WTA Tour sorozaton jól szereplő versenyzőt kísérek, s vannak egyéb teendőim is, ezért történhet meg, hogy augusztusban itt, Keszthelyen indultam az idén először szenior versenyen.
– Jól tudom, hogy az év nagy részét Európában tölti?
– Igen, így van. A feleségem bolgár állampolgár, s Plovdivban lakunk. Nagyon szép hely, 2019-ben Európa kulturális fővárosa volt, csodálatos település, nagyon szeretünk ott élni. S onnan pedig egy ugrás Budapest, nem volt bonyolult repülővel e versenyre eljönni.
– Járt már Magyarországon korábban?
– Igen, sok évvel ezelőtt. Látni akartam akkor Budapestet, hiszen annyi csodás hely van a városban. Szerencsés voltam, mert Taróczy Balázsnál laktam. Rengeteg szép emléket őrzök, a Dunáról, a Várról, az utcákról, az emberekről. Amikor most megláttam a magyarországi torna kiírását a versenynaptárban, úgy döntöttem, hogy jövök ismét ide, bár eredetileg a US Open volt a programomban. Nos, itt vagyok.
Manninger Jenő polgármester és Paul McNamee
– Milyen tapasztalatokat gyűjtött most?
– Nos, bár Keszthely nevét nehéz kimondani, a városka, a Balaton csodálatos, a verseny körülményei jók, a pályák megfelelőek. Hallom, rövidesen Davis Kupa-mérkőzés is lesz Keszthelyen, a törökök ellen. Úgy gondolom, ez a város igazán kötődik a teniszhez. Egyértelmű, a magyar teniszkultúra magas szinten van.
– Visszajön jövőre is?
– Talán. Tudja, az idén ez volt az első versenyem... Az biztos, ha jövök, hozom magammal a feleségemet is. Ő most nem tudott velem tartani, igen elfoglalt, a PHD vizsgáján dolgozik.
S míg az ifjú asszony tanulmányai újabb fejezetét zárja, addig férje a keszthelyi verseny közkedvelt és aktív résztvevője volt. Indult egyesben és párosban is. Sportszerűen várakozott alkalom adtán késve érkező ellenfeleire, gratulált az őt végül legyőző Turoczy Gyulának, beszélgetett, kvaterkázott mindenkivel, szívesen vállalkozott szelfiken való fényképezkedésre. Ha nem volt éppen mérkőzése, a szervezők jóvoltából a várossal és a környékkel ismerkedett, s többször is elmondta, mennyire jól érzi magát Keszthelyen.
A párosdöntő szereplői: a győztes ausztrál Stephen Dance és Paul McNamee, a második helyezett Kovács Károly és Márton Kálmán
