Jannik Sinner az alábbi interjúban beszél az olasz tenisz előretöréséről, a saját sportolói fejlődéséről és a jövőben rá váró párviadalokról. Úgy véli: „A rivalizálásunkból Alcarazzal sok jó kisülhet” - mondta a német teniszmagazinnak adott interjújában.
Az olasz férfitenisz virágzik: a 2022-es ATP-döntő Torinóban, a NextGen fináléja Milánóban került megrendezésre. Ezen kívül még 3 ATP-tornát rendeztek Itáliában, Róma, Firenze és Nápoly helyszínekkel. Többek között Önnel, Matteo Berrettinivel és Lorenzo Musettivel együtt pedig számos éljátékosa van hazájának. Hogyan értékeli a jelenlegi olasz teniszt?
- Óriási fejlődést mutat az utóbbi időben a sok eseménnyel és éljátékossal. És a számtalan Challenger és Future tornáról sem szabad megfeledkeznünk! Az alsóbb osztályokban szereplő olasz teniszezőknek lehetőségük van szinte egész évben otthon játszani és így az elitkategória, azaz ATP-versenyek is könnyebben elérhetőek számukra. A fiatalok szabadkártyát kapnak az olaszországi versenyekre, ahol összemérhetik tudásukat a legjobbakkal, s ez által a játékukon is javíthatnak. Egyre több a jó edző is Olaszországban, akik egyénre szabottan tudnak egy-egy játékossal foglalkozni.
Noha Ön még csak idén lesz 22 éves, már Top-10-es teniszezőnek vallhatja magát és Matteo Berrettini mellett a másik nagy sztár Itáliában. Mit várnak el Öntől a hazájában?
- Otthon rendkívül nagy a nyomás, ami viszont természetes, ha az ember ilyen fiatalon ennyire elöl áll a világranglistán. A szurkolók nagyon nagy elvárásokat támasztanak velem szemben, de a legtöbbet én várom el saját magamtól. Mindig nyerni szeretnék és folyamatosan arra törekszem, hogy egyre jobb legyek. A külső elvárások nálam csak ezután következnek.
A SZURKOLÓK FELTÉTEL NÉLKÜL TÁMOGATNAK
Andreas Seppihez hasonlóan Ön is Dél-Tirolból származik. Seppi sokáig egyedül vitte a hátán az olasz férfiteniszt. Ő afféle mentor volt az Ön számára?
- Andreas jó srác és nagyon jó barát. Amikor bekerültem a Tourra, bármikor odamehettem hozzá, kérdezhettem őt a játékommal kapcsolatban. Szívesen látott el tanácsokkal, hogy mit csinálhatnék jobban. Fiatal játékosként, amikor még kissé idegenül mozogsz a nagyok között, mindig jó, ha van a közeledben valaki, aki így ilyen támogatást képes nyújtani.
Először 2021-ben adott otthont Torinó az ATP-döntőnek. Ön cserejátékosként, Matteo Berrettini helyett kétszer is színre léphetett. Milyennek érezte a verseny légkörét?
- Ó, nagyon klassz volt! Olasz szempontból persze jobb lett volna, ha valaki más sérül meg, mert akkor két hazai versenyző is lett volna a mezőnyben. Torinóban nagyon jól játszottam. Hubert Hurkacz ellen simán nyertem, Danyiil Medvegyevvel szemben pedig a harmadik játszma rövidítésében két meccslabdáról buktam el a mérkőzést. A hangulat olyan volt, mint a Davis Kupában, ahol a szurkolók feltétel nélkül támogatják az embert.
Legutóbb Wimbledonban nagyon keményen játszott. A negyeddöntőben 2:0 szettelőnyben volt a későbbi győztes, Novak Djokovics ellen. Ekkor mi játszódott le a fejében?
- Tulajdonképpen semmi különös. Tisztában voltam vele, hogy nagyon hosszú tud lenni egy szett. Megpróbáltam úgy teniszezni, ahogy addig. Novak viszont emelt a játéka színvonalán. Amire szüksége is volt, mert ha nem így tesz, valószínűleg kikap tőlem. Az 5. szettben mindent jól csináltam, csupán a döntő ütéseket helyeztem rosszul. Ez teljesen normális, ha az ember Novak Djokovics ellen játszik. Ehhez rendkívüli módon ért: emelni a színvonalat, aztán teljes gőzzel előre! Ellentmondást nem tűrően megmutatta, miért 22-szeres Grand Slam győztes.
A FIZIKUMOMON MÉG VAN MIT FEJLESZTENI
Tavaly a wimbledoni nyolcaddöntőben győzött Carlos Alcaraz ellen, nem sokkal később pedig Umagban a fináléban is nyert ellene. Az US Openen egy fantasztikus mérkőzésen viszont kikapott tőle. Gondolja, hogy a Sinner-Alcaraz párharcok jelenthetik majd korunk nagy rivalizálását?
- Remélem, hogy így lesz! A rivalizálásunkból Alcarazzal sok jó kisülhet. Mindketten jófejek vagyunk, emellett jó játékosok is, akik képesek elég magas szinten teniszezni. Carlos előttem jár, habár fiatalabb tőlem. Kivételes tehetség. Fizikálisan és az ütéseit tekintve is szépen kinőtte magát.
Azt mondta, hogy jelenleg nem a világranglistás helyezése érdekli leginkább, hanem kész játékossá akar válni. Mely területeken lát még fejlődési lehetőséget?
- Mindenekelőtt fizikálisan vannak lemaradásaim. Ha még erősödnék egy kicsit, az nagyon megkönnyítené a dolgomat. A versenyek nélküli időszakban sok erőnléti edzést végzek. Eddig is rengeteget dolgoztam az adogatásomon, de még mindig nagy potenciált látok benne és röptézni is lehet jobban. Őszintén szólva, minden téren van még hova fejlődnöm. Meccsszituációkban több tapasztalatot kell szereznem, mert a juniorok között nem túl sok mérkőzést játszottam. Meglátjuk, hol tartok majd 1-2 év múlva! Tudom, hogy képes vagyok tornagyőzelmekre. Ezt már meg is mutattam párszor. Ahhoz, hogy nagy tornákat is nyerhessek, mindenekelőtt meccsrutinra és jó adogatás-fogadásra van szükségem. Ebben az olyan vereségek, mint a Djokovics elleni Wimbledonban 2:0-ról, sokat segítenek.
FEDERER MINDIG IS A PÉLDAKÉPEM VOLT
Darren Cahill személyében, aki olyan játékosokat edzett korábban, mint például Andre Agassi, Lleyton Hewitt vagy Simona Halep, egy igencsak tapasztalt edzőt tudhat maga mellett. Mit vár ettől a közös munkától?
- A legeslegfontosabb, hogy Darren nagyon rendes ember. Az egész csapatom jól kijön vele. Sok férfi és női játékost is edzett már, fiatalt és idősebbet egyaránt. Mindketten úgy véljük, ebből kikerekedhet valami egészen jó dolog. Először is, feltétel nélkül hinnünk kell ebben.
Nemrég azt nyilatkozta, egy napra szívesen lenne Roger Federer. Honnan jött ez az ötlet?
- Klassz lehet, ha az ember olyan könnyedén és elegánsan tud teniszezni, mint ő. És a pályán kívül is annyira laza. Mindig megtalálta az egészséges egyensúlyt az edzés és a szabadidő között. Kezdettől fogva a példaképem volt. Reméltem, hogy játszik még egy kicsit és lesz lehetőségem ellene játszani. Ő még hiányzik a listámról, de sajnos ez már így is marad.
A KARANTÉN-IDŐSZAK NEM VOLT KÖNNYŰ
Hazájában Ön volt az egyik legígéretesebb utánpótlás korú síelő és ebben a sportágban is sokra vihette volna. Szabadidejében szokott még síelni, vagy már túl kockázatos a sérülésveszély miatt?
- Dél-Tirolban teljesen normális, ha valaki síel. Továbbra is űzöm ezt a sportot. Mindig jólesik a barátokkal pár napra síelni menni. Lecsúszni a pályán és közben nem gondolni semmire. Persze, most sokkal jobban oda kell figyelnem magamra, mint 12-13 évesen.
Ön a pandémia kezdetén adománygyűjtésbe kezdett. Hogy hatott Olaszországra ez az új helyzet?
- Olaszországban a járvány kitörése idején vörös riasztás lépett életbe. Bergamóban drámai volt a helyzet. A kórházak megteltek, kellett építeni egy újat. Ehhez járultam én is hozzá némi anyagi segítséggel. De ez szóra sem érdemes! Az ember ott segít, ahol tud. Ugyan a vírus továbbra is köztünk van, de már sokkal megnyugtatóbb a helyzet.
Hogyan élte meg, hogy kezdetben minden tornát töröltek? Jó volt, hogy így a saját játékán tudott dolgozni, vagy éppen rosszul jött, hogy sokáig nem kerülhetett téthelyzetbe?
- Minden szempontból kihívást jelentett. Kemény volt folyamatosan edzeni anélkül, hogy tudnánk, mikor versenyezhetünk legközelebb. Azért sem volt egyszerű, mert az edzésfeltételek sem voltak ideálisak. De én mindig a pozitív oldalt néztem: egészséges vagyok, a saját bőrömön semmit nem érzek az egészből és nyugodtan edzhetek otthon tovább. Az egyetlen, ami hiányzott, az a versenyzés volt.
Kapott valaha olyan életvezetési tanácsot, amit meg is fogadott?
- Ha az embernek kedve támad valamihez, azt meg is kell valósítania. Én mindig eszerint éltem. Ha síelni akartam, hát , síeltem. A teniszt is azért csinálom, mert szeretem csinálni. Persze, ahhoz, hogy valaki éljátékos legyen, sokszor kell olyasmit tennie, amihez nincs kedve. De a kötelezőkön túl csak azt szabad csinálni, amit szeretünk és meg kell próbálni olyan szabadon élni, amennyire csak lehet.
*
ÉLETÚT
A 21 éves olasz Sextenből, Dél-Tirolból származik. Jelenleg a legjobb olasz teniszjátékos (eddigi legelőkelőbb világranglista helyezése: 8.) és nyert már 7 ATP-tornát. Valamennyi Grand Slam tornán eljutott legalább a negyeddöntőig. Wimbledonban és az US Openen is csak nagy csatában esett ki a negyeddöntőben, előbbin Djokovics, utóbbin Alcaraz verte meg öt játszmában. Ő volt hazája egyik legjobb utánpótlás-síelője, akkor még csak úgy, mellékesen teniszezett. 13 évesen került Bordigherába, Riccardo Piatti teniszakadémiájára, ahol világklasszis játékossá vált.
Forrás: Tennis Magazin DE/Fotó: ATP
