Világelsőt csinált Andre Agassiból. Dolgozott Andy Rodickkal és Andy Murray-vel. A sikeredző Brad Gilbert a német Tennis Magazinnak adott interjújában az amerikai tenisz jelenlegi állapotáról beszél.
Nem bonyolítja túl a dolgokat. „Írjátok meg, mit akartok tudni és adjatok egy időpontot!” – írja vissza megkeresésünkre Brad Gilbert. Nem sokkal később a válasz is megérkezik: „Rendben. Az nálatok ugye este nyolc?” A Hamburg és Los Angeles közti 9 órás időeltolódást azonnal beleszámította.
– Hol értük el Önt, Gilbert úr?
– Malibuban, Kaliforniában. Itt élek. Épp a kutyáimmal voltam sétálni a parton. Úgyhogy, ez eddig egy kifejezetten laza nap.
– Irigylésre méltóan hangzik. Beszéljünk egy kicsit az amerikai teniszről! Tavaly év végén úgy a nők, mint a férfiak mezőnyében 13 játékost találhattunk a világranglistán a top 100-ban. Közel, s távol nem találni még egy ilyen eredményes tenisznemzetet. Ön hogyan értékeli mindezt?
– A férfiak nagyon sikeresen szerepeltek Wimbledonban. Három játékosunk volt a 16 között, egyikük be is jutott a negyeddöntőbe és úgy vélem, az elmúlt öt évben folyamatosan javul a helyzet. A férfiaknál ugyan 19 éve nyertünk utoljára Grand Slam-et, de bőven vannak előrelépésre utaló jelek. Az utóbbi években rendezett tömérdek utánpótlásverseny – mind a nőknél, mind a férfiaknál – segített abban, hogy a fiatalok megfelelően fejlődhessenek. A legtöbb top 100-as játékosunk 25 éves vagy fiatalabb. Taylor Fritz-cel az élen mindannyian húzzák egymást felfelé. Szerintem csak idő kérdése, hogy ketten is egy Major torna negyeddöntőjéig jussanak vagy valaki akár egészen az elődöntőig. Ez volna a következő lépés.
– És a nőknél?
– A női tenisz sokkal erősebb, mint a férfi. Nyolc olyan játékosunk van, aki legalább egy Grand Slam fináléval rendelkezik és sokan viszonylag messze jutottak valamelyik nagy tornán. Nagyon impozáns teljesítményt nyújtanak mostanában a hölgyek a pályán.
Véleménye a kollégiumi rendszerről
– Vannak egyéb zálogai is ezeknek a sikereknek?
– A kollégiumi rendszerű teniszoktatás még mindig nagy ugródeszka. Vannak olyan fiatal játékosok, akik abban a korban még nem elég érettek ahhoz, hogy profik legyenek. A kollégiumokban fejlesztik a tudásukat, hogy aztán megugorják az ATP és a WTA Tour szintet. Jennifer Brady például a Kaliforniai Egyetem (UCLA) színeiben játszott, mielőtt bejutott egy Grand Slam elődöntőbe. Vagy ott van Cameron Norrie. Ő ugyan brit, de elképesztő, amit a kollégiumi rendszer adott neki. Úgy vélem, a Future és a Challenger versenyek mellett ez a kulcs.
– Rengeteg nevet felsorolhatunk: Fritz, Cressy, Paul, Brooksby, McDonald, Tiafoe, Korda. Képesnek tartja valamelyiküket arra, hogy egyszer felérjen a csúcsra?
– Ezt nehéz megmondani. Cressy szintén jó példa a kollégiumi rendszer sikerességére – négy évet töltött el az UCLA-n. Reilly Opelka 211 cm, elképesztő adogatása van. Jenson Brooksby rendkívül sokoldalú játékos. Brandon Nakashima még nagyon fiatal, de már annyira jól játszik, hogy Wimbledonban bejutott a 16 közé és megszorongatta Kyrgios-t. Taylor Fritz pedig igen közel járt a wimbledoni elődöntőhöz. Jelenleg két játékosunk van, akik már jártak Grand Slam elődöntőben: John Isner és Sam Querrey. Mindketten jóval túl vannak a harmincon, de szerintem a fiatalok közül hamarosan követni fogja őket valaki.
– Milyen szerepet tölt be a néhány éve a floridai Orlando-ban életre hívott edzőközpont?
– Még nem jártam ott, de már sokat hallottam róla. Megpróbálják a tehetségeket központosítani, ami jó, de nem újdonság. Korábban már működött egy ilyen centrum Los Angelesben, mert sok jó játékos élt ott. Manapság sok kaliforniai még mindig otthon edz – Sam Querrey, Steve Johnson vagy McKenzie McDonald.
Tennis Canada
– Miért? Florida túl messze van?
– Nem feltétlenül. Annak idején Nick Bollettieri akadémiáján rengeteg tehetség megfordult, például Andre Agassi Las Vegas-ból. Színvonalas edzések voltak, nagy volt a konkurencia. De Barcelonában is él egy csomó nem spanyol profi játékos, mert ott eleve remek teniszezők vannak és ebből mindannyian csak profitálnak.
– Kik edzenek mostanság Floridában?
– A legnagyobbak közül Opelka, Tiafoe és Paul. Nem ismerem a költségvetésüket, de segíteni a játékosok fejlődését egy halom pénzbe kerül. Egy azonban világos: saját nemzeti edzőközponttal rendelkezni, jó dolog.
Nem aggódik a sportág jövője miatt
– Mennyire népszerű az USA-ban a tenisz a televízióban az amerikai focihoz, a golfhoz, vagy a többi sportághoz viszonyítva?
– A hölgyek körében messze a legnépszerűbb, a férfiak esetében azért van számos konkurens sportág – foci, kosárlabda, baseball, jégkorong, golf, F1. Sok teniszt sugároznak, de nagy a vetélkedés.
– Aggódik a tenisz jövője miatt?
– Nem. A tenisz nagy túlélő. Idén indul a Netflixen a „Drive to Survive” című műsor. A F1 világát már bemutató sorozat nagyon népszerű volt, most az ATP Tour következik. A tenisznek sok legendás alakja van, akik még ma is aktívak. A sportágat mindig a legendás játékosok fogják előrébb vinni. Megvan az egészséges egyensúly is a sportágon belül, hiszen nagyon sok jó fiatal játékos van. Remélhetőleg a szurkolók idővel elkezdenek az új sztárok felé fordulni. Akik között talán lesz amerikai is.
Az 1987-es US Open döntőjének szereplőiYou Tube
– Említette a régi időket. Boris Becker leamortizálta a testét.
– Igen, a szerva-röptével. És azzal a csukamozdulattal, amit hébe-hóba bemutatott a pályán. Mindkettő nagyon megterheli a szervezetet. Boris nagyjából 30 évesen hagyta abba. Ivanisevic, Stich, Krajicek, Sampras – egyikőjük sem szerva-röptézett a 30-as éveik közepéig. Szerintem az emberek szívesen néznének több ilyen típusú játékost, de ez a játékstílus nagyon keményen igénybe veszi a testet.
– Ha visszagondol, kivel foglalkozott a legszívesebben?
– Nyilvánvalóan Andre Agassival töltöttem el a legtöbb időt, nyolc évig edzettem. De mindenkivel szívesen foglalkoztam, aki megfordult a kezem alatt. Nekem örömöt okozott az edzősködés, aminek a lényege, hogy segítsük, fejlesszük a játékost. Nem az edző játszik, nem ő nyer, nem ő veszít. Ő csupán annyit tehet, hogy segíti a játékosát és egyengeti az útját.
– Alexander Zverev személyében Németországnak potenciális leendő világelső játékosa van. Milyennek látja az ő fejlődését?
– Igazán kemény meccset játszottak Nadallal a Roland Garros-on. A legőrültebb második játszma volt azzal a 10 breakkel, amit valaha is láttam. Ki tudja, hogy végződött volna az összecsapás, ha Zverev nem sérül meg. Ki tudja, mi történt volna Wimbledonban és az idény további részében. Továbbra is úgy gondolom, hogy Zverevben még mindig benne van a fejlődés lehetősége. Az adogatásai lehetnének jobbak, főleg a második. Tokióban az olimpia utolsó két mérkőzésén nyújtotta élete legjobbját. Jó esélye van Grand Slam-et nyerni, ha képes stabilizálni az adogatását.
Így készült a szuper olvasmány
– Muszáj feltennem Önnek egy olyan kérdést, amit valószínűleg ezerszer megválaszolt már.
– Csak tessék!
– Meddig tartott megírni a Csúnyán nyerni című könyvet?
– Őrület, hogy a könyv már 30 évvel ezelőtt is mérvadó volt, és még mindig az. A társszerzőm, Steve Jamison és én talán 5-6 hét alatt készültünk el vele.
Több mint egymillió példányban kelt elamazon.com
– Hogyan készült?
– Sokat beszélgettünk, ő aláhúzott pár dolgot, amit aztán együtt átnéztünk, megbeszéltük, mit változtatunk, és mihez nem nyúlunk. Ez így ment pár héten keresztül, aztán egyszer csak elkészült. További 10-12 hétbe telt, mire kiadót találtunk. Jamison még sosem írt könyvet, ő inkább producer volt. Nagyon meglepett, amikor megkeresett az ötletével. Aztán győzködött egy darabig, én pedig végül belementem, hogy megírjuk a könyvet. Alig tudom elhinni, hogy 30 évvel a megjelenése után még mindig úgy beszélgetünk erről a könyvről, mintha csak mostanában adtuk volna ki. Nagyon klassz, mikor edzők, tanárok, coach-ok, gyerekek mesélnek nekem arról, hogy a mai napig olvassák a könyvet és rengeteget segít nekik. Végtére is ezért íródott.
– Tudja, mennyit adtak el belőle?
– Azt hiszem, eddig 1-1,5 millió példányban kelt el és 12 vagy 13 nyelvre fordították le. Őszintén szólva remek érzés ismertnek lenni valami által, ami már ilyen régóta létezik.
– Ha egy hobbiteniszező megkérdezné Öntől, mit lehet tenni, ha az ember ellenfele nem feltétlenül jobb játékos, mégis mindig nyer, mit válaszolna?
– Tudja, éppen ez volt az, amiért elkezdtük megírni a könyvet. Amikor elkezdtünk dolgozni a könyvön, megfigyeltünk két játékost, akikkel Jamison rendszeresen játszott. Épp egymás ellen teniszeztek, amikor nagyjából tíz perc után feltűnt nekem, hogy egyiküknek nincs fonák egyenese, a másik pedig folyamatosan középre szervál. Jamison úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna és azt mondta, ő már húsz éve játszik ellenük, de nem ismeri sem az erősségeiket, sem a gyengeségeiket.
Egyszerű sport a tenisz...
– Mi következik ebből?
– Hogy figyelni kell az ellenfélre! Arra, hogyan adogat, hogy üt bele a labdába. Ezekre az apróságokra. Aztán össze kell gyűjtenünk a saját erősségeinket és tisztában kell lennünk azokkal. És talán a legfontosabb jó tanács: ne bosszankodjunk az elszalasztott lehetőségek miatt! Ha például break- vagy játszmalabdánál az ember egy könnyű labdát elront, meg kell tanulnia túllépni rajta és a következő pontra koncentrálni. A tenisz alapjában véve egyszerű sport. (nevet)
*
A 61 éves amerikai volt világranglista 4. Egyesben 20 ATP-tornagyőzelmet aratott. Grand Slam-en sosem jutott túl a negyeddöntőn. Az világ egyik legjobb edzőjeként tartják számon. Nyolc éven keresztül dolgozott együtt Andre Agassival és hat Grand Slam-győzelemhez segítette. Andy Roddickkal 2003-ban US Opent nyert, amely máig az utolsó amerikai Grand Slam diadal a férfiaknál. Gilbert manapság kommentátorként dolgozik az ESPN sportcsatornánál. A kaliforniai Malibuban él a családjával.
(Forrás: tennismagazin.de)
