Mozgolódnak a tenisz szabályok szerkesztői. A legutóbbi változtatás szerint április 1-jei hatállyal megengedett lesz minden ITF profi versenyen a mérkőzések közbeni edzői tanácsadás.
TotalTenisz
Megkérdeztük a nemzetközi és hazai szabályok kiváló szakértőjét, dr. Nyirő László aranyjelvényes versenybírót, hogy akkor most mi is a helyzet, mit lehet és mit nem, kinek, hol, és hogyan?
TT: Mi ennek a tiltó szabálynak az eredete és mi van most hivatalosan érvényben?
NyL: Hivatalosan a Rules of Tennis, tehát a teniszjáték egyetemes játékszabályai vannak érvényben,amelynek a 30. §. paragrafusa kimondja, hogy tilos minden a játékos felé intézett látható, vagy hallható kommunikáció, tanács, vagy utasítás. Ez a tiltás még a sportág őskorából származik, teljesen érthető módon, hiszen a teniszhez a kifogástalan fizikális erőnléten, a jól begyakorolt koordinált mozdulatokon kívül ész is kell, és az mégsem járja, hogy valaki a kispadról nyerjen meg egy meccset és nem a pályán. Ne az edzők tudáskülönbsége döntsön, hanem a játékosoké, nem is beszélve arról a jelentős hátrányról, ha valakinek nincsen edzője. A tiltás természetesen a csapatversenyekre sosem vonatkozott, mert ott a kapitány a pályán tartózkodhat.
TT: Ez érthető, és egy egyéni sportágnál teljesen demokratikusnak is mondható, de akkor miért puhult fel ez a szabály?
NyL: A WTA felől indult a kezdeményezés, hogy legyen lehetősége a hivatalos edzőnek egy-egy térfélcsere alkalmával odamenni a játékosához és beszélgetni vele, hasonló módon az olyan labdajátékokhoz, ahol az edző időt kérhet és utasításokat osztogathat. Az ilyen időkérésbe belehallgathat a közönség, ezt a show elemet utánozta le a WTA, mert szigorúan bemikrofonozták a jogosult edzőket, akik így a világ füle hallatára pusmoghattak a játékosukkal. Nem kétséges, hogy az intézkedés igazi célja a nézők figyelmének felkeltése és fenntartása volt, inkább mint a játékosok érdemleges segítése.
TT: Miért nem vált ez a gyakorlat általánossá? Leszámítva persze a technikai feltételek hiányát.
NyL: Egyrészt viszonylag nagyon kevés mérkőzés van képernyőn, ahol ezt a módszert a látványosság indokolja, másrészt a játszmánként egy alkalom nem elégítette ki az edzőket, akik ennél sokkal gyakrabban éreznek késztetést beleszólni a dolgokba. Kialakult, és manapság mind az ATP-nél mind a WTA-nál meghonosodott egy másik módszer, ahol az edző a pálya mellett, számára kijelölt helyen ülhet, és onnan akár a labdamenetek közti szünetekben jelzésekkel, mutogatással és halk, másokat nem zavaró szövegeléssel is juttathat játékosának információt. Ezt a módszert készül most bevezetni az ITF a profi világranglista pontot adó versenyein, mind a nőknél, mind a férfiaknál.
TT: Milyen előírásoknak kell majd megfelelni, vagy teljesen szabad a gazda?
NyL: Minden ilyen versenyen a játékvezetővel szemközti oldalon, az alapvonal meghosszabbítása mentén, a játéktéren kívül el kell helyezni legalább két-két ülőhelyet, felcímkézve, hogy csak az edzők használhassák. Minden jogosult személynek megfelelő akkreditációt kell viselnie, és elvileg bárki, akár egy másik játékos, akár hozzátartozó is betöltheti a „hivatalos edző” szerepét. Utóbbi könnyítésre azért van szükség, mert egy edző általában egyszerre több játékossal is utazik, de ezen a szinten nincs is mindig jelen minden versenyen. Természetesen csak azokon a mérkőzéseken alkalmazható a szabály, ahol játékvezető működik közre, aki betartathat mindent. Ennek megfelelően a selejtezők, és értelemszerűen a nemzetközi junior versenyek sem alkalmazhatják a jelen állapot szerint.
TT: Mit szól a játékvezetői szakma az újításhoz? Elvben egyszerűsödik minden, mert nem kell az illegális tanácsadást tovább üldözni?
NyL: Mint minden újdonság, ez is tartalmaz buktatókat. Valóban nem lesz egyszerű megmagyarázni a játékosoknak és edzőiknek, hogy miért tilos továbbra is beszólogatni, ha nem ül fenn játékvezető, de amúgy minden ugyanaz. Ennél is nagyobb gyakorlati nehézség a pályák egymáshoz való közelsége, mert sok helyen a játékvezető széke is alig fér el két egymás melletti pálya között, nemhogy még edzői ülőhelyeket is kialakítsunk a pálya mellett. Nyilván egyedi megoldásokat kell majd mindenhol kitalálni.
TT: Mi a helyzet a hazai versenyeken? Úgy hallottuk, hogy nemrég edzők egy csoportja kezdeményezte a korosztályos OB-n a tanácsadás lehetőségének bevezetését.
NyL: Valóban volt ilyen javaslat, de a döntéshozók többsége ellenezte az elfogadását, mert a feltételek még nem adottak a bevezetéshez. Egyfelől komoly technikai nehézségekbe ütköznénk, mert még a bajnokságok mérkőzéseinek többségén sincs játékvezető, másfelől a pályák kialakítása, berendezése sem lenne egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy a magyar szövetségnek nincsen joga felülírni az érvényes játékszabályt, tehát a tanácsadás tilalmát. A nemzetközi szervezetek esetében ugyanis ez úgy történik, hogy a játékszabályok megalkotására egyedül illetékes nemzetközi testület ideiglenes felmentést adhat kísérleti jelleggel valamilyen újítás kipróbálására, ezzel élnek most
áprilistól a profi versenyek. A hazai szövetségünk nincs ilyen engedély birtokában.
TT: Mit gondol, mit hoz a jövő?
NyL: Nem vagyok jós, én csak a tendenciákból próbálok következtetni, de nem leszek meglepve, ha előbb utóbb eltűnik a játékszabályokból a 30.§. paragrafus, ami a tanácsadást tiltja, és onnan kezdve majd bárki, bárhonnan, bármikor – nyilván a játék zavarása nélkül – azt közöl, javasol a játékosnak, amit csak akar.
