Nem sztrájkról, vagy szervezési, utazási gondatlanságról van szó. Az informatika ördöge tüntette el a pálya szélén álló segítőket. Hazánkban először rendeznek láthatatlan bírói stábbal rangos teniszmérkőzést.
Árvay Sándor
Évtizedekig nélkülözhetetlenek voltak a játékvezetőt segítő vonalbírók. A verseny rangjától, illetve a pályaborítástól függően 1-11 kolléga segítette az ítélkezésben a székbírót.
Most valamennyiük számára OUT jelzés érkezett. Az elektronikus bíráskodás került IN pozícióba.
Hazánkban első alkalommal egy rangos összecsapáson a tatabányai magyar-francia Davis Kupa mérkőzésen nem lesz a pályán vonalbíró, ám hangjukat hallani.
Hol rejtőzködnek, honnan "lesik" meg a labdameneteket? - kérdezhettük a nemrégiben zárult Australian Open során, s számos tavalyi nagy verseny televíziós közvetítése alkalmával.
Nem bujkálnak. Helyüket átvette az elektronikus bíráskodás, mely a korábbról már ismert Hawk Eye (Sasszem) módszer továbbfejlesztett változata. Immár nem arról van szó, hogy a megkérdőjelezett vonalbírói ítéleteket vizsgálta felül a rendszer (a szabályok szerint korlátozott maximális számú kérés esetén), hanem a vonalbírókat száműzve átvette a döntések jogkörét az elektronika.
A pálya fölé elhelyezett kamerák a labda irányából, ívéből és sebességéből, földet érési helyéről kiszámolják, kikalkulálják a lepattanás pozícióját, s azonnal értékelnek, ítéletet hoznak. A rendszer jeladásához kötött, előre felvett férfi- és női hangok pedig ennek megfelelően azonnal harsogják az OUT ítéletet. Még a hangerőt is szabályozza a rendszer: Close call, azaz vonalközeli labdáknál hangosabb, nyilvánval Out ítéletek esetében halkabb a láthatatlan vonalbíró kiáltása. Nincs apelláta, felülvizsgálat, vita. Ez a végső döntés. Tudják ezt a játékosok, megtanulta a közönség is.
Elektronikus bíróPixabay
Vonalbírók tehát nem kellenek - az elektronika meghibásodása esetére azért egy csapatnyi (11) ítész a nézőtéren szemlélve a meccset beugrásra készen áll, ám létszámuk lényegesen kevesebb, mint ha a régi módi szerint teljes gárdával dolgoztak volna. A Davis kupa-találkozón így felére csökkent a létszám. Melbourne Grand Slam tornáján például korábban háromszáznál is több vonalbírót szerződtettek (s láttak el szállással, étkezéssel, sokszor utazási hozzájárulással, s munkadíjjal), hiszen 18 pályán zajlottak a mérkőzések, általában óránkénti váltásban cserélve a vonalbírói caspatokat. Az új rendszerben csak a "tartalékokat" kellett szerződtetni. A tavalyi US Openen például a szokottnál 250-nel kevesebb vonalbírót alkalmaztak.
Egyszerűsödött a székbírók szerepe is. Évtizedekkel ezelőtt az volt munkájuk vezérvonala, hogy "Be a Chair Umpire, not only a score keeper", azaz nem csupán az eredmény bemondása a feladat, hanem az ítélkezés, az érvelés, a saját, vagy vonalbírói döntés megmagyarázása, adott esetben felülbírálása.
Maradt azért mostanra is bőven teendőjük, hiszen például a labda kettős pattanását, a játékos ruhájának érintését, az úgynevezett kettős ütést, a hangos, sportszerűtlen kifakadásokat, a viták "kezelését", a közönség "lecsendesítését", magyarán a meccs kézben tartását a székbíróknak kell végezniük.
Sok idő eltelt azt követően, hogy az amerikai Geoffrey Grant és Robert Nicks találmányát az 1974-es dallasi WCT világbajnokságon és a Los Angelesben rendezett WTA-versenyen tesztelték. Volt azóta a szervákat figyelő lézer az alapvonal, illetve az adogatóudvar végén (Cyclops), jött a Hawk Eye, s immár a továbbfejlesztett változat, az elektronikus vonalbíráskodás (ELC). Úgy tudni, az ATP és a WTA rövidesen nagy tornáin kötelezően bevezeti ezt a szisztémát, aztán jönnek majd a Challengerek. Hallani azt is, hogy a fejlesztők már dolgoznak azon is, hogy salakpályán is használhatóvá tegyék a berendezést.
