A Winter Cup-selejtezőjéből két magyar csapat jutott a döntőbe, az U14-es leányok a hatodik, az U16-os fiúk pedig az ötödik helyen végeztek. Az együttesek elsőszámú játékosai, Nemcsek Gréta és Kincses Kolos számoltak be a kontinentális fináléról. A sikernek mindkét esetben fontos összetevője volt a csapategység.
Gy. Szabó Csilla
Legutóbb 2018-ban jutott a nem hivatalos fedett pályás korosztályos csapat Európa-bajnokság döntőjébe magyar válogatott. Akkor két együttesünknek is sikerült ez a bravúr, a Molnár Kitti, Dinnyés Lili, Varga Viktória összeállítású U14-es leányválogatottnak, valamint az U16-os fiúknak, Fajta Péternek, Velcz Zsombornak és Buzonics Dominiknak. Az utolsó győzelem pedig Stollár Fanny, Gálfi Dalma és Udvardy Panna nevéhez köthető még 2014-ből.
A 2023-as sorozatban az U14-es leányok (Nemcsek Gréta, Kálmán Luca és Mihálka Anna), valamint az U16-os fiúk (Kincses Kolos, Nagy Botond és Major Áron) egyaránt sikerrel vették a selejtezőt, utóbbiak csoportelsőként végeztek Hollandiában. A sors furcsa fintora, hogy a leeuwardeni döntőben legyőzött németek végül ezüstérmet szereztek a franciaországi nyolcas döntőben, a Fekete Rudolf által irányított magyar gárda viszont az ötödik lett. Az első fordulóban ugyanis a torna harmadik kiemeltjeként 2-1-es vereséget szenvedtek Spanyolországtól, s így az alsó ágon folytathatták, és az 5-8. helyért küzdhettek. Igaz, itt tökéletesen teljesítették feladatukat, hiszen a horvátokat és a briteket is legyőzték.
− Úgy gondolom, a csoportmásodikok közül épp a legerősebb együttest, vagyis a spanyolt kaptuk – kezdte értékelését az U16-os fiúválogatott elsőszámú játékosa Kincses Kolos (TE 27.) – A németek ellen nem játszhattunk, hiszen ugyanabból a csoportból jöttünk, bár az hozzátartozik az igazsághoz, hogy ők változtattak a selejtezős csapaton és behoztak egy top10-es fiút, vagyis erősebb összeállításban léptek pályára, mint egy héttel korábban ellenünk. Természetesen az volt a célunk, hogy a felső ágon, a végső győzelemért küzdhessünk, ám a spanyolok meghiúsították ezt a tervünket. Boti sajnos elveszítette az egyesét, én pedig három szettben hoztam az enyémet. Eleinte nem éreztem ezt az átlagosnál lassabb kemény pályát, ezért az elsőt nagyon szorosan hoztam, a szerváim segítettek ki a nehéz helyzetekből. A másodikban a spanyol nagyon rákapcsolt, azt kicsit el is engedtem, készültem a harmadikra. Az új labdák sokat segítettek, s végül egyetlen játékot veszítve nyertem a harmadikat a fizikálisan igen erős ibériai játékos ellen. A mindent eldöntő párosra frissen szállt be mellém Áron, s bár szerintem végig a saját szintünk felett játszottunk, sajnos meccs tie-breakben kikaptunk. A második szettben volt egy vitás ítélet ellenünk, ami kicsit megzavart bennünket.
Kincses kolos Fotó: Facebook
Kincses Kolos szerint hiába nagy dolog az, hogy a világ legjobbjai közé tartozó spanyolokkal egyenrangú partnerként vették fel a harcot, igenis bosszantó volt számukra, hogy néhány ponton múlt csupán a siker. Elkeseredésükben természetesen azt is számolgatták, hogy egészen másképp alakulhatott volna, ha azokkal a horvátokkal kezdenek, akiket az alsóházi első találkozón szettveszteség nélkül vertek 3-0 arányban.
− Ez a csalódottság még a horvátok elleni győzelmet követően is megvolt bennünk, de a pályán felül tudtunk emelkedni rajta. A briteket is meg akartuk verni, bár az utolsó találkozónk igen szerencsétlenül alakult. Boti nagyszerű játékkal nyerte a meccsét, s már én is négy-kettőre vezettem Carrier ellen, amikor egyszer csak eleredt az orrom vére. Le kellett ülnöm néhány percre, így nemcsak megzavart a váratlan esemény, de kicsit le is hűltek az izmaim. A folytatásban nem is nyertem játékot, s nagyon fájt, hogy nem tudtam eldönteni a meccs sorsát, s nem lehettem a csapat hasznára a párosban sem. Áron és Boti azonban a mindent eldöntő meccs előtt kijelentette, hogy értem is játszanak és végül extrát nyújtva, két szettben hozták is a meccset. Ez nagyon jól esett, de a sikerünkben egyébként is nagy része volt annak, hogy igazi csapatként, egymásért küzdöttünk, s ezt az összhangot Fekete Rudolf csak tovább erősítette, tökéletesen menedzselt bennünket. Minden fontos döntést megbeszéltünk, és mindenben egyet is értettünk. Összességében nagyon szép eredmény ez az ötödik helyezés, a spanyoloktól elszenvedett vereséget követő csalódottságot is lassan elfelejtjük. Örülök, hogy részese lehettem ennek a közös kalandnak – foglalta össze érzéseit Kincses Kolos, aki szerint az ő esetében láthatóan beérik a hosszú évek kemény munkája, s mióta a Nemzeti Edzésközpontban készül, kifejezetten sokat fejlődött. A kontinensviadalon pedig az is sokat számított neki, hogy nem viselte egyedül a felelősséget, csapattársai is kivették részüket a győzelmekből.
Az U14-es leánycsapat felkészülését Bocskay József betegsége zavarta meg. Tanítványa, az együttes első számú játékosa, Nemcsek Gréta már azt sem értette, hogy a lengyelországi selejtező során mestere hogyan csinálta végig velük a sorozatot. A Vasas játékosa egy héttel korábban végig nagyon magas szinten játszott, Bocskay szerint egyértelműen szintet lépett. Értékelésében azonban ő is fontosnak tartja a csapategységet, ami náluk bizony az edzőkre is kiterjedt. A két Alfa TI-s teniszező, Kálmán Luca és Mihálka Anna trénere, Mihálka Attila például a selejtezők utolsó napján kizárólag azért ült vonatra, hogy a vezetésben segítsen a hazafelé úton, a döntőre pedig át is vette az addigra már sokkal betegebb kollégájától a stafétát.
− Én is éreztem, hogy a selejtezők során nagyon magas szinten játszottam, mesterem betegsége miatt azonban a döntőre már nem tudtam zavartalanul készülni – tudtuk meg Nemcsek Grétától, aki a sorozatban a franciák ellen szenvedte el első vereségét, s mivel Mihálka Anna sem tudta ellenfelét legyőzni, a Kálmán, Mihálka kettős győzelme ellenére elvesztették a találkozót és az alsó ágon, Törökország ellen, az 5-8. helyért folytathatták a küzdelmet. – Pedig a legjobb sorsolást kaptuk, hiszen a szerbeket és a cseheket egyaránt elkerültük. Sajnos a franciákat is legyőzhettük volna, én például nyáron még simán vertem az ellenfelemet. Igaz, azt a meccset salakon játszottuk, a kemény pályán viszont kellemetlenül felgyorsult a lány játéka. Ancsa is szoros meccsen veszített, nagyon sajnáltam, hogy így alakult. Személy szerint én egy éremmel lettem volna elégedett, ezért nem tagadom, hogy csalódott vagyok a végeredmény miatt.
Az U14-es leány csapat Mihálka Attilávalhuntennis.hu
Az alsó ág első találkozóján a lányok nagyon simán, 3-0-ra verték a törököket, jóllehet novemberben, egy stockholmi tornán Nemcsek Gréta még kikapott az első számú játékostól. Rakovnikban azonban csak négy játékot veszített ellene, azt is az első szettben. Kálmán Luca ezzel szemben 6:0, 6:0-ra hozta a meccsét, és a Kálmán, Mihálka Anna páros is 4:0, 4:1-et játszott. A török fiatalok fekete szalaggal játszottak, a hazájukat sújtó földrengés áldozatai előtt tisztelegve, ami a magyar lányokat sem hagyta érzések nélkül.
− Szerintem lelkileg nem voltak tökéletes állapotban, nekünk is furcsa volt kicsit így játszani, de a pályán már csak a meccsünkkel foglalkoztunk – jegyezte meg Nemcsek Gréta. – A németek ellen Ancsa nagyon jól kezdett, szettlabdája is volt az elsőben, amit sajnos nem tudott érvényesíteni, majd simán hozta a másodikat és tie-breakben veszítette el a harmadikat. Ezt követően én is kikaptam, a párost pedig már le sem játszottuk. Pedig, ahogy a franciák elleni, úgy ez is nyerhető lett volna. Természetesen most már nagyon örülünk annak, hogy eljutottunk a fináléba és ott a hatodik helyen végeztünk. Sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttünk a kontinens legjobbjai ellen, leginkább azt, hogy folyamatosan kell dolgozni tovább. Úgy gondolom, mentálisan kell még fejlődnöm, az Európa-bajnoki címet elhódító csehek második játékosa, Sekerkova például semmivel sem nyújtott jobb teljesítményt, mint ellenfelei, fejben azonban szinte verhetetlen volt. Pontosan úgy, ahogy a szerbek legjobbjai. Ezen kívül, most az a legfontosabb a számomra, hogy a selejtezőkben mutatott játékomat állandósítsam.
