Több mint négy évtized sikeres edzői karriert követően, Babos Csaba hamarosan nyugdíjba vonul. A tenisz azonban az élete része marad, a Rába ETO Győr SE-nél tavasz óta foglalkozik a legfiatalabbakkal. Ugyanakkor a családjának is több időt szeretne szentelni, hiszen évtizedeket töltött Sopron és Budapest, valamint a világ nagyvárosai között utazva. Ahogy pályafutása során mindig, most is tiszta helyzetet szeretett volna kialakítani. (Fotó:Kisalföld/Csapó Balázs)
Gy. Szabó Csilla
2021. március 1-jén kezdte meg női szakágvezetőként, valamint a Billie Jean King Cup kapitányaként MTSZ-es munkáját Babos Csaba. A szakember feladatkörei menet közben változtak ugyan, ám a tenisz iránti elkötelezettsége egy cseppet sem. Ez utóbbi még akkor is igaz, ha idén tavasszal úgy döntött, véglegesen hazatér Sopronba. A több mint négy évtizedes pályafutása során sikeres játékosok sorát nevelő mester júniusban hivatalosan is nyugdíjba vonul, a teniszpályán azonban továbbra is találkozhatunk vele. Igaz, most már nem a külföldi versenyeket járva, és nem is Budapesten, a Nemzeti Edzésközpontban készülő hazai tehetségek útját egyengetve.
− Nem szeretem a félmunkát, mindig teljes szívemmel és maximális odafigyeléssel álltam a játékosok mellé, akikért felelősséget vállaltam – tekintett vissza az elmúlt több mint negyven évre Babos Csaba, döntése hátteréről beszélve. – Úgy gondolom, a három évvel ezelőtti vállalásaimat is túlteljesítettem, hiszen nem lehetett másképp ezeknek megfelelni, miközben nekem is csupán egy életem van. Most jött el az ideje annak, hogy a család a tenisz elé lépjen. A második, harmadik, negyedik, tízedik helyen ugyan még mindig a sportág fog állni, ám ezentúl a kisunokáim életében is napi szinten jelen szeretnék lenni. Közel két évtizedet töltöttem a szeretteimtől távol, ez így nem folytatható tovább. A legnagyobb fájdalommal Kincses Kolosnak mondtam búcsút, hiszen kiemelkedően tehetséges, szorgalmas és megbízható fiú. Vele szemben sem tartottam volna korrektnek, ha félidőben foglalkozom csak vele a továbbiakban, ezért átadtam a NEK-en dolgozó kollégáknak. Saját edzőre van szüksége, akiben maximálisan megbízik és aki folyamatosan a rendelkezésére áll. Én ezt a fenti okok miatt nem tudtam tovább vállalni, ezért választottam a számomra egyetlen tisztességes megoldást.
Tavaly novemberben Kincses Kolos, Babos Csaba kíséretében, megnyerte az U16-os európai mesterversenytFotó: MTSZ
Babos Csabának idén járt le a Magyar Edzők Társaságával kötött szerződése, amely helyett, illetve annak folytatásaként az MTSZ-től egy igen korrekt ajánlatot kapott. A heti hat napot Budapesten, évi húsz-harminc hetet külföldi versenyeken töltött időt azonban már sokallta. Inkább véglegesen hazaköltözött Sopronba, ahol az unokákkal töltött önfeledt órák mellett továbbra is fontos helyet tölt be életében a tenisz. A Babos család által évtizedek óta üzemeltetett teniszklub napi teendőiből most már nagyobb részt vállalhat, ugyanakkor egy külföldi cég számára U14-es és annál fiatalabb európai játékosok fejlődésének nyomon követésével is foglalkozik. Az igazi örömet azonban a győri munkája adja, Serfőző Eszter hívására a Rába ETO Győr SE-nél oktatja az a teniszezők új generációját.
− Esztit pici kora óta ismerem, anyukája a nagy rivális Rába-parti együttesben játszott, megyei szinten a mi csapatunk volt az első, amely le tudta győzni őket, sok-sok szép emlékem van tehát a két szomszédvár közötti derbikről – idézte fel az SVSE-Rába ETO meccsek hangulatát Babos Csaba, akit nagy szeretettel fogadtak új klubjában, ahol heti háromszor négy délutáni órában foglalkozik a legfiatalabbakkal. – Még mindig elvarázsol az öt-hat évesek szemében csillogó lelkesedés, ugyanakkor kifejezetten szép feladatnak tartom, hogy ezekből a gyerekekből jó teniszezőt neveljünk. És persze jó embereket is, számomra ez legalább olyan fontos, mint a megnyert meccsek, érmek, kupák száma. Úgy gondolom, hogy a korrektség lehet csak a közös munka alapja, az elmúlt negyven év során soha nem rejtettem véka alá a véleményemet, ha valaki számára nem a tenisz volt az ideális sport, azt is megmondtam a szülőknek. Így lett belőlük eredményes középtávfutó, kosárlabdázó vagy éppen triatlonista, az egyetemi tanulmányokat választókból pedig orvosok, mérnökök, tanárok. Igyekeztem arra ösztönözni őket, hogy a sokoldalúság mellett saját területükön a legjobbak legyenek. Ehhez meg kellett tanulniuk alázatosan és szorgalmas dolgozni, amibe nálam, a teniszpályán kóstolhattak bele először. Ezt az útravalót vitték tovább a civil életükbe, vagy éppen a profi sportkarrierjükbe.
Babos Csabától (jobbról) Palágyi Miklós vette át a BJKC-csapat vezetését, a NEK-en így sokszor egyeztettek szakmai kérdésekbenFotó: MTSZ
A komplex nevelés szellemében Babos Csaba edzés előtt és után számos hasznos, pályán kívüli információt is igyekszik átadni a fiataloknak. Azt szeretné, ha valós képet alkotnának az őket körülvevő világról, amelyben saját helyüket is megtalálják. Szívesen mesél nekik a korábbi nagy magyar sportolókról, azok személyes küzdelmeiről, vagy a nemzetközi sztárokról. Utóbbiakkal kapcsolatban személyes élményeit is gyakran megosztja, hiszen bármerre járt is a világban, mindenhol ismerősökbe botlott. Miközben egy pozsonyi konditeremben Daniela Hantuchová veregette meg váratlanul a vállát, addig Tunéziában Francesca Schiavone kiabált utána nagy szeretettel, amikor a jelenlegi magyar utánpótláskorú játékosokat kísérte versenyre.
− A mi sportágunk igen erőteljesen függ az edző személyétől – összegezte szakmai tapasztalatai egy részét Babos Csaba honlapunk számára. – Ott van csak igazán jó tenisz, ahol elkötelezett, felkészült trénerek dolgoznak jó infrastrukturális körülmények között, megfelelő partnerekkel. A felkészültség alatt a lexikális tudást éppúgy értem, mint a tapasztalatot, amelyet a világot járva lehet leginkább megszerezni. Mindig figyeltem arra, hogy ez a két fontos összetevő egyensúlyban legyen. Amikor a pályámat kezdtem, egy soproni iskolai toborzáson nyolcvan kisgyermek állt velem szemben, közülük kellett néhány hét alatt kiválasztani a legügyesebbeket, s megfertőzni őket a sportág szeretetével. Ez utóbbi elengedhetetlen ahhoz, hogy később kemény munkára foghassuk őket. Nem örülök annak, hogy egyre drágább a tenisz, és hogy a TAO-sportágakkal szemben, irreális áldozatokat követel meg a szülőktől. Pedig bázis nélkül nehéz eredményt elérni. Ilyen helyzetben még nagyobb a magyar teniszedzők felelőssége, hiszen egyszerűen nem hibázhatunk, a meglévő tehetségeinket végig kell vinni az úton. Azt is fontosnak tartom, hogy az első perctől jó szakemberek foglalkozzanak velük, a korai szakaszban elkövetett hibák egy része később már nem javítható. Hiányoznak a vidéki teniszcentrumok, a NEK nem tudja egyedül megoldani ezt a problémát. De alsóbb szinteken is szükség lenne olyan klubokra, amelyek igazi közösséget teremtenének, s ezáltal vonzerőt jelentenének a fiatalok számára. A profitorientáltság megöli ezt a szellemiséget.
Babos Csaba és Tímea 2012-ben Melbourne-ben, a közös sikerek idejénFotó: Babos Tímea
Babos Csaba nehezen tudná felsorolni sikeres tanítványait, éppen ezért meg sem próbálkozik vele. Mindannyian kedvesek a számára, örökre szívébe zárta őket, kíváncsi a sorsukra, senkit nem szeretne kihagyni egy felsorolásból. Leányairól, Zsuzsáról és Tímeáról is igyekszik elfogultság nélkül nyilatkozni, kizárólag az eredményeikre hagyatkozni. Előbbi olyan korban és helyzetben került a profi karrier kapujába, amikor a pénztelenség nyomta rá bélyegét a magyar teniszre, így ő amerikai egyetemistaként játszott tovább, s lett a Berkeley Egyetem, valamint Magyarország történetében az első, aki háromszoros All American egyetemi bajnoki címmel büszkélkedhet, egyéniben NCAA-t nyert. Utóbbi akkora rangot jelent, hogy még a hivatalában lévő amerikai elnök is fogadta. Az ő nyomdokaiban futott be végül hasonlóan páratlan, de immáron profi teniszezői karriert húga, Tímea, aki párosban világelső, háromszoros világbajnok és négyszeres GS-győztes lett.
− Nála becsületesebben készülő, a maximális óraszámot mindig kitöltő játékost nem láttam, s ezt akkor is beletette, amikor éppen hullámvölgyben volt. Magam is csodálom azért a kitartásért, amellyel harcol és küzd tovább, pedig ilyen eredménylistával, és ennyi nehézség után, már régen megpihenhetett volna. De az is kényelmesebb lenne, ha csak a párosra fókuszálna. Timi azonban szereti a kihívásokat, imád versenyezni, ezért nem engedi el az egyest. Megszámlálhatatlanul sok szép közös emlékünk van, de mind közül kiemelkedik, amikor a két leányom együtt nyert országos bajnokságot párosban. Az tényleg felejthetetlen, pedig már tizenhat éve. De egy apa számára mi lehetne fontosabb, mint gyermekeit boldognak és sikeresnek látni. Szerencsés ember vagyok, hogy velem ez megtörtént – zárta gondolatait Babos Csaba, aki nagyon szívesen átadná tudását az edzők fiatalabb generációjának, miközben ő a mai napig képezi magát. Szerinte a teniszre különösen érvényes „az életen át tartó tanulás” elve, aki valóban sikeres akar lenni, az sohasem lehet elégedett önmagával és a teljesítményével.
A soproni szakember számára azonban most már a két unoka a legnagyobb ajándék, s az elmúlt negyven évre visszatekintve azt is világosan látja, milyen sok áldozatot hozott családja a sikerekért. A legtöbb teher feleségén, Zsuzsán volt, aki mindig is a soproni biztos pontot jelentette számukra, s akihez a világ négy tájáról bármikor megnyugvással lehetett hazaérkezni. Mostantól a közösen megélt pillanatokon lesz a hangsúly, amelyeknek a tenisz már csak kellemes fűszere lesz.
