Karrierje eddigi legnagyobb skalpját gyűjtötte be a metzi 250-es ATP-tornán Valkusz Máté (ATP 232.), aki júniusban a világranglista 204. helyén ért el új karriercsúcsot. A német Altmaier (ATP 54.) legyőzése újabb lökést ad a 25 éves teniszezőnek, akit a 2023-as esztendőben sem kerülték el a nehézségek.
Gy. Szabó Csilla
Valkusz Máté még soha nem volt olyan közel ahhoz, hogy a férfi világranglista legjobb kétszáz teniszezője közé kerüljön, mint idén júniusban, amikor az ATP összevetésében már a 204. helyen rangsorolták. Pedig a 2023-as esztendő sem volt felhőtlen a számára, hiszen deréksérülése miatt több mint két hónapot kellett kihagynia a nyár derekán, ráadásul éppen akkor, amikor a legjobban kezdtek alakulni a dolgai. Május végén a kvalifikációból indulva nyerte meg a skopjei 75-ös Challenger-tornát, a döntőben a top 100-tól néhány lépésre lévő argentin Comesanát magabiztosan, 6:3, 6:4 arányban verve. Ezt követően Prostejovban, a 100-as Challengeren is felküzdötte magát a selejtezőből, a második fordulóban az azóta már ATP 64. helyezett, cseh Tomas Machactól szenvedett vereséget. Ekkor azonban már akadályozta a sérülése, amely miatt június közepén teljesen le is kellett állnia. A US Open selejtezőjében tért vissza a pályára, bár ekkor még nem volt olyan állapotban, amely egy New York-i sikeres szerepléshez szükséges lett volna.
− Szinte nulla felkészüléssel érkeztem Amerikába, de egyszerűen nem hagyhattam ki a lehetőséget, életem első felnőtt Grand Slam-tornájáról volt szó – idézte fel az augusztus végi eseményeket Valkusz Máté, aki számára óriási előrelépést jelentett, hogy alanyi jogon ott lehetett a US Open kvalifikációjában. – Az egészségi állapotom megengedte, hogy pályára lépjek, a derekam már rendben volt, csak éppen a kondimat veszítettem el az azt megelőző több mint két hónap során. Mindezek fényében nem kis tett volt, hogy a top százhoz közel álló, francia Atmane-tól óriási csatában, három szettben kaptam csak ki. Számomra ez is az idény egyik kellemes emléke, ahogy a skopjei tornagyőzelem, vagy az április végi, ostravai Challenger-döntő. Ezek a sikerek nagy önbizalmat adtak, s ezeknek köszönhetően vészeltem át optimistán a nyári kényszerpihenőt.
A szlovák Roman Hajdusik irányításával készülő játékos a US Opent követő második Challenger-tornáján, Portugáliában, már az elődöntőig jutott, amelyben három szettes nagy csatában szenvedett vereséget a horvát Ajdukovicstól, két héttel később pedig a brit Harris állította meg a hamburgi negyeddöntőben. November elején tehát alaposan bemelegítve érkezett Franciaországba, a metzi 250-es ATP-tornára, amelynek a selejtezőből vághatott neki, s két francián kellett volna átverekedni magát a főtáblára vezető úton. Hugo Grenier ellen sikerrel is járt, ám Calvin Hemerytől vereséget szenvedett. A szerencse azonban mellé szegődött, és szerencsés vesztesként mégis folytathatta a tornát. Az első fordulóban ráadásul egy régi ismerős, a vele azonos évben született, kilencedik helyen kiemelt, német Daniel Altmaier volt az ellenfele, aki ma már bőven a top100-on belül helyezkedik el. Máté számára azonban ez a helyzet kifejezetten előnyös volt.
− A korosztályos mezőnyből nagyon jól ismertem őt, s mivel mindig jobb voltam nála, egy cseppnyi félelem sem volt bennem. Éppen ellenkezőleg. Kifejezetten örültem a sorsolásnak, s a meccsen be is igazolódott, hogy ő viszont tartott tőlem. A győzelemhez persze a lehető legjobb teniszemet kellett kihoznom magamból, ez volt a siker egyik titka. Szinte tökéletesen összeállt a játékom, amelyről tudom, hogy mélyen bennem mindig is ott volt, csak az utóbbi időben ritkán sikerült ezt a külvilágbank is megmutatnom. Érthető módon az erőnlét volt az egyetlen problémám, azt még nem sikerült tökéletesen visszaszereznem. Jóllehet ezen a szinten arra óriási szükség van. A második fordulóból főleg emiatt nem tudtam továbblépni, pedig szerintem Sevcsenko is verhető lett volna. Persze, nem ilyen fizikális állapotban – beszélt metzi sikeréről Valkusz Máté, aki szerint ezúttal olyan apróságok is segítették, mint az ütőnyél vastagságának ideálisabb megválasztása, valamint egy új, a lábát biztosabban tartó cipő használata. Utóbbival kapcsolatban jegyezte meg, hogy ahogy jöttek az ütések, könnyebben ott volt lábbal, s így némileg ellensúlyozni tudta a kondicionális hiányosságokat.
Valkusz Máté a NEK-en Fotó: huntennis
Valkusz Máté, aki eddig inkább a salakon érezte magát otthonosan, úgy fogalmazott honlapunknak, hogy végre rátalált a kemény pályás teniszére is. Ennek pedig azért van különösen nagy jelentősége, mert pillanatnyilag az Australian Open számára a legnagyobb kihívás. Bár azt is nagyon jól tudja, a metzi borítás azért lassabb volt, mint a melbourne-i.
Az év végi legfontosabb célja mindenesetre az volt, hogy biztosítsa a januári Grand Slam-tornán való indulását, s emiatt nevezett korábban, egyfajta utolsó lehetőségként Valenciába is, a november végi, salakos Challenger-tornára. Most úgy tűnik, e nélkül is sikerült a terve, ám a franciaországi csapatbajnoki meccseket követően, ha felfér a főtáblára, azért a spanyol salaknak is nekifut. A biztonság kedvéért.
− Franciaországban is kemény borításon játszunk, ezért nem lehetnek nagy elvárásaim magammal szemben Valenciában – tette hozzá Valkusz Máté, aki szerint korábban hátrány volt számára, hogy nem támaszkodhatott egy erős kemény pályás szezonra. Most ezen a téren is óriási előrelépést tett, ami tovább erősíti optimizmusát. – Úgy érzem, mostantól a csillagos ég a határ. Az idei sikerek nagyon jó visszacsatolást jelentettek a számomra, növelték az önbizalmamat, s tudom, hogy a kondi az, amire nagyon figyelnem kell. Ahogy a derekamra is, de most már ezzel kapcsolatban is kellően tájékozott vagyok. Fontos állomásnak tartom, hogy simán vertem egy top százast, egy másiktól pedig három szettben kaptam csak ki. Magasabb szinten tudtam megméretni magamat, mostantól edzésen is ezt szeretném hozni. Kicsi, de stabil csapat áll mögöttem, amelyet továbbra is Somogyi Zsolt menedzser tart össze, az erőnléti felkészítésemért Tóth Péter felel, de dietetikus és masszőr segítségére is számíthatok, teniszedzőm mellett. Az év elején megpróbálok minél többet játszani, a salakszezont pedig majd nagyon megnyomni. Egy év múlva, a top száz körül szeretném zárni az idényt.
