Egykori tanítványai és kollégái köszöntötték 80. születésnapján a magyar teniszélet kiemelkedő szakemberét, Hegedűs Józsefet. A sportág talán legsikeresebb hazai utánpótlás-nevelő edzője a BEAC, a Bp. Honvéd, a Bp. Spartacus, a Vasas és az Idom mestereként hazai és világklasszisok sorát képezte, oktatta és nevelte.
Gy. Szabó Csilla
Temesvári Andrea, Bartos Csilla, Gubacsi Zsófia, Földényi Annamária, Noszály Andrea és Sándor, Hornok Miklós, Kellner Ádám, Kapros Anikó, Czink Melinda, a Schmitt nővérek és még sokan mások köszönhetik Dodi bácsinak, hogy kiváló teniszezőt nevelt belőlük. Az elismert szakember 80. születésnapjára szervezett, családias hangulatú összejövetelen azonban szinte senki sem beszélt a játékosai által elért eredményekről. Sokkal inkább a közös élményekről, amelyek egy életre meghatározta a tanítványok további sorsát. S nemcsak a teniszpályán, de azon kívül is.
Érték. Ezzel az egyetlen szóval foglalta össze a köszöntőt mondó Punyi Gábor a mestertől kapott legfontosabb útravalót. Nem véletlenül. Dodi bácsi ugyanis nemcsak teniszezőket nevelt, sokkal inkább embereket, akik később, az életben is megállták helyüket. Függetlenül attól, hogy teniszezők lettek, vagy sem. Mindig a legjobbra törekedett és magából is mindig a legjobbat, a legtöbbet adta. Ez volt sikereinek titka. No és a szeretet, amellyel a gyermekekhez fordult, s amely elfeledtette velük a kemény munkát, amelyet mindig is megkövetelt. A szigor, amellyel az edzéseket vezette, sohasem volt öncélú, tanítványai fejlődését szolgálta. Munkájával, szellemiségével és jellemével például szolgált mindenkinek, akivel együtt dolgozott a hosszú évtizedek alatt.
Tapssal fogadták Dodi bácsit egykori tanítványai és munkatársai
Függetlenségére kényes, elveihez hű ember volt és maradt a mai napig. Mindig haladt a korral, saját maga számára éppen olyan magasra helyezte a lécet, mint tanítványainak. Folyamatosan képezte magát, tanult, hogy a játékosai is a legjobbak lehessenek.
Keller László a Fed Kupa-válogatott korábbi edzője fiatalabb kollégaként nyerte el Dodi bácsi bizalmát, amelyre a mai napig büszke. Különösen szerencsésnek érzi magát azért, hogy azon kevesek közé tartozik, akik tegezhetik a mestert.
− A következetesség az, amelyet legfontosabb tulajdonságaként ki kell emelnem, egy edző, vagy egy pedagógus esetében pedig ez az alap, amire építkezni lehet – mondta el honlapunknak Keller László. – Az edzés mindig szent volt nála. Még karácsony napján, és térdig érő hóban is el kellett végezni azt a munkát, amely be volt ütemezve. Az edzői kar nagy részével mindig tartott egy kis távolságot, keveseket engedett igazán közel magához. Én ebbe a szűk körbe kerültem, amiért a mai napig hálás vagyok. És persze büszke is.
Ismét együtt a korábbi játékostársak
Noszály Sándor is a munkamorált, a fegyelmet említi elsőként, amikor Dodi bácsiról kell beszélnie és a sok-sok edzést, amelyet a hétvégéken sem úszhattak meg. Nővére, Andrea, aki ma már Svájcban oktatja a gyerekeket még az utazást is vállalta a közös ünneplés kedvéért.
− Rendet és kitartást tanultunk tőle, a mai napig soha, sehonnan nem kések el, hiszen ezen a téren is nagyon következetes volt – idézte fel a közös szép éveket Noszály Andrea. – Soha fel nem adni, mindig menni tovább, ezt a mentalitást szívtam magamba gyermekként, és a mai napig arra építkezem, amit tőle tanultam. De fontos volt a csapat is, nagyon jó korosztály voltunk, segítettük egymást, amiben csak lehetett. És az, hogy most itt ennyien összejöttünk, ez is ezt bizonyítja.
Schmitt Petra is az értékeket emelte ki, amelyek egy életen át elkísérik. A fegyelmet, a tiszteletet, a kitartást, a szorgalmat, a munka iránti alázatot egyaránt Dodi bácsitól tanulta.
− A pontosság is az erőssége volt, nála nem lehetett késni, s ez is egy életre belém ívódott – sorolta egykori edzőjének jó tulajdonságait Schmitt Petra, aki Noszály Andreához hasonlóan kiemelte a Honvédban akkoriban uralkodó igen jó és összetartó csapatszellemet, amelynek egyik kovácsa Hegedűs József volt. – Az alapütéseket az egyéniségünk figyelembevételéve nagyon biztosan megtanította nekünk. Ám amit később a pályán még ennél is jobban tudtunk használni, az a taktikai elemek felépítése volt.
Gubacsi Zsófia is Dodi bácsi tanítványaként indult el a Top100 felé, s a mai napig hálás a tőle tanultakért.
− A családom mellett ő volt az, akitől a legtöbbet kaptam, szinte a második apukám volt. A pályafutásomat is neki köszönhetem, ő tette lehetővé, hogy egyre több versenyen indulhassak, és egyre jobb lehessek. De ahogy azt a többiek is elmondták, az emberi dolgok még ennél is fontosabbak voltak, tőle tanultam meg a munka iránti alázatot, ami nélkül nem juthattam volna el a legjobbak közé. A tenisz ugyanis csak egy dolog, valójában az a legnagyobb érték, amit az életről tanított nekünk. Olyan emberekké váltunk, akik szeretjük, amit csinálunk, pontosan, következetesen dolgozunk, s ezáltal lettünk sikeresek más területeken is. Bármerre is vitt minket az élet, a mai napig ugyanazzal a szeretettel és tisztelettel gondolunk rá, amit mindig is éreztünk iránta – foglalta össze Gubacsi Zsófia azokat a gondolatokat, amelyek valamennyi meghívottban megfogalmazódtak a köszöntés során.
Hegedűs József, mindenki Dodi bácsija az ünnepségre érkezve
Hegedűs József pedig csak annyit tudott mondani elfogódottan honlapunknak, hogy borzasztóan jól esik egykori tanítványai és kollégái kitüntető figyelme. Ezért a szeretetért érdemes volt hosszú évtizedeken át keményen dolgozni. Majd fordult is vissza az ünneplők felé, akikkel önfeledten idézte fel a közös emlékeket.
Fotók: Németh Andrea
