Babos Tímea a legfrissebb WTA ranglista alapján visszatért a legjobb kétszáz közé, az pedig már kicsit korábban eldőlt, hogy Wimbledonban ott lehet az egyéni verseny kvalifikációjában. A korábbi páros világelső, négyszeres GS-győztes, háromszoros WTA Masters-nyertes szombaton már utazik is az angol fővárosba, ahol egy két esztendős, nehézségekkel teli időszakot zárhat le.
Gy. Szabó Csilla
A helyszín nagyon is szimbolikus, hiszen a 2021-es wimbledoni sérülésének következménye lett az a hosszabb kihagyás, amely az egyéni világranglista helyezését is olyannyira lerontotta, hogy végül a 25 ezres ITF-tornákról kellett ismét az első kétszázba küzdenie magát. A soproni teniszezőnő karrierje során ez volt az első komolyabb kényszerpihenő, így saját bevallása szerint nem is tudta tökéletesen kezelni a helyzetet. Pedig Timi mindig is azon játékosok közé tartozott, akik a lehető legnagyobb figyelmet fordították a prevencióra és a rehabilitációra.
− Két év távlatából helyesebben tudom értékelni a történteket, s mostanra a tanulságokat is sikerült levonnom – osztotta meg a nehéz időszakkal kapcsolatos gondolatait honlapunkkal Babos Tímea. – Akkoriban váltak szét véglegesen útjaink francia edzőmmel, aki olyan mentális blokkokat provokált bennem, amelyek egyértelműen megállásra kényszerítettek. Sem fizikálisan, sem lelkileg nem bírtam tovább a rám nehezedő terheket, ami egy makacs sérülés formájában öltött testet. Az első két-három hónap „kikapcsolás” nagyon jót tett, de ezt követően túl korán tértem vissza. Ez az ért történhetett meg, mert nem volt ilyen jellegű tapasztalatom. Jobban ki kellett volna használnom a védett rangsor nyújtotta lehetőséget, ahogy oly sokan mások is teszik. De az az igazság, hogy szeretek teniszezni, szeretek versenyezni, a taktikázás helyett a szívemre hallgattam. Ugyanakkor a rossz szériát is túlságosan komolyan vettem, s nem úgy kezeltem, mint egy sportolói karrier teljesen természetes részét.
Timi embert próbáló időszakon van túl, hiszen a legjobbak közül kellett visszatérnie a 25 ezer dolláros ITF-tornák mezőnyébe, ahol sokkal inkább a küzdésen, a többnyire nehéz körülményekhez való alkalmazkodáson, tehát egyfajta túlélésen van a hangsúly, mint a magas színtű teniszen. Maguk a játékosok is úgy tekintenek erre a szakaszra, mint amelyen gyorsan túl kell esni. Többnyire fiatalon, a karrierük elején, vagy éppen egy sérülés, esetleg formahanyatlás következtében. Ezzel kapcsolatban egy közeli filmélményét, a „Katinkát” említi, amelyet szerinte azok érezhetnek csak át igazán, akik a versenysport, sikerek mögötti árnyékos oldalát is ismerik. Ahogy ő is.
A nehézségek mellett, szerencsére kifejezetten jó dolgok is történtek Timivel. Sérülése elején ismerkedett meg Németh Zoltán erőnléti edzővel, akivel azóta a civil életben is egy párt alkotnak, s akinek szakmailag és emberileg is óriási szerepe volt abban, hogy a teniszezőnő ismét a siker útjára léphetett.
− A közös munka a fizikai kondícióm és a súlyom terén viszonylag gyors és látványos eredményt hozott, majd erre épülve állt össze végül a teniszem is. A teniszedzéseimet ismét édesapám, Babos Csaba irányítja, akinek önmagáért beszél az eredménylistája. Szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen, elhivatottsága legendás, munkamorálja példás, amit csak tovább erősít, hogy Zoli is hasonló értékeket képvisel – beszélt a konkrét lépésekről Babos Tímea, hozzátéve, hogy a mentális megerősödését a hosszas beszélgetéseknek, helyzetelemzéseknek is köszönhette. – A legnagyobb változás szerintem a mozgásomban következett be, és a tavalyi ütőváltásom is jól sikerült. A versenyzés terén viszont nem volt egyértelmű, hogy a párosra vagy az egyesre figyeljek-e jobban. Előbbivel kapcsolatban különösen nehéz volt a huszonötezres mezőnybe visszatérni, hiszen ott olyan játékosok is indulnak, akik szinte nem is tudnak párosozni. Nehéz volt ezt megszokni, de nem volt más választásom. Tudomásul vettem, hogy az utam így vezet vissza az élvonal közelébe.
A 2022-es esztendőben végül Timi nagyon is ráfeküdt a párosra, három tornagyőzelmet ünnepelhetett és többször döntőzött. Az utolsót, a decemberi dubai W100+-os tornát, korábbi sikeres párjával, Kristina Mladenovic-csal nyerte meg.
− Nagy reményeket fűztem a közös induláshoz, de sajnos tévedtem – idézte fel a 2022-es esztendő végének történéseit Timi. – Március végéig az egyéni versenyeket „beáldoztam” a párosért, ami utólag jó döntésnek bizonyult, hiszen jó meccseket játszottam, játékba lendültem. Még akkor is, ha a várt, igazán nagy sikerek el is maradtak. Az önbizalmam azonban láthatóan visszajött, Dubaiban kezdtem érezni, hogy egyre jobban teniszezem. Idén tavasszal ezért belevágtam az egyéni versenyekbe, és a dél-afrikai második héten már döntőztem. Letisztultak bennem a tapasztalatok és ismét készen álltam arra, hogy nagy meccseket nyerjek, s egy kicsit talán a szerencse is mellém szegődött. Ekkor szakítottunk Kikivel véglegesen, akivel Charlestonban kellett volna egy premier versenyen indulnunk. Mivel szétváltak útjaink, jobb híján elindultam a jacksoni huszonötezres viadal egyéni mezőnyében, a mit meg is nyertem. Az a tornagyőzelem teljesen felszabadított, s mivel szeretek célokat kitűzni magam elé, ekkor fogalmaztam meg először, hogy mostantól egyesben is a Grand Slam-tornák selejtezőjéért játszom.
Mivel a wimbledoni nevezés lezárása előtt még nem volt meg Timi biztos selejtezős helye, ezért Rabatba egy kemény, de nagyon konkrét feladattal utazott el. A 250-es WTA-tornán, Rabatban, sikerrel kellett vennie a selejtezőt, majd a főtáblán legalább egy meccset nyernie. Timi a feladatot hajszálpontosan teljesítette, a második fordulóban a világranglista 37. helyezett Sloane Stephens állította meg. Erre a viadalra egyébként saját kérésére teljesen egyedül utazott, jóllehet a visszatérés során nemcsak magára számíthatott.
− Édesapám, Babos Csaba, valamint Zoli szakmai támogatása különösen értékes volt. De nemcsak nekik, hanem az egész családomnak és a szűkebb csapatomnak is hálás vagyok azért, mert végig kitartottak mellettem – fűzte hozzá Babos Tímea, majd az elmúlt időszak két igen emlékezetes pillanatát elevenítette fel. – Április elején, Jacksonban volt egy kisebb sérülésem, gyakorlatilag minden meccs előtt azon tanakodtam, kiálljak-e? Éppen ezért a győzelmet óriási mentális sikerként könyveltem el, de történt már velem hasonló. Tizenhat évesen a korosztályos Eb-t is szakadt bokával nyertem meg. Cipruson is a kitartásomnak köszönhettem a végső sikert, hiszen a fináléban egy négy óra hat perces meccsen győztem le ellenfelemet. Rabatot megelőzően ez is fontos pillanat volt a wimbledoni indulás szempontjából.
S hogy a Cipruson történtek mennyire a mentális képességeken múlt, arra az a legjobb bizonyíték, hogy a harmadik szett tiebreakjében Serban 5:3-as vezetésénél, Timi két nyerőt ütött, a ciprusi lány viszont kettős hibát vétett. A magyar teniszezőnő úgy érzi, az elmúlt két év nehézségei tovább erősítették akaratát és egyéniségét. A korábbiaknál is keményebben jött ki a hullámvölgyből. Éppen ezért Wimbledonban is egyértelműen a főtábla a célja egyesben, az Australian Openen pedig már nem is szeretne selejtezőt játszani.