Több mint másfél évtizedes családi tapasztalatát is szeretné továbbadni Valkusz Valéria az MTSZ szülői bizottságának vezetője . Az egykori válogatott atléta szerint nagy pillanat, hogy végre a teniszező gyermekek sikere mögött álló szülők is hallathatják hangjukat. A bizottság első ülésén a versenyzóna problémáival foglalkoztak, de korosztályos ranglista, a válogatottság, és a versenyrendszer témájában is megteszik majd észrevételeiket.
Gy. Szabó Csilla
Az MTSZ elnöksége decemberben egy újabb testület, mégpedig a szülői bizottság létrehozásáról döntött. A hiánypótló és a sportág sajátosságai miatt várhatóan fontos szerepet betöltő testület elnöke Valkusz Valéria lett, aki három korosztályos válogatott fiúgyermeke révén több mint másfél évtizede gyűjti a tapasztalatokat a teniszpályák mellett. Mi több, az évek során az eredetileg testnevelő tanár férje, Valkusz Tamás is szorosabbá tette a család sportághoz fűződő szálait, ma már ő üzemelteti a Bókay-kertben működő Golden Ace Sport and Tennis Clubot.
Valkusz Milán, Máté és Márk édesanyja szinte minden problémával találkozott a közel tizenhét év alatt, ami egy teniszszülő életét megnehezíti, hiszen a korábbi junior világelső középső gyermeke pillanatnyilag az ATP világranglista 240. helyén található, s ezzel a negyedik legmagasabban jegyzett magyar férfi teniszező, a Davis Kupa-csapat állandó tagja.
− Mindketten válogatott atléták voltunk, Tamás gerelyhajító, én pedig sprinter – kezdte a bemutatkozást Valkusz Valéria, akit éppen a szülőként szerzett tapasztalatok átadása iránti vágya indított az MTSZ Szülői Bizottságában való részvételre. – Az atlétikapályán ismerkedtünk meg, ott született szerelem közöttünk, ezért egyértelmű volt számunkra, hogy gyermekeink életében is fontos szerepet játszik majd a sport. De abban is biztosak voltunk, hogy nem az atlétikában képzeljük el a jövőjüket. Akkor még nem tudtuk, hogy végül melyik sportágra esik a választásuk, arra azonban figyeltünk, hogy jó alapokat kapjanak, bármi lesz is a döntésük. Éppen ezért úsztak, szertornáztak, cselgáncsoztak, ami éppen adódott. Mindenben tehetségesek voltak, bármit is próbáltak.
Valkusz Valéria és Valkusz Tamás, 2020
A tenisz kicsit a véletlen műve volt, hiszen a Bókay-kert szomszédságában lakó szülők kizárólag hobbiból jártak le ütögetni barátaikkal. Egy nap innen jött az ötlet, és legnagyobb szerencséjükre egy olyan kiváló szakemberhez kerültek, mint Fagyas Katalin. Aki nemcsak remek szemmel választotta ki a tehetségeket, de a szabályokat is felül merte írni a gyerekek fejlődése érdekében. Történt ugyanis, hogy a hétesztendős Milán jelentkezésekor a két évvel fiatalabb Mátét még túl fiatalnak tartotta ahhoz, hogy bevegye a csoportjába. Egy alkalommal azonban kevesebben voltak, ezért beadta a derekát és megengedte, hogy a kisöccs is beálljon a „nagyok” közé. És milyen jól tette!
− Jól esett, hogy végre beülhettem egy üdítőre a büfébe, azt hittem lesz egy nyugodt félórám – idézte fel Máté teniszkarrierjének kezdetét az édesanya. – Néhány perccel később azonban már ott is volt mellettem Kati néni, aki nem akarta elhinni, hogy még soha nem fogott ütőt a kezében. Annyira ügyes volt, hogy már másnaptól bevette a csoportjába. A fiúk pedig imádták a teniszt, hiszen a Bókay-kertben jó hangulatban, kiváló szakemberektől tanulhattak, Váczi Balázs és Böröczky Zoltán is sokat tett hozzá a fejlődésükhöz. Kati néniről pedig talán elég annyit elmondani, hogy még a halálos ágyáról is üzent nekünk. Arra kért minket, hogy nagyon vigyázzunk Mátéra, mert a magyar tenisz egyik legnagyobb tehetsége. Úgy érzem, amit lehetett, azt megtettük ennek érdekében.
Valkusz Valéria úgy gondolja, a jó adottságok szükségesek ugyan egy későbbi sikeres teniszkarrierhez, ám a puszta tehetség sohasem elegendő. Az eredményekhez igazi csapatmunkára van szükség, az edzők, a szparingpartnerek, a szövetség és a szülők közötti összhang nélkül nem lehet előbbre lépni. A Valkusz családban a fiúk már nagyon korán megtanulták a mondást, miszerint együtt eveznek egy nagy hajóban, és mindenkire szükség van, aki ugyanebbe az irányba húzza a lapátokat. Emiatt alakították ki azt a kedves szokást is, hogy egy év végi összejövetelen mondanak köszönetet a gyermekek karrierjét támogatóknak.
− Hiába volt komoly múltunk egy másik sportágban, a tenisz területén éveken át a sötétben tapogatóztunk – idézte fel a szülői bizottság elnöke a kezdeti nehézségeiket. – Ennek ellenére a nulláról a junior világelsőségik „vittük” Mátét, ami így visszanézve, hihetetlenül sok áldozatot és lemondást követelt tőlünk. Menet közben rengeteg tapasztalatot szereztünk, amit most a bizottsági munkában szeretnék felhasználni. A mi példánk sokak számára lehet tanulságos, talán most több lehetőségem lesz arra, hogy ezeket őszintén megoszthassam az út elején járókkal. Az egyik legnagyobb problémának azt tartom, hogy a szülők többnyire egyéni elképzelések alapján, egyedül próbálnak érvényesülni, jóllehet ez a kevésbé eredményes módja az érvényesülésnek. Az összefogás, a már említett közös hajóban evezés sokkal célravezetőbb. Mivel Márk révén immáron harmadszor járjuk végig ugyanazt az utat a hazai korosztályos versenyeken, nap mint nap találkozom a jól ismert problémákkal. Összeszorul a szívem, amikor látom, hogy tehetséges gyerekek karrierje siklik ki azért, mert a szülők nem kezelik jól a helyzetet. Segíteni kell nekik, hiszen ők a kulcsai a későbbi sikereknek.
Valkusz Valéria elismeri, hogy a teniszben nagyon fontos a támogatás és a biztos anyagi háttér, ám éppen az ő példájuk bizonyítja a legjobban, hogy egy átlagos család is érhet el eredményeket. Igaz, ők nem tudták távoli országokba, könnyebb versenyekre vinni gyermekeiket pontszerzési céllal, de ezt nem is bánták, hiszen az úgysem vezetett volna semmire. Ők inkább lakóautót bérelve utaztak a környező országokba. A fiúk pedig nem szállodából, hanem a kempingből mentek meccsre, s oda is tértek vissza, a legközelebbi szupermarketben vásárolt alapanyagokból elkészített vacsorát elfogyasztani. De így is volt olyan, hogy mérlegelniük kellett, a villanyszámlát, vagy a külföldi torna költségeit fizetik ki előbb. A választás mindig ez utóbbira esett.
− Az MTSZ egyik korábbi vezetője nyíltan megmondta nekem, hagyjuk a nemzetközi karriert, úgysincs elég pénzünk Máté menedzseléséhez – beszélt egyik fájdalmas emlékéről Valkusz Valéria. – Pedig csak tizenhat éves volt, és már a junior top30-ban szerepelt a neve. Szerencsére nem hagytuk magunkat, és mentünk tovább a saját utunkon. Ha akkor elfogadtuk volna a jó tanácsot, akkor vélhetően az ausztrálok, és a franciák elleni Davis Kupa-bravúr is elmaradt volna. Úgy gondolom, hasonló beszélgetésre nem kerülhet többé sor a magyar teniszben.
A szülői bizottságban a versenyzónával kapcsolatos problémák megoldását tartja Valkusz Valéria az első és legfontosabb feladatának. Ezen a téren már az első ülésen is számos hasznos gondolatot fogalmaztak meg, s ezekből állították össze azt a nyolc-tíz észrevételt, amelyet a sportág hazai vezetésének juttatnak el. A következő sarkalatos pont számára a korosztályos ranglisták rendbetétele, szerinte ugyanis ez még mindig nem tükrözi a valóságos erőviszonyokat, így pedig a versenyrendszerre is rossz hatással van. Utóbbi esetében is számos elképzelése van, a tornák besorolásának szerinte mindenképpen a minőség irányába kell mutatnia. De a korosztályos válogatottak kialakításával kapcsolatban is vannak gondolatai annak érdekében, hogy kevesebb vita alakuljon ki a szülők és a szövetség között.
Valkusz Máté, Milán és Márk
− Van feladatunk bőven. Nagyon örülök annak, hogy olyan szülők is jelentkeztek a bizottságba, akik hozzánk hasonlóan komoly tapasztalatokkal rendelkeznek a fiatalok versenyeztetése terén. Szerencsére Bardóczky Kornél fejlesztési igazgatóval egy nyelvet beszélünk a teniszt illetően, ahogy Vágó László elnökségi összekötővel is. Mindkettőjükre partnerként szeretnék támaszkodni a munkánk során. Célunk, hogy a szülőktől közvetlenül érkező észrevételek alapján minél több javaslatot tegyünk le az elnökség asztalára. Optimizmusra ad okot, hogy néhány napja vagyok csupán a bizottság elnöke, de már kaptam levelet a hivatalos e-mail címre. A későbbiek során természetesen a személyes felvetésekkel is foglalkozni kívánunk, most azonban az általánosabb kérdésekkel kezdünk, amelyek szélesebb körben oldják meg a magyar tenisz általunk fontosnak ítélt problémáit – határozta meg a bizottsági munka első lépéseit Valkusz Valéria, aki szerint sokat tett családjuk a sportágért, de sokat is kapott. Utóbbi vezérelte a szülői bizottság élére, és fontos pillanatnak tartja, hogy a hozzájuk hasonlóan nagy áldozatokat hozó apukák, anyukák, nagyszülők hangja végre hallható lesz.
