Juan Martín del Potro szívszorító története nyolc sikertelen műtétjéről. Egykor a világranglista 3. helyén is állt, 22 ATP-tornát nyert, közte a 2009-es a US Open Grand Slamet is, ahol Nadalt legyőzte az elődöntőben, majd Federer ellen nyert a fináléban.
Csizmazia Zoltán
A korábbi világranglista harmadik helyezettje, az olimpiai ezüst- és bronzérmes 36 éves argentin Juan Martín Del Potro részletesen beszélt arról, hogyan rokkant bele majdnem 17 éves teniszkarrierjébe. A 36 most éves, egykori teniszező 2022 februárjában játszotta utolsó profi mérkőzését, előtte évekig küzdött térdsérülésekkel. Még sokan emlékezhetnek rá, amikor 2018-ban, a Sanghaj Mastersen, egy elsőre teljesen ártalmatlannak tűnő elcsúszás következtében eltörött a jobb lábában térdkalácscsontja. Felépült, egy évvel később a Queen's Club bajnokságán megint egy rosszul sikerült mozdulat, és ismét megsérült az operált térde.
Aztán 2022. február 7-én, honfitársa, Federico Delbonis ellen lejátszotta pályafutása utolsó meccsét. Az első körben 6:1, 6:3-ra kapott ki. Az utána következő napokról így mesélt:
„Ezt senki sem tudta, de egy nappal azután, hogy az utolsó meccsemet játszottam a Delbonis ellen, Svájcba repültem, és megműttettem ötödször is térdemet. Azóta soha többé nem beszéltem a műtéteimről, mivel a Federico elleni meccs előtti sajtótájékoztatón némi nyugalmat találtam, de azt mondtam, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó meccsem. Az emberek nem kérdezgették tőlem folyamatosan, hogy mikor térek vissza és játszom újra. Mindezt titokban tartottam, úgy éreztem akkor még, ha sikeres lesz minden, akkor majd bejelentem, hogy visszatérek. Két hónapig Svájcban voltam egy Bázelhez közeli faluban, és próbáltam rehabilitálni, de nem működött úgy semmi, ahogy elképzeltem. Két és fél hónappal később volt a hatodik műtétem. Visszamentem az Egyesült Államokba. Több rehabilitáció, több mint 100 injekció. Beszivárgások, napi szenvedések. Ez volt az életem a Federico elleni meccs óta.”
„Amikor 2019 júniusában először műtöttek meg, az orvos azt mondta, hogy három hónap múlva játszani fogok. Még három fedett pályás versenyre is bejelentkeztem az év végén. Az első műtét után a mai napig soha nem tudtam fájdalom nélkül felmenni egy lépcsőn. Sokszor fáj, amikor aludni próbálok, amikor az oldalamra fordulok, vagy amikor felébredek, és ezek éles fájdalmak. Olyan, mint egy soha véget nem érő rémálom, amelyre naponta próbálok megoldásokat és alternatívákat találni, de nem tudok. Minden azzal az első műtéttel kezdődött. Valahányszor erre gondolok, annyi rossz érzés tör fel; nagyon dühössé, nagyon frusztrálttá tesz. A mindennapi életem nem olyan, amilyennek szeretném. Nem tudok focizni, nem tudok padelt játszani. Ez szörnyű. Eltűntek azok az álmok, amelyek a legfontosabbak voltak, amit a legjobban szeretek csinálni, vagyis teniszezni.
„Nagyon kemény. Vannak pillanatok, amikor elfogy az erőm. Nem vagyok elpusztíthatatlan. Vannak jó, de inkább sokszor rossz pillanataim, de legtöbbször magamat kell becsapnom és jó arcot kell vágnom, de sokszor szörnyen érzem magam. Minden nap, amikor felébredek, hat vagy hét tablettát kell bevennem. Gyomorvédők, gyulladáscsökkentők, egy szorongás ellen. Aztán a tablettáktól hízni kezdtem, ezért azt mondták, hogy változtassak az étrendemen. Az egyik dolog az akadályok, amelyek megjelenhetnek az utadban, mint például a sérülések, amelyek minden sportolót érinthetnek, de a másik dolog az érzelmi fájdalom. Olyan erősnek éreztem magam, amikor szembenéztem ezekkel az akadályokkal, de végül is megértettem, hogy nem vagyok olyan erős. A sérült térdem végül legyőzött engem. Összetörtem.”
„Nyolc műtétem volt, orvosok a világ minden tájáról. Minden alkalommal, amikor érzéstelenítőt adtak, reméltem, hogy a probléma megoldódik, és két-három hónap múlva mindig felhívtam az orvosokat, hogy elmondjam nekik, hogy a műtét nem sikerült. Vannak orvosok, akik azt mondják, hogy feltehetek egy protézist, hogy visszanyerjem a korábbi életminőségemet. De mások azt mondják nekem, hogy túl fiatal vagyok a protézishez. Azt mondják, várjak 50 éves koromig. De 31 éves korom óta nem tudok futni, nem tudok lépcsőn felmenni, nem tudok még labdába sem rúgni, soha többé nem teniszezhetek. Még 15 évet kell várnom erre? Ez szörnyű. Remélem, hogy ez egyszer véget ér, mert fájdalom nélkül akarom élni az életemet.”
„Elkezdtem diétázni, fogyok, edzek. A lehető legjobb formában akarok megérkezni arra a mérkőzésre. Ez egy olyan mérkőzés, amikor valóban el tudok búcsúzni ettől a csodálatos cirkusztól. Novak Djokovics nagyon nagylelkűen elfogadta a meghívásomat. Minden lehetséges szeretetet megadott, amit viszonozni akarok neki. Ha legalább egy, két vagy három órán keresztül békében és boldogan lehetek a teniszpályán, az lesz életem legcsodálatosabb napja.”
December 1-jén, vasárnap Buenos Airesben óriási hangulat mellett játszotta utolsó meccsét egykori riválisa, barátja Novak Djokovics ellen. A játékba beszállt két klasszis honfitársa, Gabriella Sabatini és Gisela Dulko is.
Rafa Nadal, Andy Murray és Dominic Thiem után egy újabb Grand Slam-bajnok is elbúcsúzott az aktív játéktól.
Fotó: AFP
