Kiderült, mi okozza a legnagyobb problémát Indian Wells és Miami között. Nem az utazás, nem az időjárási körülmények, de még csak nem is a pálya borítása, hanem a labdák közötti minőségbeli különbség okozza legnehezebb átállást a Kaliforniából Floridába érkező teniszezőknek.
Csizmazia Zoltán
Lassan az első hét végére érünk Miamiban, ahol Carlos Alcaraz és Iga Swiatek is jól halad abba az irányba, hogy megcsinálja az idei Sunshine Double-t, azaz Indian Wells után a Miami Opent is megnyerje. Mindketten a torna első kiemeltjei, és inkább második héten vár rájuk komolyabb feladat, ha csak addig valami döbbenetes meglepetés nem történik.
Az ATP és a WTA Tournak kevés olyan szakasza van, mint az Indian Wells-i, majd a miami torna. Egy játékosnak átlagosan nyolc órát kellett utaznia Palm Springs-régióból a floridai nagyvárosba, miközben három időzónát is átlépett. Ez kétszer-háromszor annyi idő és út, mint a US Opent megelőző két nagy 1000-es torna, amikor Torontóból, vagy Montrealból kell eljutni Cincinnatibe.
A játékosoknak emellett más komolyabb próbatételt kell kiállniuk, hiszen a dél-kaliforniai sivatagi éghajlatból érkeznek Dél-Florida brutális hőségébe, már-már elviselhetetlen páratartalmú környezetébe. A selejtezőben a francia Arthur Cazaux összeesett a meccs közben, majd szerdán Matteo Berrettini majdnem elájult két szervája között az Andy Murray elleni találkozón.
De sok játékos számára nem a hosszú utazás, a kontrasztos időjárási körülmények vagy a pálya felületének különbsége – állítólag Indian Wells szemcsésebb és lassabb, míg Miami simább és egy kicsit gyorsabb – az, amit a legjobban éreznek. A Miami Open előtt a játékosok egy másik nagy különbségre is felhívták a figyelmet, amihez alkalmazkodniuk kell: a teniszlabdák változására. „Hogy őszinte legyek, ez a rész nagyobb hatással lehet ránk, mint maga a pályák és a körülmények változása" – mondta a 12. helyen kiemelt Taylor Fritz.
A múlt héten Indian Wellsben az ATP játékosai Penn-labdákkal versenyeztek – ami vegyes fogadtatásban részesült olyan játékosoktól, mint Stan Wawrinka, aki megosztott egy bejegyzést a közösségi médiában, amely megmutatta, milyen gyorsan rágta fel őket a pálya felülete –, míg Miamiban a Dunlop a torna hivatalos labdája.
Fritz számára a kettő közötti különbség olyan éles, hogy amikor arra kérték, hasonlítsa össze a körülményeket a közeli Delray Beach pályáival, ahol februárban hetedik ATP-címét nyerte, azt mondta, hogy lehetetlen összehasonlítani a kettőt – annak ellenére, hogy Delray (Penn) csak egy órányi autóútra van Miamitól (Dunlop) északra. „Különböző labdákról van szó, számos különbség van. Lehetetlen összehasonlítani az egyik tornát a másikkal, mert ha a labdák különbözőek, akkor tényleg nem összehasonlítható.”
Tavaly Fritz elárulta, hogy még csuklósérüléssel is küzdött a labdacsere miatt, és ez az érzés a WTA Touron is visszaköszönt. A korábbi US Open-bajnok Emma Raducanu, aki tavaly mindkét csuklóját megműtötték hosszú sérülés után, Indian Wellsben megkongatta a vészharangot.
„Indian Wellsben nagyon mások a körülmények, mint Miamiban – mondta Raducanu a kaliforniai tornán. "Nagy a pára, a labdák így nehezebbek. Különbözőek, ami szerintem egyik játékos csuklójának sem tesz jót, de különösen az enyémnek. Őszintén azt gondolom, hogy nagyon rossz nekünk, ahogy minden egyes héten labdát kell cserélnünk, különösen akkor, ha műtéteken estünk át. Sok olyan játékost ismerek, akik csuklóproblémákkal is küzdenek. Nem értem, hogy más sportágban nagyjából ugyanazok a játékszerek, míg a teniszben hétről hétre más a helyzet.”
A profi túrán folyamatosan változó teniszlabdák használata már régóta beszédtéma. Tavaly Iga Swiatek lobbizott a WTA Touron, hogy Wilson könnyebb Regular Duty labdájáról – amelyet ironikus módon eredetileg a kar-, váll-, könyök- és csuklósérülések megelőzésére választottak – a US Openen a nehezebb Extra Duty-ra váltson. De még ez a lépés is vegyes kritikákat kapott, mivel nem mindenki rajongott az új labdáért.
Általános az a vélemény, hogy a labdaprobléma mindaddig gondot fog okozni, amíg nem lesz a használatában következetesség. Mivel az egyes versenyek saját megállapodásokat kötnek a labdagyártókkal és a felszerelések szponzoraival, valószínűleg olyan központi döntést kellene hozni, ami legfelülről, az ATP, vagy a WTA irányítótestületétől érkezik.
