Ausztriai kettős győzelmével a junior világranglista 188. helyén állított be új karriercsúcsot Nagy Botond. Az Alfa TI idén 17 esztendős játékosa számára ez egy fontos áttörés, magasabb kategóriájú korosztályos tornán, több elveszített döntőt követően, először sikerült egyesben nyernie.
Gy. Szabó Csilla
A J100-as Maria-Lanzendorf Openen tavaly is magyar győzelem született Jilly Ádám révén, ráadásul akkor is egy Alfás teniszező utasította maga mögé a teljes mezőnyt. Csapattársa, Nagy Botond szerint ennek a ténynek is része volt abban, hogy számára most szakadt meg egy rossz széria. A junior ITF-sorozatban ugyanis eddig egyetlen viadalt sikerült megnyernie, a J60-as pasarétit, jóllehet csak idén ötször sikerült egyesben a döntőig eljutnia.
− Viccelődtünk is Ádival, hogy nekem kell megvédenem a címet, ami második kiemeltként egyáltalán nem tűnt lehetetlennek – számolt be múlt heti ausztriai sikeréről Nagy Botond, akinek felkészülését idősebb és ifjabb Szabó Tamás együtt irányítja a Grand Slam Parkban. – Ugyanakkor ott volt bennem az a vágy is, hogy három elveszített hármas kategóriájú döntő után, most már végre sikerüljön nyernem. A helyzetet csupán az nehezítette, hogy ez volt az első beltéri tornám a nyári szezont követően, így az első két meccsem viszonylag szenvedősre sikerült. De hoztam őket, majd egyre jobban játékba lendültem. A finálé első szettjét is elveszítettem, a másodikat pedig tiebreakben nyertem, óriási akarattal. Nagyot küzdöttem, mert állni akartam az Ádinak adott szavamat és persze végre megszakítani azt a rossz sorozatot. Nagyon feldobott, hogy ez végre sikerült, ahogy az is, hogy a junior világranglistán bejöttem a kétszázon belülre, így már nem is vagyok olyan nagyon messze attól, hogy az évvégére a top száz közelébe kerüljek. Mivel még van egy évem a fiatalok között ennek nagy jelentősége lenne a korosztályos Grand Slam-tornák miatt, miközben a felnőtt karierremet is jobb pozícióból kezdhetném.
A hétvégi, ausztriai sikerben annak is óriási része van, hogy Botond az utóbbi időszakban nagyon sokat erősödött fejben. Tanítványa jellemzésében nem véletlenül jelölte meg ezt a részt a tovább fejlesztendő területek között nevelőedzője, idősebb Szabó Tamás.
Nagy Botond az egyik első teniszvetélkedős viadal dobogójának második fokán
− Boti négyéves kora óta van nálunk, mindig is ügyes fiú volt, nagyon büszkék vagyunk az eredményeire – tudtuk meg idősebb Szabó Tamástól. – Jelenleg a tenyeres az erőssége, nagyon színesen játszik, ugyanakkor mentálisan még van hova fejlődnie. Ezen a téren éppen ellenkezője Jilly Ádámnak, aki viszont fejben volt mindig a társaság legerősebb tagja. Boti végigjárta nálunk a teniszsuli valamennyi lépcsőfokát, most pedig évvégére ott lehet a korosztályos top száz kapujában. Sőt, ezt akár már előbb is elérheti, amennyiben komolyan hisz benne és mindent megtesz érte. A képességei adottak hozzá. Ezt már májusban, Gyulán, első férfi ITF-tornáján is bizonyította, hiszen a selejtezőtábláról két győzelemmel felküzdötte magát a főtáblára. Most már felnőtt meccsekre is szüksége van, miközben jövőre, utolsó éves juniorként saját korosztályában is szerezhet még hasznos tapasztalatokat a legjobbak között.
Az Alfa Ti játékosa, pici gyermekként nagyon szeretett hobbiteniszező édesapja ütőjével játszani, ezért vitték le szülei már négyévesen a Grand Slam Parkba. Mivel nyomban megtetszett neki a sportág, valamint a klub hangulata, ott is ragadt. Pedig a fociban is ügyes volt, Budafokon játszott, s tíz-tizenegy éves koráig párhuzamosan űzte mindkét sportot. Azután választania kellett, és inkább a kisebb, sárga labda mellett döntött.
Major Áron János és Nagy Botond (balról jobbra) a hétvégi párosgyőzelem után
− A focit persze a csapatért, a teniszt pedig az egyéni lehetőségek miatt szerettem, a jó közösséget azonban az Alfán is megkaptam – idézte fel a döntés hátterét Nagy Botond, akit most már választásának helyességében az eredmények is igazolnak. – Baleja Konorral például piros pálya óta együtt játszunk, nagyon szoros barátság alakult ki közöttünk, de a töbiekkel is összetartó közösséget alkotunk. A nyári táborokban kovácsolódtunk igazán össze, ezek a mai napig nagyon szép emlékként élnek bennem. Sokat teniszeztünk, ugyanakkor rengeteg jó programban is részt vettünk. Gyakorlatilag a kezdetektől kezdve versenyeztem, szinte belenőttem a meccsek világába, mindig is az életem része volt ez a fajta kihívás. Sohasem éreztem kötelező feladatnak a tornákon való indulást, kifejezetten szeretem összemérni a tudásomat másokkal. Nem is igazán tudnám elképzelni, hogy csak edzésekre járjak.
A fiatal teniszező úgy gondolja, nagyon sokat lendített a karrierjén, amikor öt-hat éve ifjabb Szabó Tamás is bekapcsolódott a felkészítésébe, de ugyanilyen inspiráló volt számára Jilly Ádám érkezése is. Addig elsősorban Mihálka Attila és idősebb Szabó Tamás irányította edzéseit.
− Tomitól szakmailag és emberileg is nagyon sokat kaptam, szerintem jót tett nekem a szigorúsága. Ugyanakkor mindig őszintén beszél a problémákról is, ha nem dolgozunk rendesen, azt mindig nyíltan elmondja. Mi pedig megértettük, ha eredményt akarunk elérni, akkor nincs más út, mint a kemény munka – fogalmazta meg saját, és egyben az Alfa TI filozófiáját Nagy Botond, aki nem titkolja, hogy eddigi karrierje során mélypontok is akadtak, amikor minden erőfeszítése ellenére sem jöttek az igazi eredmények. Az idén elveszített ITF-döntők mellett nyáron sérülés is nehezítette a dolgát, a májusi J60-as győzelmét követően például egy elhúzódó kézprobléma miatt szakadt meg a jó sorozata. Pedig Pasaréten végre megtanult tornát nyerni, ami a mostani sikerhez is hozzájárult.
A budapesti győzelem után így értékelt a fiatal játékos:
Nagy Botond a hétvégén nemcsak egyesben, de párosban is remekelt, hiszen a vasasos Major Áron János oldalán is tornagyőzelmet ünnepelhetett, ami idén már a harmadik páros siker volt a számára. A döntőben óriási csatában vertek egy litván, német kettőst. Az alfás teniszező számára azonban az egyes versenyek maradnak a fókuszban, az október végi székesfehérvári J200-as tornán való részvétele például nagyon fontos lesz az évvégi korosztályos világranglistás helyezése szempontjából. Ugyanakkor azt is lemérheti, hogy a J100-as győzelmet követően, a várhatóan erősebb mezőnyben, mire lesz képes.
− Mindenképpen egy új szint lesz a számomra, nagyon várom már, hogy ezen is bizonyíthassak – tette hozzá Nagy Botond, aki a Vörösmarty Mihály Gimnázium sportosztályos tanulójaként igyekszik a lehető legtöbb órán részt venni. Egyrészt a jó közösség miatt, másrészt pedig azért, mert úgy tudja jobban elsajátítani az anyagot, ha ahhoz tanári magyarázatot is kap. – Azt hiszem, az egyik legnagyobb erősségem a küzdeni tudás, bár ez kívülről nem mindig látszik. Lehetetlen, vesztes helyzetekből is képes vagyok visszajönni. Technikailag néha a tenyeresem, néha a fonákom a jobb. Ausztriában kicsit módosítottunk az eddigi taktikán, előbbivel támadtam, és irányítottam, utóbbival pedig inkább stabilan tartottam az ellenfelet. Az elképzelés tökéletesen bejött. A szervák terén viszont még sokat kell fejlődnöm, a fogadás sokkal jobban megy. Hosszú távon azonban arra kell törekednem, hogy ne maradjon gyenge pontom. A korosztályos top százban ugyanis már nem lehet ilyen előnyt adni az ellenfeleknek.
