A Nemzetközi Tenisz Szövetség teszteli a WTN (World Tennis Number) elnevezésű rendszert, s az egyes tagországok is megkapták a felkészülésre való ajánlást.
Eltérő a vélekedés az előnyöket, illetve hátrányokat illetően.
Hazai tapasztalat is rendelkezésre áll az ilyen „head-to-head” alapú rangsorszerkesztésről a 80-as évek végéről. Nagy bukta volt.
London több Brüsszelt akar...? Lássuk, miről is van szó!
Az MTSZ is hozzálátott az ITF tesztelésének adatfeltöltéséhez, derül ki az iroda munkatársa által megfogalmazott körlevélből, mely a hazai versenybírókat figyelmezteti a hibátlan eredményközlésre.
„A Magyar Tenisz Szövetség előbb-utóbb áttér a rating rendszerre. Ez azt jelenti, hogy a tábla minden egyes mérkőzése eredménnyel kerül be, négy évre visszamenőleg. Tárgyalások folynak a rendszer átvételéről, az elmúlt négy év versenyeit fel kell tölteni a rendszerbe.”
A tenisz-palya.hu érdeklődésére az MTSZ újonnan munkába állt Játékvezető és Versenybíró Bizottsága nem tudott ugyan a rendszerrel kapcsolatos hazai elképzelésekről, de azt ígérték, hogy tájékozódnak, s válaszolnak érdeklődésünkre. Nyirő László, nemzetközi versenybíró az alábbi összegzésben foglalta össze a tapasztalatokat.
- Érdeklődésünkre a munkatárs közölte, hogy a nemzetközi szövetség WTN (world tennis number) rendszeréhez való csatlakozásról van szó. Mivel nagyon kevesen tájékozottak, akár a szövetség döntéshozói közül is a fenti rendszer mibenlétéről, a JVB úgy határozott, hogy tájékozódik a várható előnyökről és hátrányokról, különös tekintettel arra, hogy a tervezett változás a bírói testület munkáját is érinti.
Mit takarnak a rövidítések?
A nemzetközi szövetség sportágfejlesztési programjában (Play&Stay) jelent meg az International Tennis Number (ITN) fogalma. Kilenc kategóriába lehet ez alapján sorolni a játékosokat, a legjobb profiktól a teljes kezdőkig, így mindenki képes önmagáról megállapítani, hogy teljesítménye, játékereje alapján hol a helye. (a kategóriák pontos leírását lásd az 1. sz. mellékletben) Ez a kategorizálás hasznos lehet elsősorban a partnert kereső amatőrök, vagy a különféle tenisztáborokhoz, klubokhoz csatlakozók számára, elterjedése nem jár kockázattal.
A World Tennis Number (WTN) fogalma szintén az ITF fejlesztési programjában jelent meg. Ez egy olyan ranglistakészítő algoritmus, amely összehasonlítja a játékosok egymás ellen elért számszerű eredményeit, és ebből kalkulálja ki egymáshoz képest az egyes versenyzők játékerejét. Első ránézésre ez a módszer rendkívül egyszerűnek és hatékonynak, igazságosnak tűnik, ugyanakkor rengeteg buktatót tartalmaz.
Hazai tapasztalat is rendelkezésre áll az ilyen „head-to-head” alapú rangsor szerkesztésről. Az első nagyobb, céges számítógépek megjelenésekor egy támogató elvállalta, hogy a magyar versenyek összes mérkőzését gépre viszi, és írtak hozzá egy ilyen összehasonlító programot. Két éven keresztül ezzel a módszerrel készült a hazai erőlista a nyolcvanas évek végén.
Az eredmény katasztrofális volt.
A módszer legfőbb gyengeségét a nagyfokú instabilitás jelentette, vagyis, ha bármilyen apró változtatást kellett megtenni a már bevitt adatokban, akkor az egész sorrend borulhatott. Ilyen lehetett egy kimaradt eredmény pótlása, vagy egy játékos téves beazonosítása, például. Előfordult, hogy aki a korrigálás előtt a 29. helyen állt, a hibajavítás után a 31. lett, tehát kicsúszott az I. osztályból, pedig az ő személyes eredményeiben nem volt semmi változás. A versenyzési kedvre is negatívan hatott a rendszer, mert mindenki igyekezett elkerülni a nehezebb ellenfeleket, és egy-egy jobb eredménnyel a tarsolyában már nem indult újabb versenyeken, nehogy kikapjon.
Megváltásként hatott a profiknál (ATP-WTA) már akkor és azóta is használt rangsorolási módszer hazai bevezetése, ahol mindenki pontosan látta, miért mennyi pontot kap, és látta az ellenfelei pontszámát is, míg előzőleg az „összehasonlítósdi” mindenki számára teljesen kiszámíthatatlan, átláthatatlan volt.
A leírt hátrányok a mai napig érvényesek, annak ellenére, hogy azóta korszerűbb számítógépek és jobb algoritmusok állnak rendelkezésre.
Az ITF érthető módon nagy erőkkel agitál a bevezetés mellett. Számukra az a fontos, hogy adatbázisukban a világ minden tájáról minél több név és eredmény jelenjen meg, tehát bizonyítsák a világnak (és a szponzoroknak), hogy a tenisz él és virul.
Valahol párhuzamot is lehet látni a nagypolitikával, mert itt is egy globalizációs törekvés húzódik meg, amelynek nemcsak az egységesítés a célja, hanem anyagi érdekek is tetten érhetők. Csak úgy lehet ugyanis technikailag megoldani egy ilyen adatbázis létrehozását, ha digitális kóddal azonosítanak minden szereplőt. Ez a módszer már létezik, aki ITF nemzetközi versenyt játszik, juniortól szeniorig, annak mind ki kell váltani egy ilyen IPIN nevű kódot, amit viszont nem adnak ingyen, sőt évente újra és újra kell érte fizetni. Könnyen megtörténhet, hogy a rendszerhez csatlakozóknak majd akkor is szükségük lesz ilyenre, ha csakis kedvtelésből, hazai eseményeken ütögetnek, és innen kezdve az ovistól a nagymamáig mindenki tejelhet évente az ITF-nek.
Erre mondta a régi vicc: ügyes...
Az egyes nemzetek hozzáállása, szuverenitásuk szintje szerint változó. Egy tavaly tartott szakmai konferencián három Grand Slam-ország (Anglia, Egyesült Államok, Franciaország) képviselője számolt be tapasztalataikról. Prezentációjuk azt a részét, amelyben az előnyöket és hátrányokat elemzik, a 2., 3. és 4. számú mellékletben közöljük.
Az angolok átvették a WTN használatát, a másik két ország maradt a saját rendszerénél, pontosabban az amerikai USTA bizonyos célokra használja a WTN-t is.
A sportág méretében hazánkhoz jobban hasonlítható országokat is megkérdeztünk. A szerbek nem értik, mit is akar tőlük az ITF, a hollandoknak saját jól bevált rendszere van, a szlovákoknak szintén. Egyelőre nem tervezik a WTN-hez való csatlakozást, a jövő még bizonytalan.
Konklúzió
a) A rangsorkészítés szabálya a sportágfejlesztés fontos eszköze, amelynek segítségével jól lehet befolyásolni a játékosok versenyeztetési politikáját, hány eseményen és hol induljanak. Erről a fegyverről nem szabad lemondani.
b) A WTN önmagában nem képes a nemzeti rangsor összes funkcióját betölteni, például a párosok eredményeit egyáltalán nem veszi figyelembe.
c) Kétféle rangsorkészítési módszer egymás melletti használata azért életveszélyes, mert a törvényszerű különbségek aláássák mindkét rendszer hitelességét és megkérdőjelezik a tenisztársadalom szemében mindkettő megbízhatóságát.
d) Egy ilyen nagy horderejű szakmai döntés feltétlen elnökségi határozat eredménye kell legyen, ilyennek a határozatok, de még a napirendek között sem láttuk nyomát – legfeljebb a már megszűnt régi versenysport-bozottság foglalkozott vele.. A gondos és alapos megfontolásra azért is szükség lenne, hogy a tervezett digitalizáció ennek megfelelően történhessen meg.
e) Az elmúlt évek eredményeinek „feltöltése” egy idegen adatbázisba azért is aggályos, mert a résztvevők nem járultak ehhez hozzá, a versenyzésük nem annak a tudatában alakult, hogy eredményeik ilyen módon befolyásolhatják majd egy későbbi erősorrend kialakulását.
*
Mellékletek
1.: International Tennis Number kategóriák