Sok évtizedes munkásságáért elismerő oklevelet kapott a hazai szövetségtől Filadelfi Gábor versenybíró.
Árvay Sándor
Az MTSZ és a Játékvezetői és Versenybírói Bizottság nevében Gergely Ákos adta át az elismerést a szakembernek, aki sok éven keresztül versenybíróként szolgálta a hazai teniszt.
A 80. születésnapját márciusban ünnepelt Filadelfi Gábor a magyar teniszvilág egyik elismert alakja, akinek munkássága különösen jelentős a monori teniszéletben. Szülőhelyén, Diósgyőrben Lovcsányi Jenő szeretette meg vele a teniszt, később versenybíróként elsősorban Gorodi Lászlótól és Taróczy Jenőtől merített példát a sportág iránit tiszteletből és alázatból. Elkötelezettsége és szenvedélye a sport iránt példaértékű, munkássága pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Monoron nagyszerű teniszélet alakult ki. De nem csupán a Pest megyei településen, hanem a hazai teniszsport számos területén - játékvezetőként, versenybíróként a pályákon, a kilencvenes évektől másfél évtizeden át e területek szövetségi bizottságának tagjaként a szervezési, versenyrendezési munkában is aktív szerepet vállalt.
Versenybírói karrierje során sok hivatalos tornán tevékenykedett, elmondása szerint legnehezebb feladata mégis az amatőr szakághoz kötődött.
- Munkahelyemen, a Magyar Villamosrendszer-irányító Rt-nél (MVM), ahol villamosmérnökként dolgoztam bő két évtizeden át, s nem tudtam sokáig rejtegetni a teniszhez való kötődésemet. Hamar rám bízták a villamosipari dolgozók tenisztornáinak szervezését, ami nem volt kis feladat, hiszen szerte az országból mindig kétszáz fölött volt a résztvevők létszáma. Ez önmagában még nem is olyan nagy gond, ám a családi esemény jellege hozta, hogy ugyanabban a mezőnyben szerepelt a kezdő amatőr és a hivatalos szinten teniszező OB-s csapatjátékos is, s úgy kellett alakítani a játékrendet, hogy mindenki elégedett legyen a baráti teniszezés végén. Úgy tűnik, nem volt eredménytelen e munkám, hiszen a mostani MTSZ-elismerés után a Facebookon számos egykori munkatársam jelentkezett, sokan négy évtized után "bukkantak rám", s gratuláltak.
Filadelfi Gábor elmondta azt is, mindig az vezérelte, hogy versenybíróként profi tornán, gyerekek között, felnőttek viadalán, céges eseményen vagy csapatbajnoki meccsen egyenlő feltételeket biztosítson valamennyi szerepelőnek.
- Kezemben tartom a Magyar Tenisz Szövetség oklevelét, melyhez rögtön hozzáteszem, hogy ez az elismerés nagy részben a feleségemet illeti meg, aki mindvégig tolerálta teniszes tevékenységemet. Az, aki családos emberként már végzett ilyet, az tudja, hogy ez - időigényessége miatt - mennyire próbára teheti a családi életet, mert az együtt töltött időt rövidíti meg. Nekem meglehetősen messzinek tűnik már az az idő, amióta csak lelkes rajongóként követem a hazai teniszéletet (kezdetben még előfordult, hogy álmomban sorsoltam és játékrendet készítettem), ezért külön is jólesik, hogy az MTSZ még ennyi idő után is gondol rám.
S a famílián belül sem téved ismeretlen területre, ha otthon rendszeresen a teniszről beszél. A tenisz az élete. Felesége, Ildikó a Sportkórház fogorvosaként is kapcsolódott a sportághoz, gyermekeik közül Zsolt versenyzőként, edzőként és az édesapa által létrehozott négypályás monori tenisztelep üzemeltetőjeként vitte tovább a kapcsolati vonalat, miként Szilvia is, aki orvosként a közelmúltban rendezett világbajnokságon is részt vett, s gyakorta szerepel a hazai szenior versenyeken. is.
- Egy valamit még meg kell magyaráznom. Az oklevélen szereplő fotót. Amely a Roland Garros centerpályáján készült, s bírói székben én ülök. Természetesen nem a Grand Slam torna idején, hanem egy nyugodt nyári napon, egy magyar turistacsoport látogatásán, amikor a fotózáskor, a móka kedvéért helyet kértem a "magasban".
Talán ne is nevezzük mókának.
Kiérdemelt ajándék ez. Elégtétel annak a versenybírónak, aki visszafogott, csendes stílusával, nagy szakmai tudásával mindig a legmagasabb színvonalat biztosította a versenyek lebonyolításában.