A kutatók szerint a sportokkal kapcsolatban a teniszhez köthető a legnagyobb élettartam-emelkedés, megelőzve ezzel a focit, az aerobikot, az úszást, a futást és a kerékpározást, amelyek átlagosan 3-5 évvel hosszabbíthatják meg az életünket. A tenisz páratlanul kombinálja a fizikai, a szellemi és a szociális előnyöket – vagyis mindent felölel, ami a hosszú, egészséges élethez kell.
British Journal of Sports Medicine/Mayo Clinic Proceedings/Nők lapja - Rimóczi Ancsa
Sosem voltam nagy sportember, ennek ellenére a tenisszel mindig fogást lehetett találni rajtam – akár nézni kellett, akár csinálni. Lenyűgözött, hogy a labda helyezgetése eltereli a figyelmet arról, mennyit is rohangál az ember, ami különösen a hozzám hasonló, futni nem szeretők számára teheti igazán szimpatikussá ezt a sportot. Lelkes amatőrként a mai napig szívesen játszom, ha lehetőségem nyílik rá. (Csaba bá'nak, egykori tesitanáromnak és edzőmnek innen is köszi a türelmet!)
Részben ezért is örültem annak, amikor az év negyedik Grand Slam-tornája, a US Open a „tenisz erejét” ünnepelte. Az esemény látogatottsági rekordokat döntött, tematikájára pedig a szakértők is felkapták a fejüket – utánajártunk, miért gondolják úgy, hogy ez lehet a világ legegészségesebb sportja!
A teniszezők 10 évvel tovább élnek
A világ nem véletlenül csodálkozik rá újra és újra egy olyan sportra, ami a 11. század óta létezik. Tagadhatatlan, hogy nézni is, művelni is izgalmas. A hozzáértők szerint töretlen sikere sokszínűségében rejlik: több formában, szólóban és párosban is játszható, és sokféle kihívást jelent a test és az agy számára, beleértve a kitartást, a sebességet, a technikai készségeket, a csapatjátékot és a stratégiai gondolkodást.
A Mayo Clinic Proceedings orvosi szaklapban megjelent tanulmány szerint a teniszezők csaknem 10 évvel tovább élnek, mint azok, akik semmilyen mozgást nem végeznek. Állítólag a sportokkal kapcsolatban a teniszhez köthető a legnagyobb élettartam-emelkedés, megelőzve ezzel a focit, az aerobikot, az úszást, a futást és a kerékpározást, amelyek átlagosan 3-5 évvel hosszabbíthatják meg az életünket.
Hogy miért is lehet ilyen hatással az egészségre, azt nem lehet pontosan meghatározni. Annyi viszont biztos, hogy az egész testet megdolgoztatja, miközben a játékosak oda-vissza körbefutják a pályát. A tenisz más sportoktól eltérően a mozgásszervi rendszer egészen sokoldalú használatát igényli, amihez a keresztmozgásoknak, hirtelen irányváltásoknak; gyors indításnak, futásnak és a meg-megállásoknak is közük lehet.
A gyakori ütőlengések fenntartják az izomtömeget a vállakban, a törzs stabilizálódik, a futás pedig erősíti a hát- és lábizmokat, ami többek között egészségesebb csontokat is eredményez, amennyiben rendszeresen űzzük. Az ismétlődő mozgások gyors és intenzív váltakozása számos előnnyel jár a szervezet számára – különösen, ha egyéniben játszunk, amikor egyedül kell betöltenünk a térfelet.
A tenisz mindemellett javítja a mozgástartományt, a finommotoros készségeket, az egyensúlyt és a rugalmasságot, amire szükségünk is van, ha elérnénk vagy elütnénk a labdát, ha hirtelen elfordulnánk, felgyorsulnánk vagy lelassulnánk minden egyes mozdulat után.
Mondhatni, hogy az atletikusság szinte minden szegletét felöleli, és egy kiadós kardió edzéssel is felér. Nincs olyan testrész, amit a tenisz ne mozgatna át.
Az intenzív mozgásforma a British Journal of Sports Medicine című folyóiratban megjelent tanulmány szerint 56%-kal képes csökkenteni a szívbetegség miatti halálozás kockázatát azáltal, hogy mérsékli a vérnyomást és javítja a koleszterinszintet. Mindennek fényében tehát nem is annyira meglepő, hogy a teniszezők nagyobb eséllyel élhetnek tovább.
A mentális egészséggel is csodát tesz
Eddigi kutatások szerint a teniszezők kevésbé hajlamosak szorongásra és depresszióra, ami azt is megmagyarázza, miért lehet alacsonyabb esetükben az Alzheimer-kór és a demencia kialakulásának kockázata.
A tenisz alkalmazkodóképességet, gyors reakcióidőt és folyamatos stratégiai tervezést igényel, ami a kognitív képességekre, az agyműködésre és a memóriára is jótékonyan hat. A már említett ismétlődő mozgássorozatok a hippokampuszt, az agy tanulásért és emlékezésért felelő központját egy neurotróf faktornak nevezett fehérjével látják el, ami a tudósok szerint az öregedéssel összefüggő kognitív hanyatlás ellen is védhet.
Nem beszélve arról, hogy a játék nincs korosztályhoz kötve, megfelelő egészségi állapot, illetve egy jó partner mellett bárki végezheti, ami segít kielégíteni a szociális igényeket, ezáltal pedig a társas izolálódás kockázatát is csökkenti.
Kétségtelen, hogy a tenisz nagyszerű sport, de érdemes szót ejtenünk a hátrányairól is – elkezdeni ugyanis nem mindig egyszerű. Ha kiaknáznánk az előnyeit, és igazán élvezetes labdamenetekre vágyunk pötyögés helyett, elengedhetetlen az alapok elsajátítása, ami időigényes, és amihez egy jó edző segítsége is szükséges.
Mivel a biztonságot is szem előtt kell tartanunk, nem érdemes elaprózni a megfelelő minőségű felszereléseket sem, melyek további kiadásokat jelenthetnek, amennyiben nem szeretnénk bérelni. A másik, ami megnehezíti a dolgot, az a partner hiánya – egyedül maximum csak fallabdázni lehet. (Utóbbit megtettem, a konyhaablak nem volt hálás érte.)
Ha azonban megvannak az alapok, és egy velünk egy szinten játszó partner is akad, szerencsére pályát is bérelhetünk a legtöbb nagyvárosban, ami két részre osztva jóval költséghatékonyabb megoldást jelent. Ha valami miatt mégsem ez a mi sportunk, de szívesen kihasználnánk néhány előnyét, gyorsabban és költséghatékonyabban elsajátíthatjuk a squash és a tollaslabda alapjait, melyek a teniszhez hasonlóan dinamikusak és pörgősek. Előbbihez ráadásul partner sem kell, egyedül is végezhetjük bármikor, amikor kedvünk szottyan.
A végére pedig itt hagyunk egy idézetet Márai Sándortól, aki talán mindennél pontosabban összefoglalta, miért is annyira szerethető sport a tenisz (amit egyébként nem véletlenül szokás a világ legudvariasabb sportjaként is emlegetni):
„Különösen a teniszt szerettem meg, mikor elmúltam negyvenéves; ez az egyetlen humanista sport; ember megy ember ellen, minden erővel, de örökké távolság marad a küzdő felek között, nem érintik egymást. Mint ahogy Luther nem látta soha Erasmust, akivel egy életen át párbajozott.”
Illusztráció: okosmozgas.hu
