Korosztálya legjobbjaként ígéretes jövő várt Kalocsai Péterre, aki egy korábbi súlyos vállsérülés miatt végül nem a profik között, hanem egy amerikai egyetem színeiben játszik jelenleg eredményesen. A még mindig csak 21 esztendős, veszprémi születésű fiatal, az idei nyári szünetben tagja volt a Szuper Liga-bronzérmes PG Tenisz csapatának, tanulmányai végeztével pedig egy felnőtt teniszkarrier lehetőségét sem zárja ki.
Gy. Szabó Csilla
2018-ig sikert sikerre halmozott az akkor tizenöt esztendős Kalocsai Péter, aki teniszkarrierje érdekében azt is vállalta, hogy Veszprémből Budapestre költözzön. Egyedül. Mindössze tizenhárom éves volt ekkor, így az őt fogadó TM vezetőedzője Selmeci Petra nemcsak mestere lett, de egyfajta gondviselője is, aki a maga módján igyekezett pótolni a kisfiú otthon maradt szeretteit. Az együttműködés a lehető legjobban alakult, továbbra is vezéregyénisége maradt a korosztályos válogatottaknak, 2018 nyarán pedig egy ITF-csapattal is túrázhatott a nemzetközi szövetség tehetséggondozó programjának köszönhetően. Gyorsan lépkedett felfelé az U16-os európai ranglistán, célja az volt, hogy az évvégi mesterversenyen is pályára léphessen. A sors azonban kegyetlenül közbeszólt.
− Varsóba indultam egy fontos versenyre, hiszen a Masters pontversenyében a harmadik helyen álltam, be akartam biztosítani a helyemet a korosztályos barcelonai döntőben – idézte fel karrierje első fordulópontját Kalocsai Péter, aki még mindig őrzi azt a 2018-as U16-os Tennis Europe évzáró rangsort, amelyen 11. helyen jegyezték, a vele egyidős Carlos Alcarazt pedig a 18.-on. – Már a reptéren is nagyon lógott a karom, a helyi orvos szerint pedig olyan rossz volt a helyzet, hogy nem is engedett játszani. Hazatérve labrum szakadást állapítottak meg a vállamban, fiatal korom miatt azonban a műtét helyett gyógytornával próbálkoztunk, ami egy ideig segített is. A következő évben ismét csúcsformába kerültem, ismét jöttek a nemzetközi eredmények. A Covid esztendejét már a juniorok között kezdtem, keményen edzettem, szponzort is találtunk, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van.
Kalocsai Péter a konferencia-győztes csapat bal szélén
Ekkor azonban egy betegség, mégpedig egy vakbélgyulladás jelentett újabb kemény próbát a számára, szerencsére éppen a perforáció előtt sikerült megműteni. Utóbbinak örülnie kellett volna, a kihagyás is csupán négy hétre szólt, mégis különösen nehéz időszak kezdődött a számára. Saját bevallása szerint megbillent mentálisan, és a tenisz iránt érzett tűz is alábbhagyott. Természetesen továbbra is igyekezett profi módon élni és edzeni, de más dolgok is érdekelni kezdték. A gyakorlásokat pedig inkább munkának tekintette, mint élvezetnek, jóllehet ez rá korábban sohasem volt jellemző. Az igazán nagy kiábrándulás akkor érte, amikor a vállsérülése kiújult. Környezete, családja és edzői, akik szintén sok áldozatot hoztak a karrierjéért ugyan nem értették pontosan mi zajlik benne, de továbbra is segítették, támogatták, tartották benne a lelket.
− Boros Attilával három hazai junior ITF-torna párosversenyét is megnyertük, novemberben azonban olyan rossz állapotba került a vállam, hogy elkerülhetetlenné vált a műtét – beszélt a sorsdöntő 2020-as esztendőről Kalocsai, aki ma már tenessee-i egyetem főszakán sportmenedzsmentet, mellékszakán pedig vállalkozásfejlesztést tanul kitűnő átlaggal, az elmúlt négy szemeszter során minden alkalomban országos dékáni kitüntetésben részesült jó tanuló, jó sportolóként. – Komoly beavatkozás volt, három implantátum került a vállamba és a porcomat is visszavarrták. A félévesre jósolt kényszerpihenőből végül egy teljes esztendő lett, a visszatérés tehát nehezebb volt a vártnál. A hegek feszültek, a kar mozdulataim pedig jelentősen beszűkültek. A mindennapos gyógytorna kezdte csak oldani a problémákat. S hogy minek volt köszönhető egy ilyen súlyos sérülés? Mivel kézilabdázóként indultam, egy onnan hozott rossz mozdulatsor rögzült bennem, amely végül nem bírta a nagy terhelést, és azt, hogy néha sérülten is játszottam. De annyira szerettem a teniszt és olyan motivált voltam, hogy ez utóbbi nem is volt kérdés a számomra.
Kincses Kristóf és Kalocsai Péter (balról jobbra). Két fiatal magyar teniszező, amikor egyetemistaként Amerikában találkozik
Tizennyolcszoros országos bajnokként, tíz szezonon át veretlen volt a hazai utánpótlás-mezőnyben, utolsó éves juniorként mégis B terv után kellett néznie, hiszen nem volt abban az állapotban, hogy megalapozzon egy felnőtt karriert. A tengerentúlról már korábban is kapott egyetemi ajánlatokat, így ez tűnt számára az egyetlen járható útnak. A válla miatt nem keresett top 10-es csapatot, de azért a végül befutó East Tennessee University-n is komoly tenisz műhely működik, hiszen az első divízió legjobb 50 együttese között vannak. Ráadásul az ottani vezetőedző kifejezetten ragaszkodott Kalocsai személyéhez, a felajánlott százszázalékos teniszösztöndíj pedig pontot is tett a kérdés végére. Két évvel ezelőtt, 2022. augusztusában költözött ki az Egyesült Államokba.
− Utolsó esélyként ragadtam meg a lehetőséget, a nehéz és küzdelmes éveket követően – beszélt döntéséről Kalocsai Péter, aki a mai napig nem bánta meg választását. Sőt! – Az amerikai edzőket nem zavarta a vállam állapota, sem a korábbi sérüléseim, csak a lehetőséget látták bennem. Nekik lett igazuk. Az egyetemi tudományos háttérnek és a nagyszerű körülményeknek köszönhetően nagyon sokat fejlődtem és ez az eredményeimen is meglátszik. Konferenciagyőztes csapatunkban kettes pályán a mai napig nagyon jól tartom magam. Mindkét évben bejutottunk az NCAA országos fináléjába, a konferencia nyolcas döntőjében három egyéni meccsemből mind a hármat megnyertem. De talán ennél is fontosabb, hogy visszatért a tenisz iránti szeretetem, ismét örömmel lépek pályára. Ebben nagy része van a társaságnak is, ösztönözzük, hajtjuk egymást. Persze nem volt könnyű belerázódni a sok és kemény edzésbe, de olyan elfogadó a közeg, hogy most már tényleg nagyszerűen érzem magam. Ugyanakkor az is egy célt adott a számomra, hogy egymásért és a csapatért is küzdünk, nemcsak magunkért.
Kalocsai Péter (jobbról a negyedik) a PG Szuper Liga-bronzérmes csapatának tagjakéntFotó: MTSZ
Kalocsai szerint nagyon sokat és szinte mindenben fejlődött. Igaz, a válla miatt kicsit azért át kellett alakítania a játékát. Mivel a szervái nem olyan erősek és biztosak, a fogadás terén igyekszik kiemelkedően teljesíteni. Szerencsére korábban is alapvetően támadó stílusban teniszezett, így nem jelent számára nagy problémát, hogy a labdamenetek gyors lezárására törekszik.
− A sportösztöndíjnak köszönhetően nem kellett véglegesen feladnom a tenisszel kapcsolatos korábbi terveimet, s most, hogy egyre jobb állapotban vagyok, ezek egyre valóságosabbnak tűnnek. Amerikai ITF-tornákon ugyan eddig nem indultam, mert szinte egész évben megy a bajnokság, a jövőben azonban már ez is szerepel a terveimben. Különösen Nyaranta, idén azonban még pihenni szerettem volna, mert kemény év áll mögöttem. Nagyon örültem annak, hogy bekerülhettem a PG-be, hiszen ismét együtt játszhattam a legjobb barátaimmal, Sztasák Jonatánnal, Deli Mersével, Miljanic Markóval, Tomori Benedekkel, Belkovics Achilles-lel és Gubi Trisztánnal. Ranglista nélkül most csak egy páros jutott nekem, de majd jövőre jobban alakul ez is – tette hozzá Kalocsai Péter, aki szerint a sérülések és a betegségek miatt éppen a legfontosabb korosztályos év munkája maradt ki az életéből. Amikor napi négy-öt órát kellett volna edzenie, ő otthon lábadozott.
Kalocsai Péter nagyon nehezen dolgozta fel a történteket. De úgy gondolta, hogy a hosszú évek alatt a teniszbe fektetett energiákat nem szabad csak úgy elengedni. Korábban elért eredményeiben bízott, miközben családja, edzői és barátai támogatására támaszkodott.
− Rajtam kívül oly sokan mások fektettek időt, energiát és pénzt a karrierembe, hogy ennek nem lehet csak így vége – ismerte el Kalocsai. – Ráadásul annyi mindent kaptam a tenisztől, fiatalon bejárhattam Európát és életreszóló barátságokat köthettem. Ez igenis egy érték, amelyet meg kell becsülni. Igyekszem így tenni, és annak reményében megyek vissza a következő két évemre, hogy nyitva maradt az út számomra egy felnőtt profi karrier előtt, amely csak egy lehetőség a sok közül. Még ha csábító is. Igazából most még nem tudom pontosan, mi lesz velem két év múlva. A lehető legjobb lehetőséget igyekszem majd választani. Ami a profi tenisz is lehet, de a tanulmányaim függvényében akár egy civil pálya is.
Kalocsai Péternek is van már győzteseknek járó gyűrűje
