Debrecenben, a Liget lakópark modern házai között bóklászva legkevésbé arra gondol az ember, hogy az egyik megnyíló garázsajtó mögött teniszes régiségekre, sok évtizedes ütőkre bukkan.
Árvay Sándor
Olyan relikviákra, melyekkel talán nagyszüleink ütötték a labdát. Trapéz alapú prések, finom szövetű tokok, legendás ütők, melyek mindegyikének származásáról, névadójáról tud egy történetet Szulti, azaz Tóth Zoltán. Húszéves koráig a Tatár TC és a DEAC OB II-es játékosa volt, napjainkban az egyetemi klub 13-as pályáját bérelve oktat ifjakat és idősebbeket.
S gyűjti a régmúlt korokban használt teniszütőket.
A tenisz szeretetéről azt vallja, ismernünk kell a játék múltját és hagyományait is. Azon dolgozik, hogy a garázsvarázs majd valamely klubban talál otthonra, bemutatván, mivel is teniszeztek elődeink. Keresi, kutatja a régi sportszereket, kapcsolatot ápol, s mentorának tartja a teniszrelikviák elismert hazai mesterét, a budai Szép Juhászné Teniszklub tulajdonos-üzemeltetőjét, Gáspár Balázst, ainek különleges, sportágtörténeti gyűjteményének otthont adó klubházba most szervez "tanulmányutat".
A debreceni teniszes régiséggyűjtőnek nagy álma, hogy talán a Dóczy József utcai egykori DEAC-teniszház, ha (részben vagy egészben) visszakerülne a sportág birtokába, méltó helye lehetne a garázsában nyugvó a muzeális értékeknek.
A debreceni teniszedző Tóth Zoltán és gyűjteményének egy része
