A folyamatos fejlődést és megújulást versenybíróként éppen olyan fontosnak tartja Rákóczi Andrea, mint korábban edzőként. A szentesi női csapattal sikereket elért szakember ma már a tornák problémamentes lebonyolításával járul hozzá sportágunk fejlődéséhez. Következetes munkájával korábbi mentorának, Droppa Erikának is szeretne emléket állítani.
Gy. Szabó Csilla
Több mint két évtizede segíti versenybíróként a magyar teniszt Rákóczi Andrea, aki nélkül ma már nehéz lenne elképzelni rangos hazai tornát. Különösen a legnagyobb szervezést igénylő korosztályos és felnőtt ob-ék, vidék és Budapest-bajnokságok esetében elengedhetetlen tapasztalata, és elhivatottsága. Utóbbi a magyarázat arra, hogy bármikor elérhető, telefonja a hétvégén is folyamatosan csöng, számára mindig a tornákon jelentkező legváratlanabb problémák megoldása a legfontosabb. Akkor is, ha éppen nem ő ül a versenybírói székben.
− Droppa Erikának köszönhetem, hogy beiratkoztam egy versenybírói tanfolyamra, és később is ő karolt fel, szinte mindent tőle tanultam ezen a téren – idézte fel a 2002-es kezdeteket Rákóczi Andrea, aki edzőként is sikeresen tevékenykedett korábban, hiszen Szentesen a Szuper Ligáig vezette a női csapatot, és egyik legnagyobb szakmai sikerének tartja, hogy bent is maradtak a legjobbak között. 2012-ben Csongrád megye év csapatának címét is megszerezték. Pedig konkurencia mindig is volt, a Pick Szeged kézilabdázói, vagy éppen a szentesi pólósok személyében. – Erika bizonyára értékelte a sportág iránti szeretetemet és elkötelezettségemet, hiszen késő estig, néha éjszakába nyúlóan is ott maradtam vele a pálya szélén. A lehető legtöbbet szerettem volna megtanulni tőle, és ez másképp elképzelhetetlen lett volna. Becsülettel végig jártam mellette a szamárlétrát, minden feladatot örömmel végeztem. Korai és tragikus halálával egy kiváló szakembert veszített el a sportág, én pedig egy példaképpel és baráttal lettem kevesebb. Igyekszem tovább vinni az örökségét, hozzá hasonlóan, szigorúan és következetesen végezni a munkámat. Ugyanakkor sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy gyermekekkel foglalkozunk a korosztályos versenyeken, akiknek szükségük van a törődésre, a szeretetre és a jó szóra is.
Szép emlék a 2018-as korosztályos ob-ról. A versenybírók balról jobbra: Bodrogi Gabriella, Droppa Erika, Pétsch András, Rákóczi Andrea és Krupanics VeronikaFotó: MTSZ
Nem véletlenül említi Rákóczi Andrea éppen ezeket a tulajdonságokat a legfontosabbként, hiszen az edzői és a versenybírói énje egyaránt él benne. Még akkor is, ha a sikeres szentesi éveket követően, 2013-ban visszatért Csongrádra, ám az utóbbi években már nem edzősködik. Nem lenne rá ideje, hiszen 2023-ban nem kevesebb, mint 36 verseny problémamentes lebonyolítását garantálta, miközben az MTSZ Játékvezetői, Versenybírói Bizottságának tagjaként is számos feladat hárul rá.
− Azt csinálom, amit szeretek, és ezért az sem zavar, hogy ebből bizony nem lehet meggazdagodni – jelentette ki Rákóczi Andrea, aki azért azt sajnálja, hogy négy óra alatt levezetett három futsal-mérkőzéssel többet lehet keresni, mint tizenkét óra alatt egy tenisztornán. – Ezért is mondom azt a kezdő bíróknak, ha nem szereted a teniszt és a gyerekeket, akkor jobb, ha más elfoglaltság után nézel. Sok munka, kicsi megbecsülésért, s ez az oka a lemorzsolódásnak is. Utóbbit azonban nemcsak az anyagiakra értem, nem szeretném a pénzre kihegyezni a dolgokat. Inkább úgy fogalmaznék, hogy hálátlan feladat, amit végzünk. Egyre gyakrabban kell konfrontálódni a szülőkkel, ami leginkább a Play and Stay-korosztálynál lett érezhető az utóbbi években. Pedig mindannyian a legjobb szándékunk szerint tevékenykedünk. A legtöbb esetben először látjuk a kicsiket, miért is lennénk bárkivel is elfogultak? Ugyanakkor az is jól látható, hogy az eredmények túlzott hajszolásával gyorsan ki lehet ölni a fiatalokból a motivációt. Ebben a korban hagyni kellene őket játszani, mégpedig elvárások nélkül.
Rákóczi Andrea az elmúlt húsz évben vitathatatlan tekintélyre tett szert versenybíróként, s ezt következetességének, szigorának és szakmai tudásának köszönheti. Ha úgy hozza a sors, nem fukarkodik a büntetőpontok kiosztásában, de biztatásban sem. Ám amikor egy gyereknek komolyan felteszi a kérdést, hogy teniszezni jött, vagy pedig cirkuszolni, akkor az pontosan érzi a mondat súlyát. A szegedi születésű szakember jól tudja, hogy az iskolában igen nagy kötelezettségek nehezednek a diákokra, akik gyakran a teniszpályán engedik ki a gőzt. Ez azonban a sportszerűségnek sohasem mehet a rovására. A helyes viselkedés megtanulása legalább olyan fontos, mint a technikai elemek korai, pontos elsajátítása.
Rákoczi Andrea (középen) a szentesi női csapattal
A sikeres versenybíró viszonylag későn, 12 évesen kezdett el teniszezni Szentesen, majd 15 évesen igazolt Csongrádra, követve nevelőedzőjét, Orosz Imrét. Igen gyorsan haladt előre, 14-15 évesen már százon belül jegyezték az akkor még ezres korosztályos ranglistán. Nyaranta sokat tanult a legjobb fiatal leányversenyzőket nézve, akik Juhász Gábor vezetésével rendszeresen edzőtáboroztak a városban.
− Tizenhat éves koromig kézzel mindent megoldottam, később azonban hiányzott a láb ahhoz, hogy komolyabb eredményeket érjek el – mesélt edzői karrierje kezdetéről Rákóczi Andrea. – Felvettek a TF-re, amit végül nem végeztem el, mert az érettségi után annyi órám volt Szentesen, amennyit csak akartam. Nagyon jól kerestem, én pedig fiatal voltam, örültem a lehetőségnek. Végül Szemes Kálmán, Mandula László és Keller László előadókat hallgatva szereztem C-licences edzői minősítést. Ma már sajnálom, hogy kimaradt a főiskolai képzés, ám így is elégedett vagyok azzal, amit edzőként elértem. Amikor a Gellért SE-vel fuzionálva feljutottunk a Szuper Ligába, majd nagy meglepetésre bent is maradtunk és ötödikek lettünk, az nagyon nagy dolog volt egy vidéki csapat számára. Úgy gondolom, az egységben és az összetartásban volt az erőnk, s így olyan együtteseket is vertünk, amelyek egyénileg jobb teniszezőkből álltak. Mindenkit egyenrangúként kezeltünk, ha játszott, ha nem, a lányok pedig tényleg barátnők voltak. A csapat érdeke volt az első, és ezért mindent beáldoztunk.
Rákóczi Andrea játékvezetőként is vitte magával ezt a szellemiséget, mindig van egy jó és biztató szava a gyerekekhez. Nagyon jól emlékszik például arra a Balatonbogláron megrendezett korosztályos ob-ra, amelyen az U12-es kategória döntőjét elveszítő Marozsán Fábiánba öntött lelket a finálét követően. A ma már elsőszámú férfi teniszező figyelmét arra hívta fel, hogy az ő játéka az előremutató, éppen ezért folytatnia kell a munkát, nem kesereghet sokáig a vereségen. A jelenetet azonban nemcsak ő tartotta meg emlékezetében, de Fábi is. Néhány évvel ezelőtt közösen idézték fel a történteket, amely Rákóczi Andrea hozzáértését bizonyítja.
− A tenisz nagyon összetett sport, az ügyesség nem elég a sikerekhez. Ezt a saját történetem is igazolja. Sokat kell dolgozni az eredményekért, a csúcsra csak az juthat el, aki nem spórolja ki ezt a munkát. Ez pedig a bírókra éppen úgy vonatkozik, mint a játékosokra. Folyamatosan tanulni kell, évről évre megújulni, és kihozni magunkból a maximumot – tette hozzá Rákóczi Andrea, aki nem titkolja, Erika néni halála óta kicsit magányosnak érzi magát versenybíróként. Ez azonban nem gátolja meg abban, hogy a munkáját a tőle megszokott alapossággal folytassa. Ezzel egykori mentora emlékének is tartozik.
