A magyar Davis-kupa-válogatott tagjaként láttuk utoljára teniszpályán Fajta Pétert, akinek Keszthelyen újult ki egy nehezen diagnosztizálható sérülése. A 21 esztendős játékos karrierjét az utóbbi két évben számos hasonló probléma nehezítette, ám ő úgy gondolja, hogy ha most is kitart, később ismét sikerekben lesz része.
Gy. Szabó Csilla
A Hajdúszoboszlói SE játékosa éppen egy évvel ezelőtt, szeptember közepén érte el karriercsúcsát az ATP 477. helyén, ami húszesztendősen igen biztató volt a számára. Ekkor egy sérülés miatt közel négyhónapos kihagyásra kényszerült, s csak idén januárban kezdte újra a versenyzést. S bár az idény a folytatásban sem volt zavartalan, végül három 15 ezer dolláros ITF-tornát nyert. Az újabb kényszerpihenő előtt.
− Furcsa dolog, hogy a sérülésekről kell beszélgetnünk, jóllehet az idei évnek így is számos szép pillanata volt – idézte fel a számára vélhetően korán záruló szezont Fajta Péter, aki nem titkolja, hogy nehezen éli meg a kényszerpihenőket. Továbbra is lobog benne a tűz, társaihoz hasonlóan ő is versenyről versenyre járva igyekezne egyre feljebb a férfi teniszezők világranglistáján. – A három tornagyőzelemből az utolsó kettő salakon született, ami számomra kifejezetten nagy előrelépés, hiszen eddig a keménypályán éreztem magam a legotthonosabban. A májusi, szerbiai sikert követő héten ráadásul ismét elődöntőztem, akkor valóban ki tudtam hozni magamból a maximumot, nagyon jól ment a játék. Nyíregyházán ismét végig meneteltem, ráadásul jó ellenfelek ellen, értékes győzelmeket is arattam. S mindezt három hét leforgása alatt.
Fajta Péter lendületét egy vírusos betegség törte meg, majd kiújult a térdfájása. S bár Szlovéniában, majd Hollandiában is megpróbált játszani, a tünetek enyhülése csak időleges volt, s egyiken sem tudott teljesértékű teniszt bemutatni. A Davis-kupa hete előtt Szerbiában tért vissza egy elődöntővel, s úgy tűnt, térde nem jelent további akadályt.
Fajta Péter júniusban, a nyíregyházi győzelem utánFotó: Magyar Tenisz Szövetség
− Keszthelyen az egyik teniszedzést követően, Vaskó Balázzsal kondiztunk és egy teljesen szokványos gyakorlatsor közben nagyon erős, mélyről jövő ágyéki fájdalmat éreztem – idézte fel a Davis-kupán történteket a fiatal játékos. – Tavaly nyáron már volt hasonló problémám, de kisebb intenzitással, s akkor izomhúzódást állapítottak meg. Most azonban az első orvos sportsérvre módosította a diagnózist, amely azért igencsak más jellegű probléma. Mivel a kért MRI nem mutatott ki elváltozást, ezért nem beszélhetünk hagyományos sérvről, de húzódásról sem. Ezért nem is került még sor műtétre, hiszen ebben az esetben nem feltétlenül kell azonnal kés alá feküdni. Sajnos itthon mindössze öt éve ismerték fel ezt az általában focistákat, rögbiseket, vagy hokisokat érintő sérülést, ezért ilyen nagy a bizonytalanság. Külföldön viszont már több évtizedes szakirodalma van, így az is szóba jött, hogy a határainkon túl keressünk majd megoldást. A legfontosabb, hogy végre pontot tehessünk a történet végére, bár a tegnapi vizsgálatokkal sem jutottunk előbbre. Mivel minél előbb játszani szeretnék, addig megyek, amíg nem lesz kézzelfogható eredmény.
Különösen most a keménypályás szezon kezdetén nagy Fajtában a játék iránti vágy, ráadásul a tavalyi kihagyás miatt, az év hátralévő részében nincsenek is védendő pontjai, így ismét beindulhatna a ranglistán. Utóbbin egyébként szerinte is csoda, hogy még mindig így tartja magát, bár ez elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt két évben összesen versenyzéssel töltött fél-háromnegyed évnyi időben mindig jó eredményeket produkált. S mivel sikeres juniorkarrierje során egyáltalán nem volt rá jellemző a sérülékenység, a nyújtásokra, bemelegítésre, levezetésre pedig egyaránt nagy figyelmet fordít Vaskó Balázs és Bartha Kincső segítségével, nem igazán érti, minek köszönhetőek ezek a sérülések. S mivel kizárólag a balszerencse számlájára tudja írni a történteket, úgy gondolja, hogy most már épp itt az ideje, a szerencsés eseményeknek.
– Biztos vagyok benne, hogy most kell kitartanom és egy percig sem feladni a reményt – jelenti ki határozottan Fajta Péter. – A szívem mélyén annyira bízom magamban és a hosszú évek során befektetett munkába, hogy eddig fel sem merült bennem más lehetőség. Amikor probléma nélkül pályára tudtam lépni, nyomban jó eredményt produkáltam, ami tovább erősíti bennem ezt a hitet. Az edzéseken érezhető, hogy magasabb szintre lépett a játékom, kora nyáron határozottan éreztem, hogy nagyon összeállt a stílusom, ráadásul most már nemcsak keménypályán, de salakon is. Sokat fejlődött a mozgásom, valamint a ritörn, az alapütéseimre pedig továbbra is támaszkodhattam. Nem véletlenül nyertem azokat a tornákat. Ebben egyébként edzőim, Nagy Zoltán és Palágyi Miklós is egyetértenek velem, ők is azt várják, hogy az orvosok végre eldöntsék mi legyen, és megtalálják a hatékony gyógymódot. Szerencsére reálisan látom a dolgokat, amikor egészséges vagyok, könnyedén haladok előre az utamon. Ez utóbbi egyébként óriási motivációt jelent a számomra és nem engedi, hogy feladjam az álmaim.
