Mint ismeretes, a Lázár János fémjelezte elnökség jelentős, több milliárd forintra rúgó adóssággal vette át elődjétől a szövetség vezetését 2020-ban. A konszolidáció azóta is tart, és most először megszólalt az ügy egyik kulcsszereplője, a korábbi főtitkár. Fotónk a 2019-es közgyűlésen készült Szűcs Lajos elnökről és Richter Attila főtitkárról.
Richter Attila egykori főtitkár szeptember 15-én levelet intézett a „tenisztársadalom tagjaihoz”, abból az alkalomból, hogy a számos, aktuálisan zajló jogi eljárás egyikében első fokon neki adott igazat a bíróság. Saját védelmében felhozta, hogy a vádakkal ellentétben „csak” 950 millió forintot kellett a szövetségnek a tartozások kiegyenlítésére fordítani.
Ez az summa önmagában is óriási, ám mi van azzal a hiányzó 2 milliárd feletti összeggel melyet az IMG, valamint objektív állami szervek, a minisztérium, a NAV követelt a szövetségtől a 2013-2019 közötti gazdálkodás kapcsán. Ezek alapján kellett a 3,5 milliárdos állami konszolidáció.
A MTSZ mostani elnöksége az október 3-i ülésén jóváhagyta a testület válaszát a volt főtitkár felvetéseire, és a reagálást megküldte a szövetség tagjainak.
Mivel a téma a teniszezők társadalmának sokkal szélesebb táborát érdekelheti, ezennel minden változtatás nélkül, a nevek elírását sem módosítva, közreadjuk az eredeti levelet, és a MTSZ elnökség reagálását.
*
RICHTER ATTILA LEVELE: Tenisztársadalmi tájékoztatás tények alapján
"Tisztelt Tagszervezet, Kedves Sporttárs!
Igen, jól olvassátok, 3,5 évnyi teljes hallgatás után, valóban én írom jelen sorokat és szólalok meg.
Teszem mindezt annak teljes tudatában, hogy vannak, akik akár így, akár úgy már annyira megrögzült véleményen vannak akár személyemet, akár a teniszt érintő elmúlt éveket tekintve, hogy ezen véleményeken semmi és senki sem tud változtatni. Nem is áll szándékomban.
Akkor mégis miért fogtam virtuálisan pennát és tintát?! Nos éppen ugyanazért, amiért eddig hallgattam: a magyar teniszsport jövője miatt – no meg azért is, mert mindennek van határa!
A következő témákról, kérdésekről lesz szó a következő néhány oldalba foglalt levélben: - az aktuális szakmai szövetségi vezetés által bemondott mindenféle esztelen sokmilliárdos számokkal ellentétben, a korábbi tartozásokra 1 mrd-nél kevesebbet költöttek - munkaügyi bíróság kimondta, hogy szabályosan, kellő felhatalmazással, transzparensen jártam el főtitkárként, így a szövetség ellenem indított keresetét elutasította - az aktuális vezetés a múlt rendezésére kapott konszolidációs forrás jelentős részét felszabadította, ügyvédi költségekre (százmilliós nagyságrendben) és a saját működésére fordította - a saját szakmai döntéseik következtében tízmilliárd forint körüli költség keletkezett, azonban ezek a SAJÁT döntéseik következményei, nem más.
Kamaszkorom óta a tenisz az életem meghatározó része volt. Alig akad olyan terület, melyen ne próbáltam volna ki magam – hol több, hol kevesebb sikerrel, de mindig egy valami vezért: a sport iránti szeretett, az, hogy ha csak kicsit jobb lehet attól, amit én is teszek, akkor már megérte. Bár ebben továbbra is hiszek, azt be kellett látnom, hogy míg korábban ez volt az általánosan jellemző minden tenisztársadalmi résztvevőre, addig ez időközben szépen lassan megváltozott. Korábban a legnagyobb feszültségeket is mindig „házon belül” rendezték és rendeztük el, azonban 2017 végétől kezdődően a szennyes minél szélesebb körben való kiteregetése nem csak véletlenül történt meg itt-ott, hanem tudatos és célzott tevékenységgé lett, egy elsődleges eszköz az önös célok elérése érdekében néhány sértett és/vagy ambiciózus ember által.
Ezzel együtt a nyílt párbeszéd, az őszinte viták, a pozitív és negatív kritikák szemtől szemben való megbeszélése előbb egyre ritkább lett, majd nem csak abbamaradt, hanem ami ennél sokkal rosszabb, szinte azonnali bűnnek minősült bármi nemű kritika megfogalmazása, de már pusztán a kérdések nyílt feltevése is. Félreértés ne essék, nem a saját véleményem alapján írom ezt, hanem számtalan írásba is foglalt eset kapcsán, amik az elmúlt években az „új normává” váltak. Szomorú. Mégis, mi közöm van ehhez és miért most szólalok meg?
Egyáltalán miért írok, milyen célzattal?! Nos, a válasz sokkal kevésbé prózai fenti bevezető gondolataimnál. Azért most írok, mert most vagyok nem csak a tények birtokában, de egy elsőfokú bírósági ítélet birtokában is, ami mindazt megerősíti, amit eddig állítottam, továbbá több évnyi idő állt volna rendelkezésre azoknak, akik elvtelenül kritizálni, gátlástalanul csúsztatni és alaptalanul vádaskodni nagyon tudtak, hogy tegyenek is valamit a teniszsportért. Vártam, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor már nem mindenért „is” az előző vezetés lesz a hibás vagy amikor szépen lassan kiigazítják a korábban bemondott bődületesen nagyon marhaságokat, azonban ez sajnos nem történt meg.
Az elmúlt három és fél évben számolatlan újságírói megkeresésnek voltam kitéve. Számtalan ismert szereplő és teljesen vagy kevésbé ismeretlen, ám annál befolyásosabb szereplő keresett meg a szebbnél szebb ajánlatokkal csupán azért, hogy „meséljek”. Udvariasan, tisztelettel, de annál határozottabban mindig elzárkóztam a lehetőség elől. Nem azért, mert ne lett volna kedvem világgá kiáltani az igazamat – ami úgy mellékesen tényekkel igazolt és nem csak üres, ám annál hangzatosabb egyéni vélemények ténynek álcázva – és nem is azért, mert féltem volna, vagy mert „rosszban sántikálok”. Nem. Egyszerűen azért, mert bármit is mondtam volna, azt éppen aszerint tálalta volna az aktuális beszélgetőtárs, ami az Ő és/vagy megrendelőjének érdekében állt volna.
Nem mellesleg minden alkalommal, hogy az aktuális szövetségi szakmai vezetés csak fikarcnyi kritikát kapott, teljes erővel ütött vissza a szakmai alelnök újságcikkek és/vagy közlemények formájában, nagyjából egyetlen üzenettel, miszerint ne kritizáljon senki semmit, hiszen állítása szerint egyre csak újabb és újabb milliárdokat kell költeni a múltra, így hát nem marad semmi a jelenlegi működésre. Aki pedig kritizálni merészkedik, az a teniszsport ellensége, „Richter-párti” békaember, aki csak aláásni próbálja a még meg sem szerzett hitelét az aktuális szakmai vezetésnek. Hittem abban, hogy az én bűnbakként való kikiáltásommal ideig-óráig majd csámcsognak a témán páran, aztán viszont a diadalmasan a szövetségbe vonuló szakmai személyek végre elkezdenek a sportággal, a sportszervezetekkel, a játékosokkal, szülőkkel, fejlesztésekkel foglalkozni, ami a kötelezettségük (lenne).
Teltek, múltak a napok, hetek, majd hónapok és végül évek is, de nemhogy pozitív változás nem történt, de egyre-másra csak azt hallottam, olvastam, hogy még mindig mindenért a „korábbi vezetés” a hibás. Egy év múltán, két év múltán, de most már 3 év múltán is. A „korábbi vezetés” természetesen messze nem egyenlő velem, ám én is szerves részese voltam a korábbi szövetségnek, így engedtessék meg nekem is, hogy ezt magamra is vegyem kicsit. Főleg, hogy rajtam akarták elverni a port. Nézzük akkor, hogy melyek is azok a hangzatos állítások, bődületes marhaságok, melyek bár a tényeknek nem felelnek meg, azonban arra tökéletesen alkalmasak voltak, hogy egy alternatív valóságot hozzanak létre markovits László és „csapata” körül. Szakmai alelnök, illetve szakmai igazgató urak számtalan alkalommal állították határozottan, hogy annak oka, miszerint nem halad a magyar tenisz ügye előre, nem valósulnak meg azok a sportszakmai ígéretek, melyeket oly vehemenciával ígértek, illetve kértek korábban számon a szövetségen, gyakorlatilag kizárólag „az előző vezetés által rájuk hagyott hiány”.
Előbb azt állították, hogy 3,5 mrd, majd 3,8 mrd, majd 4,9 mrd, mostanra pedig már szakmai alelnök úr állítása szerint 13-20 mrd közötti összeg az, amit a múlt tartozásaira kellett költeni. Hát ez egy komolyabb David Copperfield produkcióval is felérne, hiszen ennyi pénzt összesen sem kapott a szövetség az elmúlt években, így gyakorlatilag rájöhetett a teniszszakmai vezetés arra, amit évezredek óta kutatnak az alkimisták: képesek voltak megtöbbszörözni a pénzt „csak úgy”. Amennyiben nem ez lenne az igazság – márpedig élek a gyanúperrel – akkor itt bizony valami nem stimmel a számtannal és minimum csúsztatás, amit állít a szövetség. Nos, akkor röviden és tömören a tény, hogy mennyit költött összesen az MTSZ a korábbi tartozásokra: 950 milliót.
Sokan most már hördülnek is fel a székükből, hogy kizárt, hiszen 3,5 mrd forintos hiánnyal vették át a szövetséget, tehát annyi biztosan volt. Hát nem. Soha, egyetlen pillanatig sem állt fenn olyan helyzet, amiben az MTSZ-nek 3,5 mrd forintos tartozásállománya lett volna.
Ez egész egyszerűen nem igaz. Ráadásul nem én állítom, hanem az MTSZ maga, hiszen a konszolidációs forrással is el kellett számolni, abból pedig ez látszik feketén fehéren, pecséttel, aláírással ellátva. Ahogyan a tömegkommunikációban oly gyakran – és ahogyan ezt tanítják is – az üzenetet le kell egyszerűsíteni, hiszen főleg mai felgyorsult világunkban, az információnak gyorsan és könnyen értelmezhetően kell, hogy átmenjen a kommunikációs csatornán, ez a konszolidációs kérdés viszont minden, de nem „egybites” történet.
Én hiszek abban, hogy a tenisztársadalom tagjainak többsége mindig is szerette érteni mi miért történik és hogyan és erre a szükséges időt rászánja, hiszen nem kényszerből vagy „névjegykártyák” miatt áldozzák fel a szabadidejüket, fektetnek be időt, energiát és sokszor a saját pénzüket is, hogy aztán felületesen legyenek tájékoztatva.
Ami tény, hogy még a korábbi vezetés nyújtott be konszolidációs kérelmet, melyet egy pénzügyi biztos állított össze és ennek a kérelemnek a végösszege volt 3,5 mrd forint.
Az is tény, hogy a végén mindösszesen 950 milió forint lett a lemondásom előtti időszakban keletkezett tartozásokra ebből kifizetve. Ha még az új vezetés megválasztásáig terjedő időszak működési költségeit is beleszámoljuk, akkor is 1,02 mrd forint a vége. Hogyan lehetséges ez?!
Egyszerű: a konszolidációs kérelem soha nem állította, hogy a fennálló tartozások rendezésére van szükség 3,5 mrd-ra. Azt állította, hogy jellemzően külső körülmények változásának eredményeként felhalmozódott egy tartozásállomány (közel 1 mrd), az állami elszámolások kapcsán becslés alapján volt egy technikai elszámolási várható összeg, továbbá az összes komolyabb kötelezettséggel bíró szerződés, majdani és esetleges (!!!) felmondásából eredő legrosszabb esetre számolt teljes költség, négy havi működési költség és bér, valamint további 250 millió forint a várható egyéb költségekre, peres eljárásokra és bármire ami nem volt rögzítve.
Mind ehhez még teljességi nyilatkozat is benyújtásra került, ezzel is jelezve, hogy ennyi az annyi, ez a legrosszabb verzió, a maximum még akkor is, ha mindenben más irányt venne a későbbiekben a szövetség. Rögzítésre került, hogy a konszolidációban, tehát a fennálló tartozásokon és majdani esetlegesen a korábbi eltérő sportszakmai döntések következtében előálló költségek rendezése után a fennmaradó összeget visszautalja a szövetség az államnak. A kérelem alapján végül az MTSZ mindösszesen 2,5 mrd forint konszolidációs forrást kapott.
De nem ám visszafizetési kötelezettséggel, hanem a konszolidációra és a folyamatban lévő szakmai programokra és működésre lehetett költeni. Magyarul, ha nem lenne szükség mégsem a teljes 2,5mrd-re, akkor a fennmaradó összeg megmarad és felhasználható. A „hiányzó” 1mrd az az állami elszámolások elszámolásából eredő „visszafizetési kötelezettség”-ből ered, mely ugyanakkor nem plusz forrást, illetve költséget jelent, hiszen ennek az elszámolása magyarosan szólva „számla-csere” formájában történt, plusz forrást nem igényt. Ez annyit tesz, hogy az elszámolások során el nem fogadott számlák helyett a szövetség benyújt más, korábban már kifizetett és máshova el nem számolt számlákat.
Így bár forrás átfut a szövetségen, azt nem plusz forrás, hanem korábban az mtsz által már kifizetett számlákkal el lett számolva, így gyakorlatilag egy teljesen nullás ügylet. És akkor meg is érkeztünk, hiszen a konszolidáció végső soron a felhalmozott tartozások rendezését és az elszámolások lezárását jelentené, erre pedig a saját elszámolásuk szerint kerekítve 1mrd-t fizettek ki. A fennmaradó nagyjából 1,5 mrd már a saját döntéseik következtében keletkező költségekre felhasználható.
Az elszámolásból az is kiderül, hogy egyrészt nem mindenki lett kifizetve, aki a konszolidációs kérelemben már szerepelt, ellenében jogi költségekre jutott százmilliós nagyságrend, jelenlegi működésre is jutott bőven a konszolidációs forrásból, és kis híján 900 millió forintot úgy „szabadított” fel a szakmai vezetés ebből a kapott konszolidációs forrásból, hogy korábban, még jócskán az előző vezetés idejében kifizetett, de máshova el nem számolt számlákkal számolt el.
Félreértés ne essék, biztos vagyok benne, hogy ez szabályos kellett, hogy legyen és nem is ez a baj vele. A baj az, hogy saját maguk bizonyították, hogy a korábbi vezetésre hárított és az akkoriak nyakába varrt állítólagos hiány, tartozás 1,5 mrd forint sem volt, sőt, még a valójában megkapott konszolidációs forrás nagyobb részét is saját magukra és saját döntéseik következményeire költötték el, míg közel 900 milliót felszabadítottak, amit azóta is saját belátásuk, saját döntéseik alapján költhetnek el.
Miért fájt volna az igazságot elmondani?! Miért nem álltak elő 2021-ben, amikorra már a napnál is világosabban látszott, sőt okiratba foglalt módon a saját elszámolásuk alapján is nyilvánvaló volt, hogy a „múlt” 1mrd forintba került, a jövőre tudunk mostantól fókuszálni és erre az építkezésre van is 1- 1,5mrd forint forrásunk?! Igaz, hogy nem 2021 nyarán, de végül több, mint egy éve Lázár elnök úr a közgyűlésen bejelentette, hogy a konszolidációt lezárták, egyedül az erkölcsi konszolidációt nem sikerült végrehajtani, azonban Markovits lászló következetesen állította ezt követően is – ellentmondva Elnök úrnak –, hogy még mindig és még mindig és még mindig a konszolidációval foglalkoznak, sőt közben annak érdekében, hogy valami újat is mondjon a számok egyre csak nőttek és nőttek. Tehát összefoglalóan a konszolidációs kérdést, megállapítható, hogy - mindösszesen 2,5 mrd forint konszolidációs forrást kapott az MTSZ 2020. őszén - az előző vezetés idejében keletkezett és ki nem fizetett tartozásokra kerekítve 1mrd forintot költöttek - a fennmaradó közel 1,5 mrd forintot az új szakmai vezetés működési költségeire, saját szakmai döntéseik következményeire, költségeire, százmilliós nagyságrendben ügyvédekre és - felszabadítottak majd’ 900 millió forintot olyan korábban már kifizetett számlákkal, melyek nem voltak máshol elszámolva, így ezzel a forrással már szabadon lehetett gazdálkodni.
Az elszámolást mellékeltem, hogy mindenki maga is lássa miről írtam és azt is lássa, hogy nem a véleményemet, esetleg vágyaimat vagy saját értelmezésemet, netovább nem is mások által számomra elmondottak alapján írtam le gondolataimat, hanem azért, mert ezek a tények. Nem én mondom, hanem a szövetség. Nem is azt firtatom, hogy ez így rendben van-e vagy sem és azt sem, hogy mire költik azóta is a felszabadított forrást. Az elején írtam, hogy azért is kezdtem bele ebbe az első levélbe – mert lesz egy második is, mielőtt a magam részéről ismét befejezettnek tekintem a dolgot – mert mindennek van határa.
Az, hogy a szakmai alelnök úr fogja magát és egy címlap interjút ad – tudtommal saját felelősségre és nem egyeztetetten – amiben ismét csak a múltat tudja szapulni, lejáratni mindösszesen bemondás alapján miközben pontosan tudta, de legalábbis tudnia kellett, hogy ez még csak megközelítőleg sincs a valóság közelében, hogy a tagság kivéreztetése folyik, valamint olyan döbbenetes marhaságokat állít, hogy évi 1,5 mrd (!) forintos támogatás híján csupán vegetálni (!!!) képes a magyar teniszsport, egyszerűen hihetetlen. Az elképzelhető, hogy a jelenlegi esztelen működési költségek mellett valóban kevés az az állami támogatás amit most kapnak, de azt is látni kell, hogy a mostani sfát támogatás jelentősen több, mint korábban a ksf támogatás volt. Mégsem elég?! Hát a csúsztatásokból nekem viszont elég volt, így még egy témát most rendeznék, miközben a többi felmerülő kérdést egy későbbi levélben foglalom össze. Ez a másik téma az elsőfokú bírósági ítélet a velem szemben indított munkaügyi perben.
A Bíróság nem a felperessel értett egyet, hanem a tények megismerését követően, a szövetség két és az általam indítványozott 3 tanú meghallgatását követően úgy ítélt, hogy kellő felhatalmazás birtokában, transzparensen és széles körben bevonva a szereplőket jártam el. Éppen ezért jogszerűen cselekedtem a szabályos keretek között, így elutasította a felperes keresetét és nekem adott igazat. Az, hogy egyébként jogi értelemben igazolást nyert, hogy nem volt kár sem, hiszen a konszolidációból lett kifizetve a mostani vezetés által kötött megállapodás költsége, illetve az, hogy munkajogi értelemben véve nem minősültem vezető állású munkavállalónak, csupán részei az ítéletnek, miközben a lényeg az, hogy szabályosan és gondosan jártam el a bíróság döntése alapján, kárfelelősség nem megállapítható.
„ Nem volt megállapítható a munkavállaló alperes oldalán olyan kötelezettségszegés, amely a kárfelelősségét megalapozta volna.” (3.M.70.079/2021/97. Részítélet indoklás részéből idézet) Azt is rögzíti az ítélet, hogy én nem lehetek felelős egy olyan megállapodásból és döntésből származó következményért, amire nem volt már ráhatásom, tehát attól, hogy az új vezetés a korábbi vezetésétől eltérő szakmai döntésre jutott és ennek a döntésnek következtében keletkezett fizetési kötelezettség, attól még azt nem lehet a korábbi vezetésre hárítani. A részítélet 57 oldalas, így azt nem mellékelném, azonban, akit esetleg érdekel, bármikor kereshet és megnézheti, elolvashatja. Az is fontos, hogy még nem jogerős a döntés, szakmai alelnök úr interjúja alapján úgy tudom, hogy a felperes fellebbezést nyújtott be.
Majd megvárjuk a másodfokú döntést, azonban az már tény, hogy egy független bíróság, minden sajtóbéli erős lejáratásom ellenére a tények, bizonyítékok és tanú meghallgatások alapján szinte mindenben nekem adott igazat. Az igazság kiderült és nekem ez már elég. Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt három évet arra használták a tiszta tenisz pozícióba került tagjai, hogy tovább szítsák a feszültséget, hogy árkokat ássanak, sőt még arra is ügyeljenek, ha esetlegesen az idő múlásával egyes árkok betemetésre kerülnek, akkor azokat újra kiássák. Ezt az időt lehetett volna hatékonyan is hasznosítani, lehetett volna valami pozitívat és előremutatót alkotni abból az elképesztő lehetőségből, amit maguknak hoztak létre a fent is levezetett módon, a korábbi vezetésre való hárítással. Sajnálom, hogy eleve vesztett ügyek kreálására ügyvédeket fizettek és fizetnek továbbra is, ahelyett, hogy a tagszervezeteket támogatták volna. Lehetett volna… De miután nem a békítés, az építkezés vezérli őket, marad ez a mostani szomorú helyzet.
Virtuális tintám kifogyott, pennám elkopott. Néhány téma maradt még, ami kibeszélést érdemel, de ezt egy következő levélben vázolom. Lesz szó támogatási struktúrákról, pozícióval és erővel való visszaélésről, szakmai kérdésekről, múltbeli egyéb, folyton csúsztatva felhozott ügyekről és másról.
Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad soraimat és köszönöm, ha a tények megismerése fontos szempont. Hiszem, hogy a magyar teniszsport többet érdemel annál, minthogy folyton retorzióktól tartva csendben kelljen maradni, hiszem, hogy az őszinte párbeszéd az egyetlen út előre. A múltat szeretném lezárni, ezért is szeretném tisztázni magamat és a helyzetet is a tények ismertetésével, azonban szeretném leszögezni, hogy ahogyan egyszer volt Budán kutyavásár, úgy én is csak most két levél erejéig szeretnék megnyilvánulni. Nektek bármikor elérhető vagyok, ahogyan eddig is sok tucatnyian kerestek, azonban örülnék, ha inkább előremutató kérdésekről, a fiatalokról, esetleg a sikerekről tudnánk értekezni.
Maradok tisztelettel és sportbaráti szeretettel
Richter Attila"
*
AZ MTSZ hivatalos közleménye:
"Tisztelt Tagszervezetek! Kedves Teniszcsalád!
„Tájékoztatás” megjelöléssel levelet küldött Richter Attila a közelmúltban az MTSZ tagszervezeteinek. Az ebben megfogalmazott téves megállapításokat mindenképpen tisztázni kell.
A korábbi főtitkár 2020. február 6-án maga ajánlotta fel a lemondását a főtitkári posztról, amelyet az MTSZ akkori elnöksége elfogadott. Ez a lépés már önmagában beszédes volt, és a háttérben meghúzódó súlyos anomáliákra utalt.
Nem véletlen, hogy a Richter Attila által készített utolsó pénzügyi beszámolót még a saját elnöksége sem fogadta el [2020/15 (2020.02.25 sz. határozat], éppen ezért a jelenlegi vezetés is ennek megfelelően kezeli Richter Attila levelében foglalt (nyilvánvalóan téves) számításokat és elemzéseket.
Richter Attila levelének legfontosabb üzenete, beismerése, hogy immár ő is elismerte írásban, hogy a főtitkári időszakában közel 1 milliárd forintnyi pénzügyi kötelezettség keletkezett, ami miatt az MTSZ konszolidációra szorult. Ezt egyértelműen megerősítette levelében.
Éppen ezért Richter Attila „Tájékoztatás” c. levelét, az abban foglalt kijelentésekre is tekintettel, az MTSZ megküldi az eljáró hatóságnak, bíróságnak. A levelében azt említi „védekezésként”, hogy csupán közel 1 milliárd forintnyi kárt okoztak, nemcsak abszurd, hanem az erkölcsi mellett a jogi felelősséget is egyértelműen felveti.
Ettől függetlenül a jogi eljárások lezárultáig nem kívánunk számháborúba bonyolódni, hogy mennyivel magasabb a konszolidációs összeg ennél, ezért csak néhány árulkodó adatot közlünk: az MTSZ-nek 1,4 milliárd forintos visszafizetési kötelezettsége keletkezett abból az időszakból az EMMI felé, ezen felül pedig volt egy 738 millió forintos áfa-tartozás is, amit szintén meg kellett fizetni. Érdekes módon ezekről valamiért nincs szó Richter Attila levelében.
Mindenesetre, ha csupán ezt a két összeget összeadjuk, az már rögtön több mint 2 milliárd forint, tehát a duplája a Richter Attila által elismert összegnek. Illetve akkor még nem beszéltünk a további kötelezettségekről, mint például a nemzetközi szervezetek felé (köztük pl. az ITF) tett, aláírt kötelezettségvállalásokról, amelyekből később szintén milliárdos fizetési kötelezettségei keletkeztek a szövetségnek direkt vagy indirekt módon a mostani vezetés számára.
Sajnos egyértelmű, hogy az MTSZ az okozott kár egy jelentős részét csak úgy tudta rendezni és így a saját működését fenntartani, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a magyar állam erre rendkívüli forrást biztosított. Ennek hiányában az okozott kár az MTSZ további működését lehetetlenné tette volna.
Anélkül tehát, hogy tovább részleteznénk a számokat, teljesen egyértelmű, hogy nem lehet komolyan venni egy olyan állítást, hogy „csak” alig egymilliárd forintos konszolidációs kötelezettség maradt a korábbi éra gazdálkodásának következményeként.
Fontos azt is leszögezni, hogy továbbra is folyamatban vannak az elnökség által egyhangú jóváhagyással elindított munkaügyi és polgári perek, valamint büntetőeljárások, tehát abszolút félrevezető jelenleg arról tájékoztatást adni, hogy itt már megszülettek a végleges döntések, és kiderült volna bárkinek a teljes ártatlansága vagy éppen az igaza.
Fontos hangsúlyozni, hogy Elnök Úr és Alelnök Úr és az elnökség valamennyi tagja továbbra is társadalmi munkában, költségtérítés nélkül látja el a feladatát.
Ha a fentieken túlmenően bárkinek további kérdése van, akár ebben, vagy más témában, a szövetség operatív vezetése továbbra is áll a tagszervezetek rendelkezésére!
Sportbaráti üdvözlettel,
A Magyar Tenisz Szövetség elnöksége"
