Tele az internet a kínai játékos visszalépéséről a Tóth Amarissa elleni nyitófordulós mérkőzésen. Egy labdanyomon, pontosabban annak eltörlésén ment a perpatvar a pályán, s megy a vita azóta is a világhálón.
Árvay Sándor
Visszalépett a verseny második kiemeltje, a kétszeres páros Grand Slam-bajnok. Sírva hagyt el a pályát. Nem kellemes ügy, de - bármennyire bonyolultnak is tűnik - a szabályok szempontjából igen egyszerű.
Az első játszmában, 5:5, 15-15 állásnál a kínainak volt egy keresztütése, melyet a vonalbíró Out-nak minősített. Csang Suaj tiltakozott.
Mi a teendő ilyenkor?
A székbíró saját elhatározásból, vagy a játékos kérésére lemegy a pulpitusról, s megvizsgálja a vitatott labdanyomot. Vagy egyetért a vonalbíró döntésével (ez történt), vagy felülbírálja kollégáját, s önmaga ítélkezik. Ez utóbbi esetben szintén két lehetőség van. Ha úgy ítéli meg, hogy a Tóthnak lett volna módja játékban tartani a labdát - ám a vonalbíró kiáltására leállt -, akkor újrajátszást rendel el, ha viszont pontnyertesnek minősíti a kínai ütését, akkor Csang Suaj kapja a pontot.
Az olasz székbíró hölgy a vizsgálódás után hozta meg döntését. S ezzel a vita lezárult. A játék folytatódott. Ám egy perccel később a kínai folytatta tiltakozását.
A szabály kimondja, hogy Ténykérdésben (pl. labdanyom) a székbíróé a végső döntés joga. Ezért pályára sem hívható a Supervisor, ténykérdésben ő már nem dönthet, nem mehet labdanyomot vizsgálni.
Van persze olyan lehetőség, hogy a játékos mégis kihívja a Supervisort. Szabálykérdéssé fordítja a vitát, megfogalmazza például azt, hogy "Kérem a Supervisort a pályára!" Tudni akarom, hogy van-e joga a Chair Umpirenek végső döntést hozni?. Tudja, persze, hogy nincs, de a székbíró nem tagadhatja meg a kérést, s pályára hívja felettesét. A Supervisor ilyenkor pályára vonul, igyekszik megnyugtatni a zsörtölődő játékost, s jelzi neki, hogy a labdanyom-vizsgálat ténykérdés, el kell fogadni a székbíró döntését.
Általában eddigre a "pervesztett" játékos is lehiggad, s folytatja a játékot.
Csang Suaj nem folytatta. Annyira megviselte a számára elfogadhatatlan, igazságtalan döntés, hogy az újabb protestálás után feladta a meccset. És a nézők sportszerűtlenségére, ellenfele túlságosan felfokozott viselkedésére is panaszkodott.
Pedig tapasztalt játékosként tudhatja, hogy a hazai játékos mindig nagyobb biztatást kap, mint az idegenből érkezett ellenfél, s a publikum drukkolása lendületbe is hozza a honiak kedvencét. Ez így van a világon mindenütt.
Ami pedig a labdanyom-eltörlést illeti, ha ez a végső döntés, a Chair Umpire szemléje és ítélete után születik, akkor semmilyen kritika nem érintheti Amarissát. Ha ezt megelőzően történik, abban az esetben az ellenfél kapja a pontot, mert a "nyomtörlés" jelzi, egyetért a kínai reklamációjával, a labda vonalat érintett.
A CU döntést hozott, a Supervisor megerősítette az ítéletet. Lejátszottak egy újabb ütésváltást.
Ilyenkor már nem csupán elfogadható, hanem kifejezetten hasznos dolog eltörölni a nyomot (még akkor is, ha a vetélytárs hangosan kéri, hogy maradjon ott még egy darabig a labdanyom). A "sikálással" megakadályozhatjuk ugyanis, hogy az oda, vagy a közelbe érkező későbbi labdanyom ne okozzon majd (újabb) vitát arról, hogy melyik az igazi, hol ért földet a mostani.
Az internetes megjegyzésekben többen sportszerűtlenséggel vádolták az ifjú magyart. Tévednek. Nem a magyar teniszező, hanem éppen a kínai vádolható ezzel, hogy (akár igaza volt, akár nem) a már meghozott döntést követően, s aztán egy lejátszott pont után tovább "hisztizett", hosszú percekre megzavarva a profi játék folytatását.
