A teniszpályákon felhalmozódó, igen rövid életet élő labdák környezettudatos felhasználására kínál megoldást Oroszi László feltaláló, valamint Szilágyi István cipőtervező.
Gy. Szabó Csilla
A sárga gömbök egyik fontos alapanyaga, a kaucsuk, szerintük túlságosan drága és értékes ahhoz, hogy a szemétben kössön ki. Némi átalakítást követően, akár sportcipők és eszközök speciális borításaként is új életet kezdhetne.
Bizonyára sokaknak ismerősen csenghet Oroszi László neve, hiszen ő az a magyar feltaláló, aki pert nyert az Adidas céggel szemben az irányítósávos futballcipő szabadalmának elbitorlása ügyében. A 17 éven át tartó eljárás, hazánk egyik leghosszabb jogvitája lett, s végül a feltaláló igazával zárult. A pozitív végkifejlet pedig újabb és újabb ötletekre inspirálta a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépészt, akinek a labdarúgás az igazán nagy szerelme.
− Váli születésű vagyok, a legendás Varga Zoltánhoz hasonlóan, nem csoda, hogy fociztam, majd az edzőit is elvégeztem – beszélt a sporthoz való kötődéséről Oroszi László, aki a futballpályán, saját tapasztalatai alapján figyelt fel a labda és a cipő különleges kapcsolatára. – A lábbeli felületének óriási szerepe van a labda irányíthatóságában. Meg vagyok győződve arról, hogy visszahozható Puskásék gólokban gazdagabb kora, pusztán azzal, hogy változtatunk a focicsukák labdával érintkező részein. Az ő idejükben még mindkettő marhabőrből készült, amely természetes tapadást biztosított. Később egyre simábbak lettek a felületek, amely nagyban megnehezíti a labda levételét és kezelését. Erre idővel a sportszergyártók is rájöttek, és érdesíteni kezdték az érintett területeket. A gumiszemcsés megoldást azonban én találtam ki, és négy szabadalommal le is védettem.
A feltaláló egyedi módszerének alkalmazásához egy speciális őrleményre van szükség, amelyet természetesen le is lehet gyártani, de gazdaságosabb és környezettudatosabb megoldás, ha már meglévő gumiból hasznosítják újra. Eddig erre elsősorban autógumit használtak, a nyári cipőre a nyári külsőkből, a télire pedig a téliből.
Oroszi László még Martfűn ismerte meg Szilágyi Istvánt, a Tisza Cipő egyik tervezőjét. S bár utóbbi ma már a MOME gyakorlati oktatójaként tanítja a cipőtervezést, az innovatív sportcipők iránti szenvedély a mai napig összeköti őket. Oroszi legjobb ötleteit Szilágyi önti tökéletes formába a tervezőasztalon.
A teniszlabdák igen gyors elhasználódása több mint egy éve foglalkoztatta a tervezőt. S amikor erre Oroszi figyelmét is felhívta, a feltaláló nyomban ketté is vágott egyet. Ezt követően vált számukra egyértelművé, hogy sportágunk elengedhetetlen kelléke is alapja lehet a későbbi őrleménynek, hiszen a belső köpenye természetes, kaucsuk alapú gumiból készül.
Az igen drága anyag újrahasznosításával olcsóbbá tehetnék az új cipőkre kerülő speciális felület gyártását, ugyanakkor a környezetvédelmi szempontokat is maximálisan figyelembe vennék. Csupán elegendő mennyiségű teniszlabdát kellene összegyűjteniük hozzá, amihez viszont Hultai Gergelytől kaptak bátorítást. Az esetükben ugyanis az alapanyag a kulcskérdés, a kialakításhoz szükséges szerszámok elkészítésére megvan a háttér. A gazdaságosság azonban egyértelműen attól függ, honnan és milyen áron szerzik be a gumi őrleményt.
A használt teniszlabda sportcipők és eszközök speciális borításaként is új életet kezdhetne
− Természetesen a focicipő volt a kiindulási pontunk, ám a Laci által kitalált őrlemény számos más területen is felhasználható lenne – tudtuk meg Szilágyi Istvántól. – A kerékpárok gumirészeinek gyártása során ugyanúgy szóba jöhetne, mint mondjuk a játszótéri gumitéglák esetében. A cipőtalpak miatt világszerte megnőtt az igény a kaucsukra, amely egy fantasztikusan használható anyag. A természetben ugyanakkor nem bomlik le, ezért különösen fontos lenne az újrahasznosítás megoldása. Kifejezetten luxusnak tartom, ha a szemétben köt ki. A teniszlabdákban arányaiban sok a kaucsuk, ráadásul alig használódik el, hiszen a szőrös külső réteget érik az ütések. Az autógumikkal szemben még az is óriási előnye, hogy nem tartalmaz kátrányt és kormot. A teniszlabdák felhasználása egy igen hasonló, de sokkal tisztább megoldást jelentene.
Az ötlet megvalósításának pillanatnyilag egyetlen akadálya van, viszonylag nagy mennyiségű teniszlabdát kellene összegyűjteniük az első próbákhoz. Az ipari őrlés ugyanis korántsem egyszerű feladat, legalább egy köbméternyire lenne szükségük ahhoz, hogy az autógumikat is aprító sorra kerülhessenek. Ezt követően az éppen megfelelő szemcsenagysággal kezdhetné meg Oroszi László a munkát, vagyis a futballcipők speciális felülettel való ellátását.
− Az őrlés után derül majd ki, hogyan lehet dolgozni az új őrleménnyel, s ez szabja majd meg a későbbi felhasználás lehetőségét is – fűzte hozzá Szilágyi István, aki számára pillanatnyilag nem jelent gondot a gyűjtés megszervezése. Persze csak addig, amíg ez nem ölt ipari méreteket. Az igazi megoldás ugyanis az lenne, ha a jövőben egyetlen teniszlabda sem végezné a kukában.
− Amit lehet, azt újra kell hasznosítani, gyermekeink jövője múlik ezen a hozzáálláson – csatlakozott Szilágyi István korábbi, a kaucsuk környezetromboló hatását hangsúlyozó megjegyzéséhez Oroszi László. – Ugyanakkor azzal, hogy második életet adunk a műanyagnak, még nem mondunk le a jó minőségről, hiszen vadonatújból sem lenne jobb. Az őrlemény tökéletesen kiváltja a kiindulási anyagot. Nagyon bízunk benne, hogy a hazai teniszéletben is elterjed ez a felelős gondolkodás és a labdák összegyűjtésével és leadásával egy élhetőbb, kevesebb szemetet termelő világot teremthetünk a következő generációk számára.
A gyűjtéshez csatlakozni kívánó egyesületek a
Ne kerüljön a kukába
