Öt éve vásárolta meg a Hárshegy lábánál megbúvó Szép Juhászné Teniszklubot Gáspár Balázs, s már a harmadik tenisztörténeti kiállítását nyitotta meg a családias klubházban. Az elsőt az 1958-as Roland Garros-bajnok, Körmöczy Zsuzsa emlékének szentelte, a másodikat a sportág születésének, vagyis a viktoriánus kornak, a legújabbat pedig a tenisz igazi térhódítását kísérő art deco stílusnak.
Gy. Szabó Csilla
A kezdeti témaválasztás korántsem a véletlen műve, hiszen Gáspár Balázs a magyar női teniszsport kiemelkedő játékosának lányától vette meg a kétpályás sportegyesületet. Ezért amíg ő a tulajdonos, az egyik kis sarok mindig Körmöczy Zsuzsáról mesél majd, akkor is, ha az aktuális téma esetleg más korba vezeti az érdeklődőt. Mint a mostani is, amely az 1920-astól az 1940-es évekig gyűjtötte össze a tenisz jellegzetes tárgyait.
− Ez az az időszak, amikor megindulnak a nagy versenyek, megjelennek az első igazi, nemzetközi sztárok, mint Suzanne Lenglen, Bill Tilden, Bunny Austin, vagy éppen a magyar Kehrling Béla – mutat körbe büszkén Gáspár Balázs versenyző, edző, szakíró, műgyűjtő és klubtulajdonos polihisztor, hiszen a sportág nemzetközi hírességeitől is számos érdekes és felettébb értékes darabra tett szert az évek során. – Abban az időben már hatalmas sorok kígyóztak a versenyek bejáratánál, mindenki őket akarta látni. Olyanok voltak, mint a filmsztárok, s mivel a megjelenésük már komoly bevételt is jelentett, később profinak kellett állniuk. Csak hatvannyolcban, az Open érával szűnt meg az amatőr és a fizetett játékosok közötti különbségtétel.
És valóban, a fő helyen sorakozó klasszikus ütők között Susan Lenglené az első, amely a tulajdonosa „isteni” tehetségére utaló Diva elnevezés nyomán kapta a „Driva” nevet kapta, s nyelén még nem volt bőrözés. Utóbbi ugyanis csak a húszas évek végétől vált elengedhetetlenné a kéz kímélésére. A második a sorban egy fém ütő, amelynek húrja is fémből készült, s így alaposan szétszaggatta a játékra használt labdát. A következő már a középen nyitott modellek egyik első darabja, amelyet a kedvezőbb légellenállás érdekében áramvonalasított tervezője. Egy igazi kuriózumot mutat meg Gáspár Balázs. A rendkívül filigrán, három vékony rétegű fából készült fa egykori gazdája pedig nem más, mint maga Bunny Austin, az angolok szupersztárja. Egyként ő volt az első, aki rövid nadrágban teniszezett, addig mindenki, így a férfiak és a nők is, hosszú nadrágban, illetve szoknyában játszottak.
Az öltözködés ma is fontos kérdés a teniszben, így a kiállítás sem lehetne teljes a korabeli ruházat bemutatása nélkül. S bár az életnagyságú próbababákon látható öltözékek viselése a maihoz képest meglehetősen körülményesnek tűnhet, a viktoriánus kori hölgyek fűzőihez képest már óriási előrelépést jelentettek. A kalap helyett ekkoriban jelent meg a levegőt áteresztő finom necc harisnya is, amely a frizura egyben tartásáért felelt.
− Soha, még csak eszembe sem jutott, hogy mondjuk Björn Borg hajpántja, vagy John McEnroe csuklószorítója után kutassak, számomra ugyanis az adott korszak kulturális bemutatása legalább olyan fontos, mint a tárgyak teniszhez fűződő kapcsolata – beszélt indíttatásáról Gáspár Balázs, aki 1988-ban kezdett Ausztriában edzősködni, s a következő évben járt először a wimbledoni múzeumban. A látogatás során fedezett fel egy olyan tárgyat, amellyel ő maga is rendelkezett, a különlegesség birtoklása pedig olyannyira meghatotta, hogy ettől kezdve már tudatosan kereste ezeket a relikviákat, s a mai napig rendszeres vendége azoknak az aukcióknak, amelyen a sportággal kapcsolatos emlékek tűnhetnek fel. A londoni látogatás egyik érdekessége, hogy a magyar szakember egy teljes napot töltött a relikviák között, a teremőr pedig záráskor udvariasan felajánlotta neki, hogy másnap akár ingyen is bejöhet. Egyértelmű volt számára, hogy Gáspár Balázst rabul ejtették a látnivalók.
A kiállítás megálmodójának szándéka, vagyis egy olyan környezet létrehozása, amely a húszas, harmincas évekbe vezeti a látogatót, egyébként teljes mértékig megvalósult a Szép Juhászné Teniszklubban. A valójában nagyon is modern, felújított klubházban pillanatok alatt egy izgalmas időutazás részeseinek érezhetjük magunkat. Ebben pedig sokat segítenek azok a műremekek, amelyek igazából csak témájukban kapcsolódnak a teniszhez, valójában a képzőművészet korabeli alkotásai.
Mint a különleges fali szőttes, amely az 1920-as évek egyik teniszjelenetét ábrázolja, alatta egy jellegzetes art deco stílusban készült konzolasztallal. Az olvasó sarokban sorakozó könyvek előtt pedig a Suzanne Lenglent, valamint Bill Tildent ábrázoló szobrocskák. De van itt a legyezőktől, az érmektől, a puderes doboztól és a cigarettatartótól kezdve, a pálinkás üvegen, valamint az elpiszkolódott teniszlabdák színét megújító fehér krétán át szinte minden, még egy eredeti, kézzel írott tenisztábla is, amely Kehrling Béla egyik felvidéki győzelméről tanúskodik. No és az egyik igazi különlegesség, Lenglen monogrammal ellátott plüss szütyője mellett az az apró fehér krokodil, amit állítólag magától René Lacoste-tól, az elmúlt évszázad egyik legjobb francia teniszezőjétől kapott egy baráti találkozó során Kehrling.
− Pici klub vagyunk, de szeretnénk maximálisan kiszolgálni a vendégkörünket – tér át a Szép Juhászné Teniszklub bemutatására Gáspár Balázs, aki ottjártunkkor is éppen egy vidám gyermekcsapat táborozását vezényelte két fiatalember segítségével. – Ehhez pedig mindenképpen hozzátartozik a sokoldalúság is, kicsiket éppúgy oktatunk, mint ahogy versenyzőket, és természetesen a pályabérlés is a profilunkba tartozik. A kiállítások egyedi hangulatot kölcsönöznek a klubházunknak, egy jó teniszpartit követően itt valóban kellemesen el lehet tölteni az időt. Mi csak örülünk annak, ha valaki órákon át belefeledkezik a páratlan relikviákba. A szenvedélyünk ugyanis közös, ez pedig a tenisz. A pályán és azon kívül egyaránt.