Kitartó, munkabíró és a variációkat nagyon szerető kisfiúként jellemezte Marozsán Fábiánt első edzője, Dénes Tibor. A százhalombattai szakember szerint a gyermek kezébe ütőt adó édesapa, Marozsán János jó döntései, edzőválasztásai alapozták meg a 23 éves játékos jelenlegi sikereit. Dénes Tibor örömmel nézte Alcaraz ellen egykori tanítványa ejtéseit, amelyek kivitelezésében mindig is bátorította.
Gy. Szabó Csilla
Pontosan negyven évvel ezelőtt fordult elő utoljára, hogy magyar teniszező, mégpedig Taróczy Balázs, legyőzze az aktuális világelsőt. Az ő esetében ez Ivan Lendl volt, aki éppen ettől az évtől, vagyis 1983-tól uralta a nemzetközi mezőnyt, közel nyolc éven át. A csehszlovák sztár egyébként karrierje kezdetén még 1978-ban és 1979-ben, összesen háromszor kapott ki az akkor már csúcsformában teniszező, kétszeres páros Grand Slam-győztes Taróczytól. Napjaink hazai éljátékosa, Fucsovics Márton mind Federer, mind pedig Djokovics ellen játszott már nagy formában, de legyőzni végül egyiket sem tudta. Legértékesebb skalpja az akkor 5. helyezett Danyiil Medvegyev volt.
Tegnap óta Marozsán Fábián, a Hajdúszoboszlói Sportegyesület 23 éves teniszezője is elmondhatja magáról, hogy a spanyol Carlos Alcaraz személyében a világ pillanatnyilag legjobb férfi játékosát győzte le. A spanyol tavaly szeptembertől már négy hónapon át vezette a világranglistát, s a március huszadikait követően, a jövő héttől ismét ő ül majd a képzeletbeli trónusra. Igaz, egy fájdalmas római vereség után, amelyet a legjobb harminckettő között szenvedett el a Nemzeti Edzésközpontban évek óta Palágyi Miklós irányításával készülő Marozsántól.
A fantasztikus eredményt követően honlapunk arra volt kíváncsi, mit gondol most Dénes Tibor, aki tíztől tizennégy éves koráig foglalkozott Marozsánnal Százhalombattán, ahová még most is vissza-visszajár a fiatal játékos, legutóbb egy Play and Stay versenyen bíráskodott egykori nevelőegyesületében.
− Jól esett, hogy sokan telefonáltak, teniszberkekben azért mindenki tudja, milyen szoros szálak fűztek Fábihoz – tudtuk meg Dénes Tibortól, aki önmagában is a klubhűség példaképe lehetne, hiszen 1987-ben még játékosként érkezett Százhalombattára, ma pedig a szakosztálynak nemcsak vezetője, de vezetőedzője is, ám ha kell bíráskodik, és a pályákat is maga csinálja. – Nagy Gyulával is beszéltünk, hiszen együtt nőttünk fel a KSI-ben, a mai napig nagyon jó barátok vagyunk, s évekkel később, éppen ő vette át tőlem Fábit, amikor tovább kellett lépnie és az útja az MTK-hoz vezette. A legnagyobb érdem azonban szerintem az édesapáé, Marozsán Jánosé, aki kivételes érzékkel, mindig a lehető legjobb döntéseket hozta fia karrierje tekintetében. Amikor engem választott, a nyugalomra tette le a voksát, talált volna Budapesten más hozzám hasonló kaliberű szakembert is. Akkor, abban a pillanatban, azonban a mi kicsit falusias, ugyanakkor nagyon családias klubunk lelkülete közelebb állt az általános iskolás fiúéhoz. Ráadásul itt ő volt a kiemelt játékos, annyit edzett, amennyit csak akart, a felnőtt férfi csapatokba pedig felfelé játszhatott. Tizennégy évesen viszont már készen állt arra, hogy az MTK-ban nap mint nap összemérje tudását a vele egykorú riválisokkal, s valljuk be, addigra minket már ki is nőtt. Tudtam, hogy válogatott és magyar bajnok felnőtt játékos lesz belőle, de hogy világelsőt fog verni, azt bevallom, én sem gondoltam volna.
Dénes Tibor és Marozsán János régóta jól ismerték egymást, mindketten Érden laktak, és ugyanahhoz a teniszes baráti körhöz tartoztak. Fábián is a pálya körül nőtt fel, édesapját a gyakorlásokra és a meccsekre is gyakran elkísérte, az első leckéket is tőle vette. Az általános iskola felső tagozatát azonban már Százhalombattán, az Arany Jánosban kezdte meg, ahol kifejezetten támogatták a sportot, így a tanulást is könnyebben egyeztethették össze, ha az ottani klubban, Dénes Tibor irányításával folytatja a teniszt. Ez is az édesapa egyik jó döntése volt, amelyet a két nagyobb fiával szerzett tapasztalatai is nagyban befolyásoltak.
− A szülők szerepe nagyon fontos a sportágunkban, a későbbi sikereknek ők az igazi kovácsai – teszi hozzá Dénes Tibor, aki egy másik magyar teniszcsaládot hoz fel példaként. – Fiatal korában Babos Zsuzsit én is kísértem külföldi tornára. Bátran merem állítani, hogy nem volt kevésbé ügyes, mint a húga, Timi. Igazából az édesapjuk, Csaba lett jobb és tapasztaltabb a második gyermekével, ezért ő már befuthatta azt a pályát, amelyre tehetsége predesztinálta. János egyébként nagyon sokat párosozott Fábival, az sem zavarta, ha kikaptak az akkor még nyolc-tíz éves kisfiú miatt. Tudta, hogy ezek a meccsek a gyermek fejlődését szolgálják, és igaza lett, hiszen tizennégy évesen már jobb volt mindenkinél. De mi is nagy hangsúlyt fektettünk a páros játékra, szinte minden edzésen gyakoroltuk. A Davis Kupában pedig örömmel láttuk, hogy a Százhalombattán elvetett magok bizony szárba szökkentek.
A Százhalombattai VUK SE teniszszakosztályának vezetőedzője a rendes szót említette először, amikor egykori tanítványát kellett jellemeznie. Marozsán mindig példaértékűen állt hozzá a munkához, szeretett edzeni, soha nem kellett noszogatni. Már akkor látszódott rajta a manapság oly jellemző tudatosság. De a kreativitás is benne volt, s ebben a lehető legjobb partnerre talált mesterében, aki játékosként, saját bevallása szerint, egy kis „gonoszkodással” helyettesítette hiányzó izomerejét.
− Mindig vevő voltam az ejtésekre, ha elrontotta, akkor is bátorítottam. A mélységben való jó mozgás szerintem óriási fegyver a teniszpályán. Alcaraz ellen is boldogan láttam a tőlem tanult, ugyanakkor ösztönösen is jól alkalmazott rövidítéseit. Ha emléket kell felidéznem, akkor mindenképpen a tizennégy éves fiúk csapat ob-ja jut az eszembe. Dunai Regőt szerződtettük vendégjátékosként Fábi mögé és a Piros Zsombor által vezetett MTK volt a legnagyobb riválisunk. Zsombit soha nem tudta megverni, így óriási feladat volt a számára, hogy ellopjon tőle egy szettet. A páros megnyerésével így mi jutottunk volna tovább. Fábi hozta is azt a szettet, sőt a győzelemhez is közel állt. Soha nem feledem azt az akaraterőt, ahogy küzdött és teljesítette a feladatát. Végül a párost valahogy elveszítették Regővel és csak ötödikek lettünk, de nem a helyezésen van a hangsúly, hanem a küzdőszellemen – emlékezett vissza Dénes Tibor, s a történet által is bizonyított kitartást jelölte meg Marozsán esetében a másik fontos sikerre vezető tényezőként.
Az elmúlt évtizedekben többször is nevet váltó százhalombattai klubnál körülbelül hat évente tűnik fel egy-egy nagyobb tehetség. Dénes Tibor tanítványai között Csendes Anita volt az első korosztályos magyar bajnok, őt követte Kovács Gabriella, majd Dénes Bence és Marozsán Fábián. Az erőmű és a MOL támogatását élvező helyi szakosztályokban ideális körülmények várják a gyerekeket, s ez a teniszre is igaz. A fiatalok szinte jelképes összegért játszhattak és ez még most, a nehéz gazdasági helyzet kellős közepén sincs másképpen. S bár az energiaáraktól való félelem miatt huszonnégy év után idén először nem emeltek sátrat, a közeljövőben úgy tűnik, új klubházat kaphatnak.
− A foci- valamint teniszpályák és a sportcsarnok egy nagy egységet képeznek, a fogyasztást sem lehet elkülöníteni, az ebből fakadó elővigyázatosságnak esett áldozatául a szakosztályunk téli szezonja – beszél mindennapjaikról Dénes Tibor. – Szerencsére két hét alatt sikerült megoldást találnunk, az Ipartelepen megnyílt Mimi Tennis Clubban befogadtak minket, április elsején pedig hazatérhettünk a saját hat pályánkra, amelyből kettőre a következő télen viszont ismét felrakhatjuk a sátrunkat. Körülbelül harminc-ötven gyerek jár hozzánk rendszeresen, amire azért vagyunk büszkék, mert városunkban óriási konkurenciát jelentenek a sikeres tao-sportágak. Férfi csapatunk kétszer is megjárta a Szuper Ligát, jelenleg egy megyei és egy ob kettes gárdánk van, a női csapatunk pedig az első osztályban játszik. A Play and Stay versenynaptárban többször is szerepelünk, az idősebb korosztályokban pedig két-három országos viadalt rendezünk évente. Havonta tartunk helyi klubnapot, háziversennyel, közös főzéssel, s idén Dunakeszi helyett megrendeztük a vármegyei diákolimpiát. Azt persze nem tudhatjuk, mikor lesz ismét Marozsán Fábiánhoz hasonló tehetséges fiatalunk, de abban nagyon bízunk, hogy az ő példája sokak számára vonzó lesz Százhalombattán és környékén.