Okos gyerek mozgás nélkül nem létezik! – vallja Varga Hunor edző, aki szerint ugyanis a mai digitalizált világban élő fiatalok számára nincs fontosabb a pályán, mozgással eltöltött időnél. Nem tagadja, hogy a tenisz az élete, heti ötven órában oktatja a sportág alapjait. Szeretné tanítványainak visszaadni azt a sok örömet, amit egykoron ő kapott a mestereitől.
Gy. Szabó Csilla
Az utánpótlás-nevelés örök igazsága szerint a legkisebbek mellé kellenek a legjobb edzők. Az alapok helyes elsajátítása a későbbi sikerek záloga, mégis ez a terület a legkevésbé látható. A hat-tizenkét éves korosztállyal foglalkozó mesterek munkáját többnyire csak saját tanítványaik értékelik. Pedig nélkülük nem lennének felnőtt bajnokaink, sem ünnepelhető sikerek.
A fenti szürke eminenciások egyike, Varga Hunor Péter, aki tehetségek sorának adott teniszütőt a kezébe, a 13-14 éves korosztályt elérve azonban, már küldi is őket tovább. Olyan edzőkhöz, akik a jó alapoknak köszönhetően maximálisan kibontakoztathatják a képességeiket.
A Budapest Tenisz Centrum csapatát erősítő szakember nagyon korán, már gimnazistaként belekóstolt az edzői hivatásba, ha csak tehette besegített saját mestereinek a munkájába. Pestszentlőrincről indult, később az Építőkben játszott, edzőként pedig az IDOM-ot, Soroksári Tenisz Tanodát, a Hungaro Casinget (ETC), az Ábris Teniszakadémiát, a Városmajori TC-t, a M.E. S.E-t, valamint a Next Tenisz Akadémiát is megjárt Varga Hunor kisgyermekként az úszással kezdte a sportolást. Ráadásul nem is akárhol, hanem a Kőér utcai Spariban, a Kiss László és Turi György nevével fémjelzett műhelyben, Kovács Ágnes későbbi olimpiai bajnok mellúszóval ugyanabba a csoportba jártak.
− Fegyelmet tanultam az uszodában, ahová vízilabdázó édesapám révén kerültem, aki nekem is ezt a sportágat szánta – idézi fel a kezdeteket Varga Hunor, aki nem tagadja, hogy eltanácsolták a Kőér utcából, nem bírta ugyanis a faltól falig edzések monotonitását és a labda hiányát.
– Ez alatt a négy-öt év alatt természetessé vált számomra a kemény munka, olyan hozzáállás alakult ki bennem, amely a mai napig meghatároz. A Next Tenisz Akadémiás éveim alatt, Papp Sándorral is azért értettük meg egymást olyan jól, mert hasonló elvek szerint dolgozunk. De most itt a BTC-n is nagyon jó közeg vesz körül, Enyedi Janival próbáljuk a gyerekeket a helyes útra terelgetni. A közel harminc fős csoportunkból, kivétel nélkül mindenki kipróbálhatta már magát éles helyzetben, van, hogy egy hétvégén húszan is versenyeznek. Nekünk nem az a fontos, milyen tornára mennek, hanem az, hogy időt és energiát fordítanak a hivatalos meccsezésre, a későbbi karrierjük is csak akkor lehet sikeres, ha megszokják és szívből vállalják ezt az életformát.
Az uszodás közjáték miatt Varga Hunor igen későn, tízévesen kezdte el az edzéseket, Szabó Sándor, valamint Zorkóczy Tamás anyukája, Erika néni révén a Szentlőrinci Tenisz Clubban, amely ma már a Kaszinó nevet viseli. Ez volt az oka annak, hogy komolyabb versenyzői karrierről nem is álmodozott, a klub akkori legjobbjai már láthatóan előtte jártak. S bármennyire is a teniszlabda körül forgott ettől kezdve az élete, a többéves hátrányt alázata és szorgalma ellenére sem sikerült ledolgoznia, akkorára nyílt addigra az olló közte és a korábban kezdő gyerekek között. A sportban pár év is hatalmas előnyt jelent. Az Erdélyből érkezett, sokszoros román válogatott Szabó Sándor azonban olyan közeget alakított ki Pestszentlőrincen, amelyben otthon érezhette magát, ahogy később Zsitva Zsolt és Petrányi Gábor révén az Építőkben is.
− Elképesztően „vaj” keze volt Sándornak, később a másodosztályú csapatbajnokságban párosozhattam vele, ami óriási élmény volt számomra, ráadásul az a csapat kizárólag saját nevelésű, helyi fiatalokból állt össze – beszél indíttatásáról Varga Hunor. – A legnagyobb hatással azonban Zsolt volt rám, példaértékű munkát végzett velünk, fanatizált bennünket és végül igazi barátokká váltunk. Még az esküvőmre is meghívtam, második apámként tekintettem rá. Így lett számomra is fontos a jó emberi kapcsolat kialakítása tanítványaimmal, akiknek igyekszem minden rezdülésüket megérezni, és pozitívan reagálni rájuk. Ez az alap, amely az oktató-nevelő munkát is megkönnyíti. Az edzések után ugyanakkor tudatosan hagyok nekik időt egy kis bandázásra is, hiszen a sportág szeretete miatt vannak itt. Gyerekek még, fontos, hogy jól érezzék magukat a teniszpályán, örömmel jöjjenek edzésre. Ha ezt kiöljük belőlük, később nem fogják tudni azt a kemény munkát elvégezni, amelyet a tenisz mindenkitől megkövetel. Arra is figyelek a csoportokon belül, hogyha új tanítvány érkezik, akkor barátkozzanak, ismerkedjenek vele, könnyítsék meg a beilleszkedést.
A régi nagy csapat Hunor esküvőjén: Szántó István, Varga Hunor, Teknős Gábor, Zsitva Zsolt nevelőedző, akinek az életre szóló barátságot köszönhetik és Balázs György
Hunor gyakran nemcsak edzőnek, de kicsit óvó- illetve tanár bácsinak is érzi magát, jól ismeri játékosai napirendjét, mikor kelnek, mikor fekszenek, mennyi leckéjük van, ettek-e rendesen? Előfordult már, hogy az edzés első perceit a cipőfűző megkötésének megtanulására kellett fordítania. De a tenisz oktatása terén is hasonlóan alapos, nem szívesen vesz át mástól gyereket, építőmesternek tartja magát, aki lépésről-lépésre, mozdulatról-mozdulatra alakítja tanítványai technikáját.
Nem szereti a kifejezést: „majd jön másik gyerek”. Szerinte minden személyiség fontos és értékes, a problémásak éppúgy, mint a világraszóló tehetségek. Az edzőnek és a klubnak az is feladata, hogy megoldásokat találjon a nehéz helyzetben lévőknek, a közösség pedig mindenkit megtartson, akit lehet.
− Minden edzést ügyességi gyakorlattokkal kezdünk. Ne csak üsse, hanem érezze is a gyerek a labdát. A csapatépítés szellemében pedig sokat focizunk, akár bemelegítésként is. Amikor Balázs Gyuri egy csb-meccs után bedobja a zsugát, teniszzsákkal a hátamon is indulok velük játszani. De már gyerekként is inkább előbb mentünk az edzésekre, csakhogy a két oszlop közé képzelt kapura rugdoshassunk – beszél a játékosság fontosságáról Varga Hunor, aki Kis Sebővel egy csoportban kezdte a teniszt, s később az Építőkben is együtt edzettek.
Egyik legnagyobb büszkesége, Fajta Péter, aki Dunaharasztiból került hozzá hatévesen, s már az első pillanatban levette lábáról a sportág és a labda iránti szeretetével, lelkesedésével. A „kis Rafa”, merthogy akkoriban így emlegették az ATP világranglistáján pillanatnyilag 644. helyen álló játékost, mindene volt a tenisz, mindig újabb és újabb labdát kért az ütéséhez, minden feladatot azonnal jól megoldó, igazi őstehetség volt. Varga Hunor szerint ez az elhivatottság a későbbi sikerek alapja is. A világ elitjét alkotó, kicsit több mint ezer teniszező esetében véleménye szerint a szenvedélynek és a pénznek is találkoznia kell. A BTC szakembere nem fél ez utóbbi fontosságát kimondani, úgy gondolja, hogy a szülőket is időben fel kell készíteni arra, mi vár rájuk, amennyiben a komoly versenyzésre adják a fejüket. Még akkor is, ha neki a szíve szakad meg minden egyes tanítványáért, aki az anyagi háttér hiánya miatt nem futhat be később sportkarriert.
Fajta Péterrel 2010-ben
− Elsősorban versenyzőket nevelek, az igazi eredményeket azonban mégsem győzelmekben mérem – fűzi hozzá Varga Hunor. – Az egyik legnagyobb sikeremnek például azt tartom, hogy a könyvelőm leánya ma már szabályosan átüti a labdát a háló felett, jóllehet egy DNS-hiba okán valamennyi izülete be volt szűkülve, óriási munkát kellett végeznünk. De büszke vagyok egy jelenlegi középkorú hölgy tanítványomra is, aki vele született kancsalsága miatt, a jó mozgása és akaratereje ellenére sem tudott igazán előrelépni a teniszben. Végül az én hatásomra és az ismeretségeim révén vállalkozott a műtétre, amely sikeres volt, s nemcsak a pályán, de azon kívül is megváltoztatta az életét. A legnagyobb győzelmek nem mindig a Grand Slam-tornákon születnek!
Varga Hunor nem tagadja, hogy a tenisz az élete, heti ötven órában oktatja a sportág alapjait. Szeretné tanítványainak visszaadni azt a sok örömet, amit egykoron ő kapott a mestereitől. Felesége, a munka iránti szenvedélyében éppúgy támogatja, mint az élet más területein, hiszen korábban maga is első osztályú vízilabdázó volt, jelenleg pedig testnevelő tanárként dolgozik, s így pontosan tudja, mivel jár az élsport. Ha idejük engedi, most már szívesen teniszeznek együtt is, Hunor ugyanis vele is megszerettette a sportágat. Az első edzésre egy viacoloros parkolóban, a nászútjuk alatt került sor.
„Okos gyerek, mozgás nélkül nem létezik!” – jelenti ki Varga Hunor, szerinte ugyanis a mai digitalizált világban élő fiatalok számára nincs fontosabb a pályán, mozgással eltöltött időnél.
Kedves emlék 2010-ből. Az U12-es ob-n második helyezett leánycsapat, Budai Enikő, Molnár Emese és András Panni, akiket az ETC-nél edzett Varga Hunor. Velük is öröm volt dolgoznia
