Ismét tökéletes házigazdája volt az ITF nemzetközi versenyének a közelmúltban a Gyulai Tenisz Szabadidő Sport Klub. Játékosok, tisztségviselők elégedetten távoztak, s hírét vitték a világba nemcsak a városnak, a szép sporttelepnek, de a házigazdai attitűdnek is: a gyulaiak a szívüket adták a rendezésbe.
Vincze Béla klubelnökkel beszélgettünk e gyulai "specialitásról".
Ahogy magukénak érzik a klubot, ugyanúgy magukénak érezték nemzetközi versenyt is. Míg itthon és külföldön sok helyütt nyűg, kötelezettség, kényszerű feladat egy-egy klubnál a napi ritmustól eltérő, szokatlan terheket jelentő nemzetközi torna levezénylése, addig Gyulán szinte észre sem vették, hogy milyen nagy munkát végeztek "látatlanban", a legnagyobb természetességgel - annak érdekében, hogy a vendégek észre se vegyék, mi van a háttérben...
A június eleji felhőszakadások nap mint nap eláztatták a pályát, egyre jobban megtelt vízzel az altalaj, ám e zuhék semmit sem jelentettek ahhoz képest, ami az elődöntőket megelőző koraeste és éjszaka zúdult a városra. Bokán felül ért a víz a pályákon, a kerítésen kívüli levezető csatornában, és a területet övező füves részen is.
A tapasztalat diktálta a versenybíróval, hogy már a másnapi játék elhalasztásán, esetleg a fedett pályás folytatáson morfondírozzon.
Kovács Zoltán és csapata másképp gondolkodott.
Még az éjjeli órákon riasztották Havas Istvánt, a Wellness Hotel Gyula teniszt imádó ügyvezetőjét, "lízingelték" a szálló búvárszivattyúját, s a kis csapat hozzálátott a vízmentesítéshez. Órákba tellett, míg a sporttelepen kívülre, az utcai árokba szippantották a tenisztelepet elborító vizet. Hajnali kettőkor azonban ment az sms-üzenet Vincze Bélának, a klubelnöknek, hogy amikor reggel hatkor kijön a a sporttelepre, már száradó pályákon kezdheti meg a szokásos napi előkészítési munkákat. Nem is volt csúszás, talán csak néhány perc, s tökéletes talajon, az eredetileg tervezett időpontban kezdődhettek meg a meccsek.
Csapatmunka - szoktuk minősíteni az ilyen összefogást. A gyulai változat ennél is több: családi munka...
- Békéscsabáról csöppentem ide, még 1986-ban - mondja a "családfő", a klubelnök Vincze Béla, aki bő három évtizede kötődik már a gyulai teniszhez. - Annak idején három egyesület működött a városban, hat pályán osztoztunk. Hamar rájöttünk, hogy nem érdemes megosztani a tenisztársadalmat, s 1989-ben klubbá alakultunk. A gyulai tenisz országszerte ismert mozgatója, Paulinyi Gyula bácsi volt a tiszteletbeli elnök. Fokozatosan mozgásba lendült a helyi tenisz, igyekeztünk valódi klubéletet kialakítani. Amikor ide kerültem, körülbelül ötven tagunk volt, most 130 felett tartunk. Van megyei I. osztályban szereplő csapatunk, OB III-as és OB II-es együttesünk. Olyan közösség alakult ki, amely valóban második otthonának tekinti a pályát, s hajlandó is tenni azért, hogy jól érezzük magunkat itt, csinosodjon, fejlődjön a klub. Otthonunk a teniszpálya - felnőttek, gyerekek nem rohannak haza az edzés, a játék után, hanem jól érzik magukat e közösségben. A teniszező gyerekek szülei is megkedvelték ezt a hangulatot, jönnek ők is, érzik, hogy családias légkör van nálunk. Rengeteg a társadalmi munka. A pályákat mi tartjuk karban, tavasszal felboronáljuk, kimérjük, lehengereljük, magunk találunk ki, s készítünk olyan gépeket, amelyek segítik a munkánkat. Nagyon jó a kapcsolatunk a helyi vállalkozókkal, üzemekkel, a városvezetéssel: segítik a munkánkat, mert tudják azt is, hogy a versenyek elviszik Gyula jó hírét szerte a világba. Pályáztunk az MTSZ-nél is, így tudtunk tavaly két új pályát építeni, s most is kilátásban van egy 15 milliós beruházás, melynek során kicsit szélesebbre tudnánk nyújtani játéktereket, felújítanánk a kerítéseket, új adogatófal épülne. Sokat változott ez a szép környezetben levő sporttelep az elmúlt évtizedek során: az egykori faház helyett a város segítségével és adományokból 2007-ben új klubépület létesült. Úgy érzem, mindig voltak ötleteink, de nem vártunk ölbe tett kézzel, hanem magunk is sokat tettünk azért, hogy olyan otthona legyen a gyulai tenisznek, melyben mindenki jól érzi magát.
S valóban így van ez most is. Az elnök meséli 93 évet élt Sásdi Bandi bácsi példáját, aki halála előtt három hónappal még javában teniszezett, s mindig azt mondogatta: az öltözők illata, a labdák illata, az árnyas sporttelep, a családias hangulat, ez tart életben oly sokáig...