A budapesti Return-kupára 11 ország 27 kerekesszékes férfi teniszezője érkezett a magyar fővárosba. Egyesben a világranglista 46. helyezett brit Dermot Bailey bizonyult a legjobbnak, a párosok versenyében pedig egy osztrák, holland kettős nyert. A nyolc magyar induló közül senki sem jutott túl a második fordulón.
A tornaigazgató Farkas László szerint az immáron hagyományossá vált viadalon soha nem gyűlt még össze ilyen erős mezőny. A szakág lelkes szervezője szerint nemcsak támogatókból kéne több, de a szakág ismertségén is jó lenne javítani.
Gy. Szabó Csilla írása * Két, most már hagyományosnak mondható ITF-tornával a kerekesszékes szakág is kiveszi részét a hazai rendezésű nemzetközi teniszversenyek sorából. A Return Cup elnevezésűt szeptember első napjaiban a Park Teniszklub látta otthon, míg a Győr Cup küzdelmeire november elején kerül majd sor a Rába-parti városban.
A budapesti viadalra 11 országból 27 férfi teniszező érkezett. A megszokott jó hangulatban zajlottak a mérkőzések, csupán az időjárás zavarta meg a játékosok örömét. A vasárnapi döntőket a Feneketlen tónál elmosta az eső, a Nemzeti Edzés Központban kellett végül lejátszani a meccseket. A tornaigazgató, Farkas László ennek ellenére elégedetten nyilatkozott honlapunknak a versenyt követően.
– Nagyon jó mezőny gyűlt össze idén a hagyományos budapesti nemzetközi versenyünkre, szerintem ez volt az eddigi legerősebb a sorban – vélekedett Farkas László, aki öt paralimpián vett már részt a magyar színek képviseletében, s aki párosban és egyesben egyaránt indult a Return Kupán, amely nevét a kerekesszékes sportolók támogatására életre hívott Return Alapítványtól kapta. Utóbbinak, korántsem véletlenül, Farkas László a képviselője, így a sportág hátteréről is szívesen beszél.
– Nálunk természetesen mindenki önkéntes, szeretetből csináljuk ezt az egészet. A támogatókban sajnos nem dúskálunk, a nagy multinacionális cégek részéről több figyelmet kapunk, a kisebbek akkor állnak mellénk, ha személyesen is érintettek. Úgy tapasztaltam, hogy nyugaton komolyabban veszik a szakágunkat, de az utóbbi időben itthon is sokat léptünk előre, már ami a megbecsülést illeti.
A teniszezők egyébként is jó helyzetben vannak, hiszen a kerekesszékes szakág a nemzetközi és a hazai szövetségnek egyaránt teljes jogú tagja. Nincs önálló szabálykönyvük, hiszen néhány apróságon kívül, lényegében ugyanaz a regula vonatkozik rájuk is. Amit viszont nagyon kevesen tudnak, még a mozgássérültek között is, ezt a játékot olyanok is játszhatják, akik a mindennapjaikat nem kerekesszékben töltik, ám mozgásukban erősen korlátozottak. A torna résztvevői mindannyian egyetértettek azzal, hogy a szakág fejlődésének nagyon sokat segítene, ha ez az információ szélesebb körben lenne ismert. A sport ugyanis a sérült emberek számára talán még fontosabb, mint az épek esetében.
De visszatérve a Return Kupára, egyesben nyolc, párosban hat magyar indult a tornán. A főtáblán azonban csak Farkas László és Lelik Ferenc jutott túl az első körön. A vigaszágon Bovier György három, Szabó Béla és Csiszár Attila pedig egy-egy győzelemmel zárt. A párosok mezőnyében egyedül a Csiszár Attila, Szabó Béla kettős érte túl az első fordulót.
A tornát végül a világranglista 46. helyezett brit Dermot Bailey nyerte, aki az osztrák Nico Langmannt verte a fináléban 6:7(2), 7:6(8), 6:0 arányban. Utóbbi a páros döntőben is érdekelt volt, és a holland Carlos Anker oldalán megnyerte a Return Kupát.
Bizonyára nem a véletlen műve, hogy kerekesszékes teniszszakág ugyanúgy bázishiánnyal küzd, mint a sportág általában Magyarországon. Összehasonlításképpen érdekes lehet egy számadat: amíg az olasz bajnokságban 50 versenyző indul, addig a hazai ob-ra, mindössze tíz játékos nevezett. A magyar viadalon ráadásul férfiak és nők együtt versenyeznek, így a két nemet összevetve értendő az indulók száma. A nemzetközi és hazai trend ezen a téren azonban nagyon hasonló, sokkal több kerekesszékes versenyző található az urak között, mint a hölgyek mezőnyében.
– Szakágunkat nemcsak azok között próbáljuk népszerűsíteni, akikből aktív játékos lehet – mondja Farkas László. – Azt szeretnénk, ha a magyar társadalom szélesebb rétegei által is ismertebb lenne, amit csinálunk. Én például kosárlabdázom is, csapatommal gyakran járunk iskolákba, s gyerekeknek mutatjuk be a tudományunkat. Egy kis bohóckodásra, az ő kedvükért, mindig kaphatóak vagyunk.
A Feneketlen-tónál megrendezett ITF-tornán ugyan a játékosok minden pontot, minden gémet, minden szettet és mérkőzést halálosan komolyan vettek, mégis a vidámság jellemezte a verseny hangulatát. A kerekesszékes teniszezők ugyanis csupán mozgásukban korlátozottak, humorérzékükben szabadabbak, mint ép társaik. Talán azért, mert náluk jobban talán senki sem tudja értékelni azt az örömöt, amit a sport, jelen esetben a tenisz adhat.