A győri Marcal Teniszcentrumban négy évvel ezelőtt új időszámítás kezdődött. Néhány lelkes budapesti fiatal megalapította a Panakor Tenisz Clubot. Céljuk az volt, hogy komoly utánpótlásnevelő bázist és virágzó klubéletet teremtsenek.
Komoly, megalapozott üzleti modellel indult útjára a vállalkozás, amelynek középpontjában mindig is a spoés közösségrt volt. Az idén nyáron már 300 teniszpalántát táboroztattak, a csoportos évközi edzésekre pedig 150 gyereket irattak be.
Gy. Szabó Csilla írása * Alig több mint négy évvel ezelőtt, gyakorlatilag a véletlen vezette Győrbe Palotás Ferenc útját, ahol rátalált arra a nagy feladatra, amely azóta is kitölti mindennapjait.
A teniszpályák építésével és karbantartásával foglalkozó édesapját kísérte el a Marcal Teniszcentrumba. A tulajdonos éppen új üzemeltetőt keresett, s a vállalkozót kiterjedt ismeretségi körére hivatkozva kérte ebben segítségre. Apa és fia egymásra néztek. Utóbbi épp egy ilyen lehetőségre várt. S bár a hét kültéri salakos, a két beltéri keményborításos tenisz, három fallabda és két bowlingpályát magába foglaló komplexum elég nagy falatnak tűnt, a fiú és barátai belevágtak a lehetetlennek tűnő vállalkozásba.
Négy év alatt egy élő, gyerekek zsivajától hangos klubot teremtettek. A szinte semmiből.
−Barátommal, Kórodi Dániellel a teniszben nőttünk fel, pestiek vagyunk, és bevallom, hogy meglepődtünk a győri viszonyokon, amikor az egyesület alapításába fogtunk – mesélte a kezdetekről Palotás Ferenc, a Panakor TC elnöke, aki egyben a hasonló nevű kft ügyvezetője is. – Azt hittük sokkal többen játszanak, de csalatkoznunk kellett, úgyhogy tényleg a semmiből kezdtünk építkezni. A nehézségeket, amelyeken átverekedtük magunkat, nem akarom felsorolni, mert nem kenyerem a panaszkodás, az elvégzett munkában hiszek. Reggeltől estig itt voltunk és vagyunk, csináltuk és csináljuk, és persze jelentős összegeket fektettünk bele a győri álomba, amely mostanra valósággá vált. Komoly utánpótlásnevelő bázist, valamint virágzó klubéletet akartunk teremteni.
S bár az elképzelésben mindig is a sport volt a középpontban, komoly üzleti modellre volt szükségük ahhoz, hogy ez működőképes legyen. Ehhez pedig a vendéglátás is hozzátartozik, amely az alapításban szintén aktívan résztvevő Csordás Gabriella nevéhez fűződik. Ő gondolta újra a ma már virágzó büfét, amely a rendezvényszervezés elengedhetetlen része.
A nagy vállalkozás 2014-ben tenisztáborral indult útjára, amelyre harminc gyerek jelentkezett, a nyílt napot követő, szeptemberben induló csoportos foglalkozásokra pedig körülbelül kétszerennyi. Az idén már 300 teniszpalántát táboroztattak, a szervezett edzésekre pedig vagy 150-en járnak rendszeresen. De ezzel el is értek a kapacitásuk felső határához.
– Bár eddig is fontos volt a minőség, az első lépés a toborzás, a bázis megteremtése volt. Most, hogy ez adott, kizárólag a magas színvonalú képzésre koncentrálunk. Ehhez szerencsére kiváló szakembereink vannak, cégtársam, a fiatal kora ellenére már majd tíz éve gyerekekkel és felnőttek egyaránt foglalkozó Kórodi Dániel és ifj. Kéki Miklós vezetőedzők személyében. Az ő irányításukkal folyamatosan növekszik a versenyzői bázis, miközben az elvégzett munka minőségén is rajta tartják a szemüket. Nagy Katalin, Marosi Szilvia, Hochleitner Dominik, Szabolovics Attila, Reider Tamás, Bátorszky Róbert és Ragyil Máté személyében kiváló edzők segítik a Tenisz Centrum működését, de a versenyzők futóedzőjét, Kószás Krisztát és erőnléti trénerét, Németh Balázst is meg kell említenem. A csapatmunkában hiszünk. A klubbot az viszi előre, hogy mindenki szívvel-lélekkel benne van. Egyedül semmit sem lehet létrehozni, működtetni pedig még kevésbé.
Az alapítók ugyan pestiek, ám a közös munkához minél több helyi szakembert próbáltak megnyerni. A hívószóra örömmel mondott igent ifj. Kéki Miklós is, aki korosztályos vidékválogatott volt a maga idejében, de ma már fia, az U18-as válogatottal csapat Eb-t megjárt Kéki Márk az, aki folytatja a nagypapa, id. Kéki Miklós által megkezdett családi teniszhagyományokat.
– Nagyon korán, tizennyolc éves koromban kezdtem edzősködni, az igazi motivációt azonban az adta, amikor fiam is elkezdett játszani – beszél személyes indíttatásáról ifj. Kéki Miklós. – Ötéves koromban Nigériában vettem először ütőt a kezembe, így nekem később is természetes volt, hogy külföldön gyarapítsam az ismereteimet. A legtöbbet Svájcban tanultam, Kékesi Jánostól, de Angliában is dolgoztam, mígnem hazahúzott a szívem és persze a fiam. Másfél éve szerződtem a Panakorhoz, mivel a szakmai elképzeléseink teljes mértékig megegyeznek. A legmagasabb színvonalú utánpótlásneveléssel akarunk jó játékosokat kinevelni, a klubéletre is odafigyelve. Szeretnék egy kicsit visszaadni a magyar tenisznek abból, amit kaptam tőle. Itt megtaláltam a lehetőséget a közös építkezésre. A vidéki egyesületi pontversenyben idén már másodikok lettünk a Sopron mögött, amely jó tíz éve verhetetlen, elsősorban saját nevelésű gyerekekkel. A minőség híve vagyok, nem a mennyiségé. Az eredmények érdekében nem az adott órák mennyiségét kell emelni, hanem elsősorban azok intenzitását. De ezt is csak a tökéletes technika megtanítása után. Most kezd beérni az első merítés eredménye. A célunk az, hogy ez folyamatos legyen. Ez utóbbi szerintem az igazi értékmérő.
Másfél év nem nagy idő, ám ifj. Kéki Miklós és Kórodi Dánielnek ennyi idő is elegendő volt arra, hogy ma már félszavakból értsék egymást. De van, hogy egyetlen pillantás is elég ahhoz, hogy mindketten tudják, mit és hogyan gyakoroltassanak a gyerekekkel.
Bármilyen jónak is tartják a Panakornál a Play and Stay rendszert, szeretik, ha tanítványaik más sportágakba is belekóstolnak. Az ő dolguk az, hogy annyira megszerettessék velük a sportágat, hogy nagyobb korukban maguktól válasszák majd egyedüli sportágéként a teniszt. Így lehet igazi motivációja a gyerekeknek, amely a későbbi eredmények kulcsa is.
S bár a Panakor még csak négyéves múltra tekint vissza, az első sikerek már láthatóak. Az országos bajnokságon az U14-es leánycsapat a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Csak a nagymúltú MTK két együttese bizonyult jobbnak nála.