Lapszemle rovatunk ezúttal az Euro Fleet írását ajánlja olvasóink figyelmébe. A cikk arról a cégvezetőről szól, aki napi munkája mellett Magyarország háromszoros tenisz bajnokcsapatának a játékosa, a kapitánya és fő támogatója is.
Somogyi Zsolt életútja, cégvezetői gondolkodásmódja a sport világa számára is tanulságos lehet.
(Lapszemle: eurofleet.hu/Barna András) * A háromszoros Szuper Liga-nyertes teniszcsapatról szólva a Somogyi Elektronic Kft. tulajdonos-ügyvezetője, Somogyi Zsolt úgy vélekedik, "ez egy óriási érték az egyesületnek, a városnak, a győrieknek egyaránt, amire mi, mint sportszerető lokálpatrióta család nagyon büszkék vagyunk".
- A válogatott játékosokkal baráti a kapcsolat, szeretnek Győrben játszani. Külön öröm, hogy a csapaton felül, individuálisan is tudom támogatni, segíteni őket a pályafutásukban. Erről és minden másról is általánosságban azt gondolom, hogyha már valamit elhatározunk és rászánjuk az időt, pénzt, energiát – barátokkal, családdal, munkatársakkal -, azt „maxoljuk ki” a lehető legjobban. Ez pont annyi erőfeszítésbe kerül, mint valamit nem jól csinálni.
- Ez kivetül a vezetői mentalitásra is?
- Mindenképpen. Fontos a pozitív hozzáállás és mindig a megoldásra való törekvés. Cégen belül mindenki úgy tekint egymásra, mint egy jó kollegiális kapcsolatra, mert csak egy ilyen hozzáállás vihet előre minket.
- Ennek okán lehet azt mondani, hogy egy családi cégben családias a hangulat?
- Igen, de egy családban is vannak elvárások, értékrendek és rendszerek, mert ez is kell ahhoz, hogy működni tudjon. Tehát a mentalitáson és az egymás iránti hozzáálláson nagyon sok minden múlik, és persze a kommunikáción és a gyors döntéshozatalon is, amiben úgy vélem, hogy mi kifejezetten jók vagyunk. Ha helyén kezeljük a munkahelyi kapcsolatokat és ezzel nem él vissza senki, akkor ez a szisztéma működőképes. És mivel én nagyon bízom a kommunikáció erejében is, ezért negyedévente minimum egyszer kiállok a dolgozók elé és elmondom, hogy mi a helyzet és mi várható. Azt hiszem ennek a vezetői hozzáállásnak köszönhető az, hogy például egy csapatépítésen vagy vállalati programon a dolgozók kilencvenhárom százaléka úgy van ott, hogy semmi nem kötelező.
- Rájár a rúd az emberiségre, a közelmúlt történelmében először jött 2008-as válság, majd pár év nyugalom után a pandémia és most pedig a fegyveres krízis. Ezek hatásai mennyiben vetültek ki az üzletmenetre?
- A főiskolán a változás és a válságmenedzsment lett a kedvenc szakterületem, hála Gonda György professzor úrnak. Amikor később Oxfordban írnom kellett egy dolgozatot erről a témáról, akkor a kinti tanárom ezt minimális szintre értékelte. Amikor az okairól kérdeztem, azt válaszolta: „a vírus, háború, alapanyaghiány, árfolyam, – hogy csak a ma legaktuálisabb dolgait említsem – minden piaci szereplőt egyformán érinti. A dolgozatban azt a megoldást kellett volna keresnem, hogy melyek azok a vezetői döntések, amik ezek hatásait csökkentik cégen belül. Ugyanis én erre vagyok kíváncsi.” Ez a gondolat annyira megmaradt bennem, hogy én a mai napig is ezt tartom szem előtt a problémamegoldásban. Ezt a gondolatiságot sikerült átadnom vezetői és középvezetői szinteken is és ennek szem előtt tartásával hozzuk meg a döntéseinket. Persze ahhoz, hogy ezt keresztül lehessen vinni, nyitottság és fogadókészség is kell a kollégáim részéről. ... Nekünk egyedülállóan jó csapatunk van. A leányvállalatainkkal együtt közel kétszázan vagyunk, itt Győrben százharminchatan dolgoznak, van, aki már több évtizede. Az ügyvezetőtársam, Ujvári Márta még édesapámmal együtt kezdte a nagykereskedelmet a kilencvenes évek elején és remekül kiegészítjük egymást a vállalatvezetésben. Szerintem két nagyon fontos dolgot kell csinálnia egy jó vezetőnek krízishelyzetben: az egyik a gyors reakció, amire az én változás és válságmenedzseléshez kapcsolódó múltam egy nagyon jó sorvezető. A másik az együttérzés és az empátia a többi ember, munkavállaló irányába. Ez is egy nagyon fontos adaléka a sikernek.
A teljes interjú ITT olvasható