A Balatonfüredi Petőfi Sportkör idén ünnepli fennállásának 85. évfordulóját, s a Balaton-parti város teniszélete is mintegy 130 éves múltra tekint vissza.
Dr. Hajba Csaba, a patinás klub elnöke arra törekszik, hogy ne csak múltja, de jövője is legyen a sportágnak a tóparti városban.
Az augusztus 20-i Szent István napi veteránverseny a koronavírus-járvány ellenére több mint 120 indulót vonzott, jövőre pedig még ennél is több résztvevőt várnak az ötvenedik rendezés tiszteletére.
Gy. Szabó Csilla írása * Balatonfüred teniszéletében különleges év az idei. A sportág mintegy százharminc évvel ezelőtt vetette meg lábát a Balaton-parti városban, a Balatonfüredi Petőfi Sportkör pedig idén ünnepli fennállásának nyolcvanötödik esztendejét. Utóbbi jogelődjét, a Balatonfüredi Tennis Clubot Forintos László szolgabíró alapította a festői környezetben található Kiserdőben, s bár az egyesület nehéz időszakokon is átment – ilyen volt az, amikor a szovjet katonák foglalták el a pályákat, s focimeccsekre használták –, végül mindig győzött a hagyomány és a tenisz. A tíz hektáros természetvédelmi területen manapság százötven fős klubtagság biztosítja a mozgalmas életet.
Amilyen egyszerű meghatározni a klub alapítási évét, olyan nehéz pontosan megmondani, mikortól datálható a teniszélet kezdete. Sokan az 1894-es első hivatalos nyílt magyar bajnokságra gondolnak, amelyet egy hölgy, mégpedig Pálffy Paulina grófnő nyert meg, aki a Monarchia egyik legjobbja volt. Nem véletlenül, hiszen angol edzővel, bécsi palotákban épített fedett pályán gyakorolt. Az említett bajnokságon hét férfit előzött meg.
A valóságban azonban már 1887-től rendeztek Balatonfüreden zártkörű versenyeket, különösen emlékezetes volt a Stefánia Yacht Egylet szervezésében 1890-ben megtartott, amelyet Széchenyi Alice nyert meg. Ehhez a dátumhoz köthető tehát a 130 éves évforduló, amelyet a Balatonfüredi Petőfi Sportkör jelenlegi elnöke, dr. Hajba Csaba az igazi teniszélet beindulásaként határoz meg.
„A tenisz szerves részét képezi a város múltjának, hiszen a pesti úri közönség mindennapjaihoz olyannyira hozzátartozott, hogy a balatoni nyaralás idején sem akart lemondani róla – kalauzol a füredi emlékek közé dr. Hajba Csaba, aki jelenleg a Veszprém Megyei Tenisz Szövetség elnöki posztját is ellátja, jóllehet fiatal korában a röplabda, az asztalitenisz és a síelés volt a fő sportága, s csupán ötvenévesen, egy sportbaleset után kezdett teniszezni. Igaz, azóta kifejezetten a játék megszállottja lett. – A múlt század elejének dicsőséges időszakát döntötte romba a második világháború és az ötvenes évek pusztítása, amelyet a hatvanas évektől az Állami Szívkórház orvosainak köszönhetően ismét aktív teniszélet követett. Ekkoriban meglehetősen zárt világ volt ez, mára azonban leküzdöttük a kasztjelleget. Harminc körüli jelenleg a tizennégy éven aluliak létszáma, ami a tagság húsz százalékát jelenti, nekik csak tagsági díjat kell fizetniük, három edzőnktől ingyen kapják az órákat. Ezt a fajta nyitottságot mindenképpen szeretnénk megőrizni a jövőben is.”
clipboard01 copy
A tagság jelentős része nyaranta ugyan a budapestiekből verbuválódik, mégsem mondható szezonálisnak a játék, hiszen a négy salakos pályából kettő sátorborítást kap telente, így a munka ekkor is zavartalanul folyik tovább. A füredi és környékbeli teniszezők részéről pedig van is igény rá, a labda tehát nemcsak nyaranta pattog a természetvédelmi területen, amely a reformkorban még Angolkertjéről és nyári színköréről, később az első fedett kőszínházáról volt híres. A teátrum korabeli kőoszlopai máig láthatóak a teniszpályák déli oldalán, különleges díszletként szolgálva a modern teniszpartikhoz.
A Szent István napi szeniorverseny ugyan nem büszkélkedhet háború előtti hagyományokkal, de közel ötvenéves története így is ritkaság számba megy. A viadalt idén rendezték meg negyvenkilencedik alkalommal, jövőre tehát a félszázadik évfordulót ünnepelhetik a résztvevők augusztus 20-án. A jeles napra való felkészülés pedig már most elkezdődött volna, ha a koronavírus-járvány nem szól közbe.
„A nemzetközi szövetségtől megkaptuk a négyes kategóriás besorolást, ám az ismert körülmények miatt, idén még nem rendezhettük meg az ITF égisze alatt. Ennek ellenére százhuszonhét résztvevő indult, amire nagyon büszkék vagyunk. Nagy esemény volt, szerencsére meg van a kellő tapasztalatunk a színvonalas rendezéshez. A jövő évre tervezett ötvenedik, ünnepi tornát illően szeretnénk majd megünnepelni, reméljük, akkor már nem jön közbe semmi sem” – beszélt a Szent István napi szeniorversenyről dr. Hajba Csaba, akinek nem titkolt célja, hogy a patinás klubnak a jövője a múltjánál is ígéretesebb legyen.
fred 3Bércesi Júlia, Vogl-Gőri Bella, Bojtor Ildikó, Őriné Győrvári Györgyi és Praznovszky Anikó
Ehhez mindenképpen fent kell tartani, sőt, ha lehet, fejleszteni is kell a jelenlegi infrastruktúrát, a fiatalokat pedig nemcsak menedzselni, de egyre magasabb szintű oktatásban is szeretnék részesíteni. A klub elsődleges profilja ugyan a társasági tenisz, ám a vezetőség szerint ezzel jól megfér az utánpótlás-nevelő munka is.
Az igazi húzóerő itt maga a tagság, amely nagyrészt eltartja a klubbot. A mindennapi élet költségeinek finanszírozásához persze egyéb forrásokra is szükség van, húsz százalékban pályázati úton, másik húsz százalékban pedig szponzori segítséggel jutnak anyagi támogatáshoz. Az idei esztendőben a helyi önkormányzat kétmillió forinttal járult hozzá a különböző felújítási munkákhoz.
„A hazai szövetségre viszont nemigen számíthattunk, a vidéki és a megyei szerveződések hangja eddig nem jutott el az illetékesekhez – magyarázza dr. Hajba Csaba azzal kapcsolatban, miért is került az MTSZ-nél változást sürgetők táborába. – Pedig a többiekhez képest mi még jó helyzetben is vagyunk, ám a környéken elkeserítő a sportág helyzete. Csak példaként említem Veszprémet, Zircet, Pápát, ahol a tagok lelkesedésének köszönhetően van társasági és csapatbajnoki teniszélet, nagyon mostoha körülmények között. Megyei vezetőként elsősorban az ő érdekükben hallattam eddig is a hangomat. A vidéki klubok infrastrukturális problémáinak kezelése mára égető feladat lett, remélem az új vezetés az előzőnél nagyobb figyelmet fordít majd rá, ahogy az edzőképzésre és az utánpótlás-nevelésre is.”
A füredi szakember szerint éves szinten egy-másfélmillió forintjukba kerül a fiatalok edzéslehetőségeinek megtámogatása, számukra mégsem az az elsődleges cél, hogy profikat neveljenek. Az a legfontosabb, hogy egészséges, a sportot szerető felnőttekké váljanak, s ha egy nap bekerülnek és erősítik a négy felnőtt csapat valamelyikét, az már csak ráadás. Az OB III-ba feljutott gárda példája vélhetően követendő lesz a gyerekek számára is, hiszen Balatonfüreden sincs jobb cégér, mint az eredményesség.