A Davis Kupa rendezési feltételeinek tisztán üzleti szempontok szerinti megreformálása nagy felháborodást váltott ki, s mivel ez érinti a csúcsteniszt, a közvélemény erről értesült inkább. Az igazi vihar azonban a piramis alsó szintjén dúl. Játékosok ezrei protestálnak a január elején bevezetett kettős világranglista ellen, s az új szisztéma visszavonása érdekében. A profi tenisz haláláról, a rendszer teljes összeomlásától tartanak.
Szentkirályi Zsigmond * Túl sok a versenyző – summázta mondandóját a közgazdasági alapokon nyugvó tanulmány, mely a hírek szerint 55 ezer vélemény alapján igyekezett képet formálni a világ teniszsportjának struktúrájáról, versenyrendszeréről, pénzügyeiről. Javaslatokat is megfogalmaztak a reprezentatív átvilágítást végző kutatók.
Noha a földkerekség minden más sportága örült volna a nagy létszámot rögzítő megállapításnak, a teniszt irányítók a felmérés adataiból azt a következtetést vonták le, hogy a férfiaknál és a nőknél is radikálisan csökkenteni kell a nemzetközi szinten versenyszerűen sportolók számát, nemenként nagyjából hétszázban meghatározva azt a létszámot, akikkel foglalkozni kívánnak.
A töméntelen pénz igazságosabb elosztása, a nagy tornákon a sztárokhoz ömlő, józan ésszel felfoghatatlan mennyiségű dollármilliók a sportág bázisaihoz való juttatása helyett új szabályrendszert dolgoztak ki az immár megcsonkított létszámú versenyzői társadalom számára. Látszólag valamicskét segítve a feltörekvő ifjak életén, a valóságban azonban szinte csak megnehezítve előrejutásukat.
Olvasónk cikke megpróbálja összefoglalni, mit is hoztak a „reformok”.
A 2019-es esztendőben immár két világranglista létezik: a 15 ezer dolláros viadalok csak ITF pontokat adnak, a 25 ezresek elődöntőitől, s a magasabb díjazású versenyeken ATP/WTA pontokat lehet gyűjteni. A 25 ezres tornák főtábláján öt helyet rezerválnak a legjobb ITF-rangsorosok számára – a jelenlegi helyzet szerint az ITF Top 30-ban kell lenni ahhoz, hogy „szóba álljanak” az érkezővel. A férfi és női versenyek selejtezőit 24-es táblával rendezik, hat feljutóval. Ennek okán, no meg a főtáblán lefoglalt öt ITF-es hely miatt igencsak feszessé vált a 25 ezres női tornák selejtezőinek „befogadási határa”: 450-es WTA rangsor környékén tart az úgynevezett cut off.
A fentiekből következik, hogy a WTA 450 alatti rangsorszámmal rendelkezők, s az ITF Top30-on kívüliek a 15 ezres versenyekre kényszerülnek, kiszorítva onnan pályakezdőket, a fiatalokat, s azokat, akik 600-1000 környéki rangsorukkal szeretnének feljebb lépni a profi ranglétrán, nem is szólva azokról,
akik még csupán hazai rangsorral rendelkeznek.
Már több mint félezer aktív játékos írta alá a Magyarországon is gyakran szerepelt horvát Ana Vrljic levelét, melyet a változásokban nem érintett éljátékosokhoz, a Top250 elitmezőnyéhez intézett. Úgy véli, a sztárok a sportág nagykövetei, az ő véleményük, támogatásuk sokat nyom a latban, és segítségükkel talán sikerül változtatásra bírni az ITF vezetőit.
Egy petíció is kering a neten, s már tízezerhez közelít a tiltakozást lájkolók száma.
Miről is van szó tulajdonképpen?
Ana Vrljic levelének összegzése szorgalmazza, hogy állítsák vissza világranglisták régi rendszerét, s a nőknél a WTA, a férfiaknál az ATP rangsora maradjon az egyetlen. Kérik, hogy a selejtezőtábla a 24-ről ismét 32-es, vagy annál nagyobb legyen, s ne kelljen egy nap alatt lezavarni a kvalifikációt. A döntő szettet felváltó match-tie-break helyett legyen ismét döntő játszma. Kapja vissza régi rangját a párostorna, hiszen az új módi szerint a versenyek egyéni küzdelmein szereplők „ülhetnek be” a párosok küzdelmeire is, a párosrangsor értékét veszti. Segítsen az ITF elérni, hogy az úgynevezett „hotelversenyeken” (Egyiptom, Tunézia, Törökország, Ciprus) legyenek elfogadható szállásköltségek, s a küzdelmeket lebonyolító hotel ne zárja ki az edzéslehetőségből a hivatalos szállodán kívül lakókat.
Ezek valójában az első gyakorlatias javaslatok – azok a kérések, amelyek igyekeznek megállítani a hajó süllyedését.
A versenyzők úgy látják, hogy a gyakorlat éppen ellentétes irányú, mint ahogy az ITF azt elképzelte. Kevesebb a profi verseny, kevesebben jutnak játéklehetőséghez, s ez azt eredményezheti, hogy hosszú távon radikálisan csökkeni fog a profi karriert választók száma. Aligha ez a célja a nemzetközi szövetségnek.
Ám ha a piramisoknak kezdik kibontani az alapokat képező köveit, ha a párizsi Eiffel-toronynak a legszélesebb részénél elfűrészelik a lábait, törvényszerűen összeomlik a létesítmény. A tenisz esetében sem célszerű a jéghegy alját, a bázist, a legszélesebb részt leszűkíteni, mert nem lesz meg a felfelé áramlás.
A sportág nem csak arról a 250 versenyzőről szól, aki a ranglisták élcsoportjában van – hanem azokról is, akikkel megküzdve, akik hátán előre jutva a csúcsra tudtak érni.
A tiltakozók úgy vélik, hogy a bázist erősíteni kellene, nem pedig gyengíteni. A sportágban rengeteg pénz van – ám ebből aránytalanul, feleslegesen túl sok jut az elithez. Sokkal hasznosabb elosztási módszert kell kidolgozni, s a piramis alján levőket segíteni. A fiatalok előre jutását támogatni kell, de nem egy olyan szinte átláthatatlan, zavaros rendszerrel, amely most lépett életbe. Ez szinte lehetetlenné teszi a sérülés, szülés után visszatérők újrakezdését, az egyetemi rendszerből a profi pályára állók felkapaszkodását.
S már sorolható is, mit eredményezhet a szisztéma néhány éven belül. Kevesebb játékos; kisebb érdeklődés a csökkenő számú tornák iránt; visszaeső forgalom az akadémiákon; csökkenő médiaérdeklődés; kevesebb szponzor; eladási mélypontok a sportiparban… Az elsorvasztás programja – mondják a piramis alsó lépcsőin levő játékosok, a kis versenyeket nyélbe ütő rendezők.
Pénz, persze érkezett/érkezik a sportágba, hiszen a Davis Kupa (sokak által megkérdőjelezett) átalakítására is a Piquet és Messi nevével fémjelzett cég milliárdjainak hatására került sor, miként a fogadási cégekkel kötött busás üzlet is jelentős hasznot termel – bár ugyanakkor a csalásnak is melegágya. S marad is mindaddig, vélik a megszólaló teniszezők, míg a kis versenyek ott szerepelhetnek a napi fogadási ajánlatokban. A tenisztársadalom: játékos, versenyrendező, versenybíró, a sportágat szerető és féltő néző már régóta arra vár, hogy megszűnjék a hivatalos fogadási lehetőség – ezzel lehetne visszaterelni a sportágat a tiszta játék keretei közé.
Egy német teniszapuka, Peter Heller levele is ott kering az interneten. Ő azt mondja, nem elsősorban fiáért protestál, hiszen 26 esztendősen, ha ilyen furcsa módon alakul ígéretes teniszkarrierje, immár a civil pálya építésén gondolkodik, de a most kezdő ifjú teniszezők számára kíván emelkedő pályaívet kiharcolni azzal, hogy rábírja az ITF-et a szabályok változtatására/visszavonására.
Az ifjabb Peter Heller tavaly nyolc Futures-döntőt játszott, s ezekből hatot meg is nyert. A régi világrangsor szerint az ATP-lista 300. helyének környékén Grand Slam kvalifikációk közelében lenne. Az új szisztéma ITF World Tennis Rankings 2. helyére hozta, a párhuzamos ATP rangsorban azonban az év végi 281. helyről az új rendszer a 589. pozícióba csúsztatta. Próbálkozhat ATP Challengerek főtábláján, az érthetően erős mezőnyben, nyitófordulós vereséggel számolva, vagy nevezhet 15 ezres Futures versenyekre. Ám, tessék megkapaszkodni: a franciaországi tornán a várólista 8. helyén van, a gyengébb mezőnyű törökországin pedig a selejtezős lista 4. helyére sorolódik be. Egy olyan játékos, aki tavaly sorozatban játszotta a döntőket a Futures viadalokon – most alig fér fel a kvaliba…
Nem kell messzire mennünk: a Balázs Attila, Valkusz Máté, Piros Zsombor trió tavalyi remeklése hasonló módon „honorálódott” az új pontszámítás, a kettős világranglista jóvoltából. Valkusz a 24., Balázs a 49., Piros a 204. helyen áll az ITF rangsorában, ugyanez az ATP listán 321., 256., és 365.
Hol induljak, hol védjem meg pontjaimat?
A következő napokban a magyarok rémálmairól számolunk be – ám előtte képbe akartuk hozni a kedves olvasót, hogy ezúttal nem a „nyomják Krahácsot” esetéről, nem a nagyvilágba kikerült magyar sportolók panaszáradatáról van szó – hanem egy olyan változásról, amely sok ezer teniszezőt érint szerte a világban.
A Top100 mezőnyét nem zavarja, az ő versenyrendszerüket szinte semmiben sem befolyásolja a változás, de a derékhad, az elitgárdán kívül álló több tízezer sportoló igencsak megszenvedi a módosításokat. S a tenisz jövőjét ők jelentik.
Ha elsorvasztják a bázist, nem lesz, aki a csúcsra jusson…
*
Az itt inditott petíció 13 000 aláirásnál jár ,a német és osztrák szövetség támogatását is birja: