Tavaly nyáron költözött Debrecenből Fótra az idei korosztályos bajnokságon három aranyérmet szerző Matkó Réka. A Future Tennis Teamben új otthonra lelt 16 éves játékos ugyan pillanatnyilag lépéshátrányban van a legjobbakkal szemben, ám edzője, Horváth Henrik szerint kiváló hozzáállása révén ezt le fogja tudni dolgozni. A nemzetközi versenyrutin az, ami most mégis a leginkább hiányzik számára.
Gy. Szabó Csilla írása * Karrierje első egyéni országos bajnoki címét nyerte Nyíregyházán Matkó Réka. A Future Tennis Team játékosa a szabadtéri ob-n ráadásul triplázott is, hiszen nemcsak saját korosztályában az U16-os leányok mezőnyében diadalmaskodott, de Plasek Lilla oldalán az U18-as párosok versenyét is megnyerte, miközben a 16 éven aluli csapatok között is a fiatal fóti hölgyjátékosok állhattak fel a dobogó legmagasabb fokára. A korosztályos fináléban a nála egy évvel fiatalabb, 2004-es születésű Bartha Panna volt az ellenfele, akit biztosan, 6:3, 6:0 arányban győzött le.
− Abban a pillanatában szinte el sem akartam hinni, hogy magyar bajnok lettem – emlékezett vissza az ob-n történtekre Matkó Réka, nem titkolva, hogy a korábbi egymás elleni eredmények alapján inkább őt nyomta az esélyesség terhe. – A fináléig vezető út volt nehezebb, hiszen elődöntős ellenfelemtől, az MTK-s Kántor Annától korábban többször vereséget szenvedtem. A párosban aratott siker Lillával viszont minket is meglepett, hiszen Kovács Zita és Zádori Réka ellen játszottunk. Úgy éreztem, jobban össze voltunk szokva, jobban benne voltunk a játékban.
A teniszben azonban semmi sem véletlen, így Réci augusztusi triplázása is beleillik idei eredményes szezonjába. Áprilisban, majd júliusban is elődöntőt játszott egy-egy 5-ös kategóriájú junior ITF-viadalon, szeptemberben, a felnőtt Ob-n pedig a negyeddöntőig jutott. A debreceni fiatal korábban is mindig korosztálya legjobbjai közé tartozott, az igazi áttörés azonban váratott magára. Hogy most fordult a kocka, abban nagy része van egy jelentős változásnak. Réka tavaly júniusban Fótra költözött, hogy véglegesen azzal a Horváth Henrikkel folytassa az edzéseket, akihez már évek óta járt Budapestre. Igaz, csak a hétvégéken, hiszen a bázisa sokáig a cívisvárosban maradt, ahol Tóth Lajos és Varga Ákos voltak az első edzői.
− Anyukámmal jártunk a fővárosba, s bár fárasztó volt az ingázás, mi kalandként fogtuk fel és nagyon jól szórakoztunk – idézte fel a nem is olyan régen még rendszeresnek számító utazásokat Réci, aki idővel rájött, hogy ha versenyben akar maradni a legjobbakkal, akkor hétköznap is keményen kell dolgoznia. S bár kezdetben magántanuló maradt Debrecenben, végül az iskolaváltás is elkerülhetetlenné vált, s két hete a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium diákja.
– Nagyon megzavart, hogy nem tudtam bejárni az órákra, éreztem, hogy így nem fog menni a tanulás. Most a reggeli edzés után irány a suli, a tanárok segítőkészek, én pedig próbálom felvenni a ritmust. Bár minden vágyam, hogy profi teniszező lehessek, tudom, hogy erre milyen kicsi az esély. Éppen ezért, ha az nem sikerül, akkor Amerikában szeretnék továbbtanulni, ezért a sulit sem hanyagolhatom el.
Réka korát meghazudtoló bölcsességét edzője, Horváth Henrik is alátámasztja. A fóti szakember elismeri, hogy tanítványa apró lépéshátrányban van ugyan kortársaival szemben, de szerinte jó hozzáállással semmi sem lehetetlen. A fiatal teniszezőnek pedig éppen ez a vasakarat az egyik legnagyobb erőssége.
− Természetesen jobb minél előbb berobbanni az élvonalba, de ha valakinek ez nem sikerül húsz évesen, még mindig bejöhet huszonnégy-huszonöt éves korban. A mi sportágunkban alapkövetelmény a türelem és a hatalmas mennyiségű munka. Semmi másban nem hiszek. Sajnálom azokat a fiatalokat, akik a felnőttkor küszöbén abbahagyják a játékot, mert nem elég jók. Én úgy vélem, ilyenkor is menni kell tovább, jó hozzáállással bármit el lehet érni. Réka esetében ez megvan, ezért is bízom benne annyira – beszél bizakodóan tanítványa esélyeiről a Fót SE, Future Tennis Teamként jegyzett szakosztályának vezetőedzője, s nyomban kiemeli további erényeit is, így a női mezőnyben nagy előnyt jelentő erős fizikumát, széles technikai repertoárját, és tenyeres ütését, amely már most nemzetközi szintű korosztályában. S bár a játék több elemében is fejlődnie kell még, valamint az erőnlétén is van mit javítani, leginkább a versenyrutin hiányzik, amelynek megszerzésében elsősorban a szűkös anyagiak gátolják őket. Ezt pedig Réka maga is alátámasztja, mégpedig az ITF-tornákon szerzett tapasztalatai alapján:
− Az ötödik nap környékén fejben rendre elfáradtam, a tapasztalattal kerekedtek fölém az ellenfeleim. A külföldi versenyeken különösen fájók az első körös vereségek, hiszen tudom, szüleim mennyit dolgoznak egy-egy utazás kifizetéséért. A kudarcokat sokáig felesleges pénzkidobásnak éreztem, és nagyon a szívemre vettem. Nemrégiben szerencsére jól átbeszéltük a témát, és lekerült rólam ez a teher. Szerencsére az erőnlétem is javult Endrődy Máténak köszönhetően, amire nagy szükségem volt, kisebb koromban ugyanis nem voltak kondiedzéseim.
Új klubja a szakmai munka mellett támogatók keresésével is próbálja segíteni Récit, miközben a lakhatását a leggazdaságosabban oldották meg, Horváth Henrik családjánál. A fiatal debreceni leány pedig semmilyen áldozatot nem tart túl nagynak kedvenc sportágáért, amelyet szülei, és kilenc évvel idősebb bátyja, Zoltán révén szeretett meg. Stílszerűen fogalmazva, már totyogó kisgyermekként is inkább salakozott a homokozás helyett, s amint elbírta az ütőt, beállt a családi partikba.
− A nagyerdei DEAC-pályán nőttem fel, nem volt könnyű mindent magam mögött hagyni. De pontosan tudtam, hogy a célom érdekében lépnem kell. Most már büszke vagyok az időközben megszerzett önállóságomra is, azt hiszem, jó döntést hoztunk.